2009 augusztus 30.

ezt most meg kell mutatnom...




a dolog aktualitása azért is vicces, mert az idei tél és tavasz szerdáit, többnyire 5 másik csajjal töltöttem boldog Dallaszra whiskyzéssel...(tudjátok mint a fonó régen, pont úgy működött)
a történet a dallasz család alias charlie angyalai megalapításával folytatódik 2 héttel ezelőtt....
megmagyarázom: mi, 6 csajok = dallaszcsalád
mottónk: segíts magadon, isten is megsegít, meg a dallaslányok is.
további magyarázatok majd később.

2009 augusztus 26.

Ma ez volt a postaládában:

"Tisztelt Cím!

Értesítem, hogy az Alkalmazott látványtervező szakos leendő I. évfolyamosok a Madách Színházban kezdenek: 2009.szeptember 1-10-ig.
Találkozó a művészbejárónál, Hársfa u. (Götz Béla tanár úr).

Rajztáblát, papírt, rajzeszközt vigyenek magukkal."

...leendő elsős?
...Madách Színház?
...művészbejáró?

itt ülök kezemben ezzel a papírral
és annyira mosolygok
hogy könnybe lábad a szemem...

az van,
hogy még mindig meglep...
és közben valahonnan onnan örülök,
ahonnan már régen nem.

2009 augusztus 25.

újra és újra eszembe jut,
hogy mennyire jó,
hogy holnap
nem kell felülnöm egy repülőre
és visszamennem Londonba.

például tegnap este is az erkélyemen,
meg ma délben is az oktogonon egy irodában,
meg tegnap reggel is a pénzügyminisztériumban.

2009 augusztus 23._ az alkotói válságról

a bennem lévő gyerek (ő a kreatív)
éppen azt üvölti,
hogy NEM NEM NEM NEM,
miközben a földhöz veri magát.

a bennem lévő felnőtt (ő aki számol)
tanácstalanul áll,
és csendesen sutymorog,
de muszáj megcsinálnunk,
különben nem lesz pénz,
és a kezét tördeli.
Ő már egyébként kiszámolt,
megrajzolt mindent,
amit eddig a pontig meglehetett.

most kéne a gyerek kicsit játszani.
most kéne, hogy odaüljön és rajzoljon.
de csak azt üvölti
NEM NEM NEM NEM.

én meg csak állok közöttük
és próbálom megtalálni az egyensúlyt.
és várom, hogy
1. a felnőttben megszűnjön a görcs.
2. a gyerek abbahagyja a hisztit.
3. próbálok rájönni,
miért ez az ellenállás,
amikor már majdnem minden kész van.
4. próbálok arra koncentrálni,
hogy nem a pénz az, ami motivál.

talán ez most skizo-n hangzik,
de ez van.
remélem hamarosan megoldódik.
most csak hagyom, hogy lezajlódjon.

valakinek valami trükk ilyen esetekre?
(azt hiszem megyek és beülök a kádba.)

2009 augusztus 22.

megkaptam a Neptun kódomat az egyetemről..
..és UGYANAZ mint, ami az építészkaron volt..

nincs teljesen újrakezdhető élet, tehát.
a kódod ugyanaz marad.

--
azon is elgondolkoztam,
hogy normális vagyok-e,
hogy jelentkeztem
még egy nappali képzésre...

2009 augusztus 22.

jáhháááhhhááááhhhjjjjj
de nincs kedvem dolgozni....
jáhááhhhááhhhááhhhhháááhhjjj

2009 augusztus 17.

küldöm mindenkinek, akit szeretek.

I have to praise you like I should



--
ui.:
és a születésnapomon
szeretném eltáncolni
ezt a koreográfiát velük nekik.

2009 augusztus 15.

valaki mondja már meg,
legyen szíves,
hogy az miért van,
hogy amikor azt írja a szakácskönyv
hogy kb 6 db muffinra elég a tészta,
aminek a hozzávalóinak a mennyiségét pontosan betartom
és nekem mégis kb 15 db lesz,
de nem azok a minik, hanem teljesen normál méretűek,
az miért van?

hát mekkor a muffinokat sütnek ezek a szakácskönyvírók?
kb mint egy félkilós kenyér lehet..
jesszus, de akkor mekkora a tányér, amin lefotózzák...
és úristen, akkor mekkor az a konyha...
és...és..és...
jesszusom..kamerák..fények....

2009 augusztus 14.

..és aztán tegnap
kb. a felétől (az esküvői fogadástól)
végigbőgtem a
Last Chance Harvey
című filmet...

hangosan.
moziban.

zsepi nélkül.
vicces volt.
tényleg.

2009 augusztus 13.

és magamnak is vettem ajándékot,
mert könyvesboltban megbolondulok,
és vásárolnom kell.
úgyhogy
megvettem DVD-n

Égigérő fű -t
A kisfiú meg az oroszlánok -at
és az
Érzékek iskolája -t

meg még egy könyvet is
Lolával az élet

kettőt a gyereknek
kettőt a felnőttnek.

