20090520_Nagymaros
14 éve
2009 december 30.
pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi a testem egy állat és a hideg miatt nem én csináltam a tél miatt van semmi közöm hozzá hiányzik a biciklizés miért lesz az úszástól vizes a hajam nem kell étel a hűtőbe nem baj a pufiknak jobb a kedvük jó akkor majd januártól jaj ezek az újévi fogadalmak barbi-e vagy jaj pufikám jaj
2009 december 29.
az van, hogy teljesen rákattantam
a saját régi blogomra.
bocs.
például 2 évvel ezelőtti decemberben kaptam először
biznisztrippert.
--
úristen, mennyire hiányozna,
ha nem történt volna meg....
és úristen, mennyire hiányozna,
ha nem történne meg az, ami most történik...
a saját régi blogomra.
bocs.
például 2 évvel ezelőtti decemberben kaptam először
biznisztrippert.
--
úristen, mennyire hiányozna,
ha nem történt volna meg....
és úristen, mennyire hiányozna,
ha nem történne meg az, ami most történik...
2009 december 28. -összelinkelem magam
"álmok nélkül elfárad az ember"
viszont az álmaim most olyanok,
mintha
a windows media player
random vetítését nézném 3D-ben,
mondjuk Moloko Statues című albumára.
--
és mivel ez van most,
hát gondoltam
megnézem, hogy milyen az
amikor nem ilyen
és
azt hiszem a kertkapunál tartok,
ott ahol az erdő kezdődik.
--
akkor most kicsit számolok,
csak a saját örömömre.
2008 április 20.-2008 július 1.
= 2 és fél hónap (+24 hónap rendrakás)
= átpakolás, ajtó, kijárat
2008 július 1.-2009 december 28.
=18 hónap
= kert, kívül, eső és napsütés, szabadég
hmm.. eltartott egy darabig...volt mit csinálni a kertben is...
és mondjuk évekig nem dugtam ki az orrom...
csak házibulikat rendeztem...
meg mindenbe belehamuztam dolgozás közben...
aztán két évig takarítottam...
--
...kicsit beleolvastam a régi blogomba,
és mindjárt abbahagyom az önreklámozást,
csak muszáj ideírnom ezt,
magam miatt,
mert
egészen nagyon nagyon nagyon furcsa
egyszercsak egy pillanatra látni a köröket.....
levegőmondat
viszont az álmaim most olyanok,
mintha
a windows media player
random vetítését nézném 3D-ben,
mondjuk Moloko Statues című albumára.
--
és mivel ez van most,
hát gondoltam
megnézem, hogy milyen az
amikor nem ilyen
és
azt hiszem a kertkapunál tartok,
ott ahol az erdő kezdődik.
--
akkor most kicsit számolok,
csak a saját örömömre.
2008 április 20.-2008 július 1.
= 2 és fél hónap (+24 hónap rendrakás)
= átpakolás, ajtó, kijárat
2008 július 1.-2009 december 28.
=18 hónap
= kert, kívül, eső és napsütés, szabadég
hmm.. eltartott egy darabig...volt mit csinálni a kertben is...
és mondjuk évekig nem dugtam ki az orrom...
csak házibulikat rendeztem...
meg mindenbe belehamuztam dolgozás közben...
aztán két évig takarítottam...
--
...kicsit beleolvastam a régi blogomba,
és mindjárt abbahagyom az önreklámozást,
csak muszáj ideírnom ezt,
magam miatt,
mert
egészen nagyon nagyon nagyon furcsa
egyszercsak egy pillanatra látni a köröket.....
levegőmondat
2009 december 26 - érzelmes bejegyzés a karácsonyról
csak,
hogy nekem nagyon jó volt ez a karácsony.
a türelmetlenség,
a máshol-lenni-akarás valahogy
kívül maradt az ajtón.
és ott találtam magam
a szüleimmel és rumlival gödöllőn,
békében.
békében belül és békében kívül.
és ezen most csodálkozom.
