2009 július 31 - ugorjunk át viccből a ló túloldalára

az is eszembe jutott, hogy mi lenne,
ha a pénz sütemény lenne,

de nem olyan linzer féle,
ami eláll csomó ideig,
nem.
hanem olyan túrós-habos, ami megromlik,
ha nem adod oda valakinek,
akinek szüksége van rá
vagy nem eszed meg gyorsan te..

ez lenne csak az igazi vagyonelosztás...
:)
és egy egészen rövid idő után mindenkit kiütne a szalmonella.
csodálatos.

--
persze, csak viccelek,
nem gondolom ám, hogy a pénz, az túrós-habos sütemény...
(...ööö...)

2009 július 31.

..továbbá ma,
heves telefonálás közben
beleöntöttem egy fél szívószálnyi szörpöt
a számítógépembe...

nem örülök.
kicsit ragad a delete.

2009 július 30.-szófosásom van munka-pénz témakörben

mindjárt abbahagyom a hisztit, csak még egy dolog eszembe jutott.

azt hiszem, azt például nem tudom feldolgozni,
hogy az emberek pénzért dolgoznak.

az időt megtanultam, mert határidők.
azt is megtanultam, hogy kell a pénz kenyérre.

de valahogy a kettő nem kapcsolódik bennem össze.
abban a pillanatban, amikor pénzért kezdek dolgozni,
azonnal extrán stresszelni kezdek.
és nem az a baj, hogy nem szeretek dolgozni.
nem.
mert szeretek.

és nem az van, hogy mormon szeretnék lenni,
és tagadom a pénzt, nem.
a pénz kell.
lehet használni egy csomó mindenre.
tök jó.

csak valahogy a kettő nem kapcsolódik a fejemben.
(mármint persze értem, meg csinálom is,
de van tőle a konstans szar érzésem)

2009 július 30.

utálok csekket befizetni,
utálom kiszámolni az órákat,
hogy mennyit kerestem a hónapban,
kitölteni hivatalos papírokat meg rublikákat szeretem,
mert szórakoztat.
de aztán feladni, meg továbblökni...utálom.
például utálok repülőjegyet vásárolni interneten,
és eldönteni, hogy mikor és mennyi,
utálom számolni az időmet,
és utálom számolni a pénzt.

egyszerűen utálok számolgatni, odafigyelni bármire,
ami pénzzel kapcsolatos.

de például, amikor arról van szó,
hogy kb mennyiből kell kihozni valami projectet,
akkor kb be tudom lőni..gond nélkül.
sőt azt szeretem is tudni.

utálok pénzzel foglalkozni,
számolgatni, meg gondolkozni, hogy merre mennyi...
akkor is utálom, ha arra kell figyelni, hogy mennyi jön be,
és azt is utálom ha arra kell figyelni, hogy mennyi megy ki.

ez normális?

ha lenne egy csomó pénzem valószínüleg nem költenék többet,
amennyit most elköltenék egy hónap alatt, ha lenne,
csupán azért nem, mert egyszerűen nem érdekel,
azt hiszem nem vagyok konzum-idióta..
nem tesz a vásárálás boldoggá,
viszont ha nem tudok megvenni valamit,
amire szükségem van, az kicsit szomorúvá tesz..
nem vonz, hogy drága dolgokat vásároljak.
az vonz, hogyah valamire tényleg szükség van,
akkor az ár-érték-felhasznás arány ok legyen...

2009 július 30.

annyira, de annyira,
de annyira utálok hivatalos dolgokat intézni.
hogy nem is tudom, hogy maradtam életben eddig.

ja tudom, anya elintézte helyettem.
(aki most azt mondja, hogy
31 éves vagy édesem,
azok most mind chssssst-pszzzzzzzzt)

meg, ja tudom,
ha már nagyon muszáj,
akkor előveszem, azt a valakit belülről,
aki meg tudja oldani ezeket a dolgokat,
de előtte szétparázom magam rajtuk.
hónapokig képes vagyok halogatni.

csodás.