2009 augusztus 13.

megvettem Guy-nak ajándékba:

Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelban
Örkény István: Egypercesek
Szerb Antal:Utas és Holdvilág
(de lehet, hogy a Pendragon legendát kellett volna?)

angolul, hogy értse.

és most büszke vagyok magamra.
szerintem ez nagyon jó ajándék.

209 augusztus 11.

csak azt szeretném mondani,
hogy

MINDEN REGGEL ÉNEKLŐ SZÉL VAN!

ez az igazi felelősség, barátaim.
felelős vagyok a gondolataimért.

--
ld még:
augusztus 09-i bejegyzés vastaggal szedett mondat.

2009 augusztus 10.

egyébként szuperremek hétvége volt a mostani.
fényképes dokumentációval tudom igazolni Csordi jóvoltából,
íme:

volt tüzijáték a kertben,








felöltöztünk csinosan,
(na ez nem lesz sokkal nagyobb,
a reggeli arcunk elég érzékeny)











ittunk vágott-sört, fele fehér fele barna,
és mutogattunk is mint a japán turisták






és ugráltunk is, szintén csinos.








bónusz track:
a világ legcsodálatosabb állata, Rumli








--
aztán vasárnap megnéztem, hogy a Velencei-tó is szép,
és Pannival behoztuk az éves lemaradást élet-világ-szerelem témakörökben.

és rájöttem, hogy nyaralni jó.

2009 augusztus 10.

hogy lehet egyszerre üresség és kavargás bennem?

köszönöm.
semmiség.

2009 augusztus 09.

őszintén szólva
nem igazán üt meg,
amikor meghalnak a "híres" emberek,
az olyanokat értem,
akiket mindenki ismer,
de közben meg mégsem ismer
mindenki,
a közművészek halálhírei.

de a csehtamásos hír,
valahogy mégis.

pedig nem is voltam nagy fanatikus.

éppenhogycsak és többek között
a Mélyrepülésre voltam 18 éves.

"azon a reggelen éneklő szél lesz, és amit kimondasz beteljesül"


2009 augusztus 6.

azon gondolkozom,
hogyha
az építkezéseken füttyögő-bámuló munkások,
a füttyögés helyett úgy üvöltenének le,
hogyaszongya:

-Sziaaaa, Kovács Feri vagyok,
meghívhatlak egy kávéra?
(a név természetesen szabadon választható)

akkor vajon jobban érezném-e magam elhaladtomban?

--
Azon is gondolkozom,
hogy mennyire zseniális már az a történet,
amit valahol olvastam,
hogy egy ilyen alkalommal,
a füttyögésre válaszul,
a célszemély hölgy megállt és
sztriptizt lejtett,
a munkások nagy ámulatára,

majd elvitték a rendőrök
közszeméremsértés miatt.
hehe.

--
persze,
szerintem az sokkal szarabbul esne,
ha nem füttyögnének.
biztos nem füttyögnek mindenkinek.
vagy de?
na mindegy, :)
kávézni úgysem mennék el.

2009 augusztus 4.

mindjárt esik.
már érzem az illatát.
végre.

--
itt ülök az erkélyen.
cigizem.
és szagolom az esőt.
az enter is ragad.
ejnye.

--
és aztán bementem.

és hirtelen berepült egy madár az erkélyajtón a nappalimba.

egy egészen kicsi rémült madár
rémisztett halálra.
úristen szegény hogy meg volt ijedve.
össze-vissza repkedett
neki az ablaküvegnek,
a polcon a könyveknek,
a falnak,
be a sarkokba megpihenni, elbújni,
aztán fel-fel megint
össze-vissza,
rémülten.
aztán amikor azt hittem,
megfogom végre, a védelmemül szolgáló törölközővel,
hirtelen nyomaveszett.

azt hittem kirepült,
hogy végül,
bár nem vettem észre hogyan,
de kirepült a nyitott ajtón.

de nem.

a fürdőszobában,
a csap alatt verdesve
rémiszett megint halálra,
mikor a teregetnivalóért mentem.

beszorítottam,
leborítottam a törölközővel,
nyugton maradt a sötétben,
óvatosan,
nagyon óvatosan,
összefogtam a törölközővel,
felemeltem,
pihegett a kis hasa.

az erkélyről engedtem szabadon.
elrepült.

örülök.

rossz,
nagyon rossz lett volna,
egy kismadár holttestével élni egy lakásban.

--
tényleg ez volt.
ez nem csak amolyan
allegorkius irodalmias szófosás.
tényleg.
tényleg ez volt.

de nem fantasztikus mégis?

--
azt hiszem, ha egy denevér lett volna,
először sikítok,
aztán elájulok.
valószínüleg.

2009 augusztus 01.

gólyatábor...
most kaptam a hírt...
öööö...
gólyatábor..szeptember első hetében...
ööö
gólyatábor...
hehehe....
31 éves...
gólyatábor...
ööö...:)
mosolygok...

--
na, csak az jutott még eszembe,
hogy végül hozzám is megérkezik a gólya...