2009 február 28.

na ezt nem én írtam, hanem hoppál bori,
csak ma valahogy itt csapódott fel a könyv.
és ideírom csak mert.

"minden viszonylagos
voltam már (kislakásban) nagy házat vivő úrinő és (nagyházban) otthonülő, mackónadrágos panellakásfeleség
voltam odaadó önfeláldozó és önző akarnok
voltam önbizonytalan férficsodáló és magabizos pasikasztráló
voltam végtelenségig elnéző és megértő és voltam azonnal éktelen haragra gerjedő
voltam bolondul hűséges és pofátlanul hűtlen
voltam lagymatag najóhanagyonakarod és voltam féktelen vágyaktól hajtott napjábantöbbször
voltam mindengondolatátleső, mindigkedvébenjáró és voltam leszarom, nemérdekel
voltam gyöngéden ölelő, cirógató melegség és voltam elérhetetlen, távoli, dermesztő jégség
voltam békés és voltam harcos
voltam családfenntartó és eltartott

és voltam e végletek között sokminden más is
de mintha eddig mindig e viszonylagosságban
ha ő ilyen és ilyen, akkor én olyan és olyan

és most feldereng a kérdés, hogy a közös koordinátarendszerben mertem-e valaha nem a mindenkori Ő origójához képest meghatározva lenni?
mertem-e önmagam lenni saját jogon?

és igen, talán mertem, de olyankor mintha vége is szakadt volna a párkapcsolataimnak...
valamit biztos lehetne ügyesebben ezen a téren...
nem tudom..."

talán lehettünk volna előbb önmagunk,
magunktól, nem a másik miatt, ezek mind itt fönt...
mert örök változás van...
csak nem mertünk...
és mikor már lehetett volna, késő volt...
elveszett a sok félelmeink között, majd felrobbant...
talán így lesz az erősből erőszakos...

talán ezt most megtanultam.

2009 február 26

és akkor mi van, ha többé nem akarok már erőszakos lenni?

2009 február 25.

és akkor mi van, ha többé nem akarok már erős lenni?

2009 február 23 Zen mese a mosógépről

Minthogy a Nap utcában ismét esedékessé vált a mosógép bekötése,
merthogy a régi tönkrement
és a doboz a ruhákkal még mindig tele, bár a szekrényben már van hely,
hát eldöntöttem elintézem.

Megtörténhetett volna már előbb is,
"hozzáértők" próbálták rettentő erejükkel izomból elcsavarni sok hónappal ezelőtt azt a kis bütyköt, ami miatt a csőcsatlakozás se le, se fel.

Nem jártak sikerrel.

Kis bütyköket, hogy létrejöjjön a csatlakozás, erőből, úgy tűnik, nem lehet elcsavarni.
De ezt akkor még nem tudtuk.

Naszóval, egyszercsak úgy adódott, hogy a doboznyi ruha,
plusz még néhány a régi szekrény aljáról elöntötte a Nap utcát.
Ígyhát a csatlakozásproblémának meg kellett oldódnia.

És hosszas válogatás, rendrakás után, amikor már minden készen állt a mosásra,
jött a szerelők hivogatása,
hogy verjék szét a fürdőszobát, cseréljék ki és vigyék el az elrontomlott alkatrészt, és hozzanak újat és szereljék be..
és ők elmondták, hogy ezért mekkora árat kell majd fizetnem.

Soknak találtam.
Leguggoltam, hogy megnézzem mégegyszer azt a kis bütyköt.

És hozzáértem és elcsavarodott.
És odatettem a csövet és így volt hely neki rácsavarodni.
És a mosógéphez illesztettem a másik végét és odapasszolt.

Úgyhogy, kis barátaim,
Az idő, az idő az, ami megoldja a dolgokat és nem az erő.

2009 február 03

elvittek az ufo-k...

még nem hoztak vissza, de sikerült elszabadulnom most egy pillanatra, úgyhogy gyorsan helyzetjelentek.
jól vagyok, nem kell aggódni.

sokat esik mostanában, de a felhők felett süt a nap, a repülőcsészealjról láttam, aggodalomra semmi ok.
azt mondták, hamarosan visszaküldenek a földre, de még van némi elintéznivalónk.
esténként a kabinomban listákat irogatok arról, hogy merre kell majd mennem, ha újra földlakó leszek.
szóval jól vagyok.

Zéta-Smith megengedte, hogy megadjam a címem, ha esetleg képeslapot küldenétek.
Egészen egyszerű, ám. csak gondolni kell egy képre, aztán megfordítani, gondolatban nyelvetnyújtani, bélyeget nyalni, majd szemsugárral betűket karcolni a lapba..szigorúan titán alapú lapot szabad csak elképzelni, a többi nem bírja a hosszú utat, a zűrön át.

Szóval a címem:

Miss Kovács
Azűr-lakk utca 3.
Kilongbaljobb bolygó

Irányítószám nincs, és városok sem.
Ez egy egész kicsi bolygó, a terek az ajtók mögött nyílnak.

Hamarosan újra találkozunk.
Remek híreim lesznek.
Tényleg.