--
például most megjöttek a papírok a képzőről,
hogy felvettek és csomó dokumentumot kell bemutatni,
na és akkor a könyvelőmet is fel kell hívni,
hogy akkor most mi legyen,
jesszus, van egy "cégem" is (muhaha),
na az milyen para, el sem bírom mondani.
meg fénymásolni meg ilyenek,
meg akkor lakhatási támogatás,
meg tandíjbefizetés,
és akkor pénz is kell,
és jajjaj..
olyan sűrű ködöt ereszt a szemem elé,
hogy alig győzök megnyugodni,
és apránként elkezdeni cselekedni.

2009 július 28.

ma azzal töltöttem az estét, hogy a photoblogot nézegettem...
elképesztő, hogy már több éve volt...
nevetgéltem...
például ezen..

lehet, hogy kéne csinálni újra?

2009 július 27.

azt hiszem David Bowienak vann a legszexibb hangja a világon,
ez a szám most csak úgy az eszembe ugrott...
és agrhhhgrrrgrhhhhh..vaúúúúúúvaúúúúvaúúúúú
még ezt is hozzátenném.

2009 július 26.

na és akkor most az a feladat
(mármint az enyém)
hogy nyugodjak meg, és
a valamit, amit visszakaptam,
ne dobjam gyorsan el,
csak azért mert azt hiszem,
hogy forró és megégethet.

hanem helyette, kezdjek el neki örülni.
és tartsam magamnál.

ahelyett,
hogy csak úgy nyugodtan örülnék,
hátradőlnék, és
csak úgy élvezném, hogy mik történnek,
csak úgy,

ahelyett
ez a pánikolás,
kapkodás,
türelmetlenség,
görcsölés,
akarás...

na ez
a kurva idegesítő bennem.

--
mert visszakaptam,
minden szinten visszakaptam valamit,
ami régen elveszett,
és amiről mostanra megtanultam,
hogy szép is, meg jó is, meg hiányzott is.
valamit magamból.

ehhez el kellett veszítenem néhány másik dolgot.
nem kellemes.

de úgy tűnik megérte.
feltéve,
ha most nem követem el a régi jól bevált trükkjeimmet,
hogy gyorsan újra elveszítsem.

(miért kell félni boldognak lenni, azt valaki mondja már meg)

ha nem követem el őket,
pánikolásból,
kapkodásból,
türelmetlenségből,
görcsölésből,
akarásból...

--
nem nem a nagy szerelem az,
nem.
hanem valami,
valami bennem.

talán képesnek lenni szabadnak lenni.
hmm...ühüm...
a jóféle szabadságomat kaptam/kapom vissza épp.
azt a fajta szabadságot, ami valóban összeköt.
és jó lenne nem elveszíteni, még mielőtt örülhetnék neki.
meg utána sem.

csak rajtam múlik.

2009 július 24.

na ezt az smst-t kaptam épp most,
muhahaha

"Gratulálunk! Megcsináltad!
Hozd ki a maximumot a diákéveidből!
Legyél, aki lenni akarsz! www.diakhitel.hu"

2009 július 24.

1.
na,
azért a harry potter után,
hajnali fél egykor,
olyan homokviharba kerülni a párter utcában,
amiben egy pillanatra csak az imbolygó sárgafényű lámpák látszanak,
az igenis para.

--
2.
a 435 tényleg elég volt a 388-hoz.
szeptembertől tényleg diákigazolvány.

ma ennek örülünk.
nagyon.

--
3.
"aludj tovább, én rádhagyom"

2009 július 22.

egész egyszerűen a testem egy csatatér.
na és ennek holnap utánajárok.

derékfájással kezdődött,
aztán csak olyan jaj-becsípődöttre redukálódott,
sőt on-an'-off fájás lett belőle,

aztán bevérzett a szemem,
úgy nézek ki mint a terminátor,
csak úgy, semmi nem történt, csak
ezt a jelmezt kaptam ajándékba néhány napra,
nagyszerű

aztán kicsi kékfoltok mindenhol,
anna szerint úgy nézek ki mint egy barack,
ami egyébként jó is lenne,
de ő arra gondolt,
ami egy hete van a hűtőben
és ahol a többi barack hozzáért ott bebarnul,
na én is pont ott.
simogatásra kékfoltos leszek.

na ez.
lehet stressz,
meg légnyomásváltozás,
meg gyenge vénafalak,
de legfőképpen
kedves pszichoszomatikus,

a testem egy csatatér.

update:
(war and peach
tamás tényleg lefotózta.)