úgy értem, hogy
csoda-'lkozom.
mert évek óta szomorúsággal,
és összeszorult szívvel várom a karácsonyt,
és soha nem akarom ezt bevallani magamnak.
mert a karácsony jó, és
itt vannak a szüleim és vannak barátaim is
és sokat is dolgoztam ebben az évben,
és minden rendben van.
csak aztán valahogy, december 24-én este,
amikor ott állok a szüleimmel a fa előtt,
valahogy nem tudok elbújni többet az érzés elől,
nem tudom tovább simogatni a kis fejem,
hogy minden rendben.
hanem helyette
rettentően magányosnak érzem magam.
valakinek, aki elbaszta, aki ebben az évben is,
nagy gyerek módjára, társ és saját család nélkül
áll egyik lábáról a másikra.
és nyilván ez az érzés nem jobb évről évre.
és minden karácsonyom menekülés volt.
menekülés alvásba, vagy
menekülés el, emberek közé.
menekülés el, előre az időbe,
menekülés egy játszunk közös karácsonytba.
csak múljanak már el ezek a napok.
de valahogy,
bár azt hittem, hogy ebben az évben
szuperszomorú leszek,
nem történt ez meg.
nem.
ott álltam a szüleimmel és rumlival
december 24-én a fa előtt.
és csak örültem,
örültem annak, hogy ők vannak,
hogy vagyunk egymásnak.
nem a hangos ha-ha örüléssel,
nem, hanem valami nyugodt, belső csenddel.
és azt gondolom,
hogy soha nem volt még ilyen karácsonyunk.
hogy, valahogy mind a hárman felnőttünk.
és ez jó.
és ez jó akkor is,
ha még mindig nincs saját családom,
mert az még lehet, és remélem egyszer lesz.
de ők most vannak,
ez a féle "mi" most vagyunk.
és igen, továbbra is azt gondolom,
hogy a karácsony a gyerekek ünnepe.
és igen, továbbra is azt gondolom,
hogy nagyon jó lenne végre nem "csak" hárman állni a fa előtt.
és nyilván ez nem csak karácsonyi kívánság.
de ez most ilyen volt.
a furcsa az egészben az volt,
hogy nem kellett magam győzködni erről.
kérdezgettem befelé,
kutattam a nyugtalanságom után,
kutattam az önámításaim és az önsajnálataim után.
és igen találtam vágyakat,
és találtam némi szomorúságot,
de valahogy az az emésztő türelmetlenség,
és a menekülés kényszere,
ezen a karácsonyon,
kívül maradt az ajtón.
nem tudom, hogy.
nem kellett csinálni.
hogy nekem nagyon jó volt ez a karácsony.
a türelmetlenség,
a máshol-lenni-akarás valahogy
kívül maradt az ajtón.
és ott találtam magam
a szüleimmel és rumlival gödöllőn,
békében.
békében belül és békében kívül.
és ezen most csodálkozom.
úgy értem, hogy
csoda-'lkozom.
mert évek óta szomorúsággal,
és összeszorult szívvel várom a karácsonyt,
és soha nem akarom ezt bevallani magamnak.
mert a karácsony jó, és
itt vannak a szüleim és vannak barátaim is
és sokat is dolgoztam ebben az évben,
és minden rendben van.
csak aztán valahogy, december 24-én este,
amikor ott állok a szüleimmel a fa előtt,
valahogy nem tudok elbújni többet az érzés elől,
nem tudom tovább simogatni a kis fejem,
hogy minden rendben.
hanem helyette
rettentően magányosnak érzem magam.
valakinek, aki elbaszta, aki ebben az évben is,
nagy gyerek módjára, társ és saját család nélkül
áll egyik lábáról a másikra.
és nyilván ez az érzés nem jobb évről évre.