2009 július 20.

csodálatos,
csodálatos hétvége.
köszönöm.

2009 július 18.

és még azt is,
hogy amikor jöttünk ma haza a kirándulásról,

valami olyan fények voltak a városban mintha,
isten kereszthívásos technikával szórakoztatta volna ma este a nagyérdeműt.

2009 július 18.

én és a kisruha
ellátogattunk tegnap a margitszigeti szabadtérire.
Aida.
remek és csinos társaságunkat megosztottuk
a remek és csinos annával, guy-jal és jan-nel.
aztán én és a kisruha
többször elpilledtünk a második felvonás alatt,
a fejünk is félre-félrebiccent,
mint régen az ábrázoló geometria előadás közben.
azt gondoltuk, én és a kisruha, hogy
semmi másra nem vágyunk,
csak nyálcsorgatva aludni,
és én örömmel adtam át magam a gondolatnak,
hogy kutyául elfáradtam mégiscsak az elmúlt három hétben.
milyen jó is lesz félegykor ágyba bújni szépen, gondoltam én.

azt hiszem a kisruha valami mást tervezett.

merthogy végül
reggel hatkor véletlenül
még a napfelkeltét bámultuk,
hétkor meg
a múzeumban reggeliztünk.
én és a kis ruha és anna és havier és david.

aztán tizenegykor én és guy és jan elindultunk
szentendrére, visegrádra és nagymarosra
és közben a nyárból a télbe is sikerült
(de ezt mindenkinek, tudom)

a kisruha itthon pihent.
én egy tényleg csodás napot éltem.

most pedig havier és david és anna várnak engem.
tovább tovább...
(aludni? eh?)

de mit vegyek fel?

2009 július 17.

a nők bolondok.

nincs pénzem,
hát mit csinálok?
vettem magamnak ma egy kis ruhát.
úgy nézek ki benne,
mint a világ legdögösebb angoltanárnője,
valami amerikai sorozatból.
nem bírtam otthagyni.

barna,
apró virágok vannak rajta,
és egyenesszabású,
simulós pamut.

a nők bolondok.

--
ui.
fent vannak a pontok: 435

2009 július 16.

ja,
és jelentem jobban vagyok.
ma már bicikliztem,
voltam kint a házon dolgozni.
tudok ülni.
tudok menni.
nem múlt még el, de jobb.
napról-napra.

(és köszönöm azt a kommentet,
amit arra a bejegyzésre kaptam,
amit aztán kitöröltem mégis.
nagyon. sokat segített.)

2009 július 16.

ezeket találtam ma.
önsegítésből.
hosszú,
de nekem baromi érdekes volt.
enneagram,
soha az életben nem hallottam róla.
véletlenül bukkantam rá.
tipusok.
nem horoszkóp.
hanem pszicho.
találtam egy tesztet.
meg egy blogot magyarázattal.
hmm.
elgondolkoztatot.

a teszt
az eredményről bővebben
(egyes, kettes, hármas.. az oldalsó mezőben stb.)

2009 július 16.

köszönöm..igyekszem..:)

2009 július 15.

igyekszem, ám.

ma például ültem,
meg dolgoztam,
egész nap.

kb. mintha relaxáltam volna,
jó volt.
bútorokat rajzoltam,
csend volt,
szöszmötöltem,
koncentráltam,
nem paráztam,
koncentráltam.

furcsa kis energia fennakadás ez.
nyomorgattam, gyűjtögettem,
hát tessék.

holnap már biciklizhetek vajon?

türelmes az mikor leszek végre magammal,
arra meddig kell még várnom?
.)

2009 július 14.

további fejlemények,
hogy nem bírok mozogni.

elvánszorogtam (autóval) masszíroztatni,
meg ilyenek..
éshát kb. az lehet,
hogy a keresztcsont-gyulladásom van..
vagy valami ilyesmi..
meg ki vagyok száradva..
meg kicsit zűrzavar is van bennem...
meg néha nagyon szomorú is vagyok...
igaz.
na, és ilyenektől van az embernek
pszichoszomatikus keresztcsont gyulladása...
amitől aztán nem tud megmoccani,
reggel üvöltve sír a fürdőkádban,
meg ilyenek...