és minden karácsonyom menekülés volt.
menekülés alvásba, vagy
menekülés el, emberek közé.
menekülés el, előre az időbe,
menekülés egy játszunk közös karácsonytba.
csak múljanak már el ezek a napok.
de valahogy,
bár azt hittem, hogy ebben az évben
szuperszomorú leszek,
nem történt ez meg.
nem.
ott álltam a szüleimmel és rumlival
december 24-én a fa előtt.
és csak örültem,
örültem annak, hogy ők vannak,
hogy vagyunk egymásnak.
nem a hangos ha-ha örüléssel,
nem, hanem valami nyugodt, belső csenddel.
és azt gondolom,
hogy soha nem volt még ilyen karácsonyunk.
hogy, valahogy mind a hárman felnőttünk.
és ez jó.
és ez jó akkor is,
ha még mindig nincs saját családom,
mert az még lehet, és remélem egyszer lesz.
de ők most vannak,
ez a féle "mi" most vagyunk.
és igen, továbbra is azt gondolom,
hogy a karácsony a gyerekek ünnepe.
és igen, továbbra is azt gondolom,
hogy nagyon jó lenne végre nem "csak" hárman állni a fa előtt.
és nyilván ez nem csak karácsonyi kívánság.
de ez most ilyen volt.
a furcsa az egészben az volt,
hogy nem kellett magam győzködni erről.
kérdezgettem befelé,
kutattam a nyugtalanságom után,
kutattam az önámításaim és az önsajnálataim után.
és igen találtam vágyakat,
és találtam némi szomorúságot,
de valahogy az az emésztő türelmetlenség,
és a menekülés kényszere,
ezen a karácsonyon,
kívül maradt az ajtón.
nem tudom, hogy.
nem kellett csinálni.
2009 december 24.
ezt találtam ma a lépcsőházban a lift mellett,
és ami engem meghat belőle az nem a dísz és nem a képeslap.
pedig...
hanem az a kis, sárga, szív alakú rajzszög, amivel odarögzítették.
Boldog Karácsonyt!
2009 december 23.
Drága Ken,
Az élet itt Barbiföldén nem egyszerű.
Képzeld, nem tudom eldönteni, hogy szomorú vagyok vagy menstruálni fogok.
Szeretettel ölel, Barbi
Az élet itt Barbiföldén nem egyszerű.
Képzeld, nem tudom eldönteni, hogy szomorú vagyok vagy menstruálni fogok.
Szeretettel ölel, Barbi
2009 december 18.
azt az egészen misztikus dolgot sem meséltem még el,
ami tegnap reggel történt.
olyan 8 körül csörgött a vonalas telefon,
azt hittem úgy félálomban, hogy a telefonébresztő.
mostanában az is segített felébredni.
kimásztam az ágyból és felemeltem a kagylót.
a matáv sms küldő szolgáltatása volt,
nem is tudtam, hogy van ilyen.
egy gépnő beszélt a vonal túlsó végén:
"önnek egy üzenete van,
az üzenet időpontja december 15. 21 óra
az üzenet szövege: "kész" "
üzenet feladója nem volt,
vagy nem emlékszem.
csak erre:
december 15. 21óra.
kész.
szerintem Isten ujja pötyögte.
ami tegnap reggel történt.
olyan 8 körül csörgött a vonalas telefon,
azt hittem úgy félálomban, hogy a telefonébresztő.
mostanában az is segített felébredni.
kimásztam az ágyból és felemeltem a kagylót.
a matáv sms küldő szolgáltatása volt,
nem is tudtam, hogy van ilyen.
egy gépnő beszélt a vonal túlsó végén:
"önnek egy üzenete van,
az üzenet időpontja december 15. 21 óra
az üzenet szövege: "kész" "
üzenet feladója nem volt,
vagy nem emlékszem.
csak erre:
december 15. 21óra.
kész.
szerintem Isten ujja pötyögte.
2009 december 17.
és akkor 11.45-kor
miközben Guy-nak meséltem el, hogy mi is volt tegnap,
egyszercsak elkezdtek potyogni a könnyeim,
viszont a szám mosolygott és azt ismételgette,
hogy semmi baj,
és mindjárt abbahagyom.
de nem sikerült.
csak erősödött.
pont olyan ez mint a nevetés,
az a csendben rázkódos, görcsös,
az ami akkor jön, amikor nem szabad.