és azt is mondta, hogy általában utána jön ki,
nem közben...
anyának is akkor szakadt le a dereka,
amikor nyugdíjba ment...

és most megint csak potyognak a könnyek.
krokodilkönnyeket eresztek magamból.
szuper.

kaptam feladatokat,
plusz el kell járnom jógázni,
plusz nagyon sok vizet inni,
plusz pihenni...

ezek is vannak.
és bosszant,
bosszant, hogy dolgoznom kellene,
és nem tudok menni..
basszameg....
csak itt fekszem és bőgök
basszameg....
és közben éppen nagyon örülnöm kéne,
de én ehelyett szomorú vagyok...
basszameg....
és mivel nem tudok menni,
mégcsak el sem bírom terelni róla a figyelmemet...

2009 július 13.

az van,
hogy annyit kiderítettem,
hogyha minden igaz,
és az oktatási központ helyes eredményekkel rendelkezik,
akkor úgy tűnik,
hogy 200 pontból 200 pontot teljesítettem a felvételin.
(amit egyszerűen csak beszoroznak kettővel és zamek,
már meg is van a vizsgapont...öööö)

mindezt megosztottam a szüleimmel és kedves barátaimmal,
ezek közül csordi és csuti beállított egy üveg pezsgővel,
úgyhogy most félbódultan,
és rettentően fájó derékkal..
(ezt sem a pezsgő, sem a csordi-csuti okozta,
ez csak úgy lett,
na majd holnap a masszírozás megmondja, hogy mi a helyzet)
..szóval, fetrengek itt az ágyban
és azon gondolkozom, hogyan lehet hason rajzolni.

és mindjárt jön a bukott író vacsorát enni,
illetve cigarettát és vizet szállítmányoz.
na még ez is..

2009 július 11.

az van, hogy azt mondták,
pénteken fent lesznek a pontok..
nincsenek fent.

node hivatalos értesítés csak 23-án lesz,
úgyhogy addig meg mindegy is.

azon gondolkozom,
hogy biztos-e hogy ezt a pénteket mondták?
de biztos...

2009 július 08.

na, az úgy volt,
hogy megfogadtam a csordi tanácsát,
meg befogadtam a sok felémküldött pozitívat,
és akkor egyszercsak meglett....már aznap estére meglett....
már csak meg kellett csinálni...
az is para volt, hogy be tudom-e fejezni..
befejeztem..

itt elolvashatjátok a novellát, ami a feladat volt.
ábrázolja a képi világát...
itt megtekinthetitek, amit leadtam.
egy naplót...

és az van, hogy jó volt csinálni nagyon.
úgyhogy most vigyorgok.
nagyon.

holnap még a beszélgetés, és aztán vége.
és..és..nagyon nagyon jó volt felvételizni.

ma ennek örülünk.
nagyon.

2009 július 6.

az van, hogy

az egyik felem azt nyomja, hogy bazzeg csak egy hétről volt szó, vissza a munkába, jaj lemaradsz a mindenről..
a másik meg azt mondja, hogy ez nagyszerű, és na akkor még egy hét alkotói szabadság, hajrá csináljuk...

úgyhogy ez a belső vita ma nem segített sem dolgozni (brrrr), sem alkotni (jaj)....
rágörcsölés helyette..jaj..
próbálom lazítani, úgyhogy most széchenyi és agy kikapcsol...
a délutáni kényszerpihenőn már túl vagyok...

"Egy kicsit meg volt rettenve. De nem vesztette el a reményt. Sohasem vesztette el a reményt. Inkább aludt..."

(idevágó idézet kedvenc bukott íróm kedvenc írójától Boris Viantól.)

2009 július 4.

jelentem, most hagytam abba a taknyom-nyálam összefolyik úgy bőgök az örömtől sírást itt a monitor előtt..
és mindez annak volt köszönhető, hogy a nevem az első 17 között szerepel a képző aktuális felvételi információk oldalán..

ennek örülünk ma.
nagyon.

2009 július 1.

boldog egy éves hazaérkezés születésnapot kívánok magamnak.
:)