és akkor Guy odaült, hogy kicsit tartsa nekem a vállát,
én pedig hálából beleborítottam egy egész bögre tejeskávét az ölébe.
miközben Guy-nak meséltem el, hogy mi is volt tegnap,
egyszercsak elkezdtek potyogni a könnyeim,
viszont a szám mosolygott és azt ismételgette,
hogy semmi baj,
és mindjárt abbahagyom.
de nem sikerült.
csak erősödött.
pont olyan ez mint a nevetés,
az a csendben rázkódos, görcsös,
az ami akkor jön, amikor nem szabad.
és akkor Guy odaült, hogy kicsit tartsa nekem a vállát,
én pedig hálából beleborítottam egy egész bögre tejeskávét az ölébe.
2009 december 16.
rettenetesen sok minden kavarog a fejemben.
nagyon sok minden.
és majd ha összeáll a kép,
és megvonom a mérleget,
és kijelölöm az útirányt,
és osztok-szorzok, számot vetek,
akkor leírom...
...számot vetek után mindig azt szeretném írni, hogy vihart aratok..
számot vetek, vihart aratok?..nem stimmel...
..ha számot vetek, vajon mit aratok?
..na, pont ezen gondolkozom.. de majd később...
most csak elmondom, hogy mi a mai eredmény
ma volt a kipakolás
ma volt a coming out
ma volt az értékelés
ilyen volt a pakolásom:
a coming out-élménybeszámolón hoztam a formám.
jó volt.
és az értékelés:
az értékelés személyesen zajlott és személyre szabottan.
nem egymáshoz, hanem saját magunkhoz mértek bennünket.
magunkhoz és persze magukhoz.
félévet értékeltek és hozzáállást.
arra adtak jegyet, amit a félévben éreztek rólunk,
a leadott anyag csupán egyfajta lenyomata a félévnek.
nem vitatkozom ezekkel a jegyekkel és értékelésekkel, mert értem őket, és azt is értem, hogy ez egy pillanatnyi lenyomat valakiben rólam.
megmértek maguknak.
de mivel én jobban ismerem magam, mint ők
hát megmérem magam magamnak is,
és azt is ideírom.
a következő értékeléseket kaptam:
díszlettervezés:
ismereteihez képest nem tett meg mindent!
sokkal tovább kellett volna jutnia!
3 (közepes)
fair enough.
pontosan a felezővonalon,
mint, ahogy a félévem telt,
az egyik lábam itt a másik már lépne,
az eddigi életemmel és szakmámmal és a tovább lépéssel kapcsolatban.
ez a jegy magamhoz mér és nem az osztálytársaimhoz,
ezt tudatosítanom kell magamban itt újra és újra, különben elszomorodom.
ha jegyet kellene adnom arra, hogy ebben a félévben (szeptember óta), hogy működtem a munkámban a valós életben, ugyanúgy hármast adnék magamnak.
és végül is az élet is hármast adott,
csak éppen nem jegyben, hanem mondjuk munkában és pénzben.
erről gondolkozom a legtöbbet mostanában,
latolgatok, mi éri meg, és mi nem,
hogyan és merre tovább,
és mi az az áldozat, amit hozhatok és miért,
méregetem, hogy
mi az, amim van és mi az, amim nincs,
mi az, amit elveszíthetek és mi az, amit nyerhetek.
nagyon nagyon sokrétű ez a dolog.
és nem csak engem érint,
hanem például a szüleimet is,
meg a leendő családomat is, mert szeretnék olyat.
és nem csak a pénzről van szó,
hanem kapott és adott és felhasznált és elvesztegetett energiáról
és útról.
és érint múltat, jelent és jövőt.
ötöst szeretnék kapni, mert ötösre vagyok kalibrálva,
és nem a teljesítménykényszer miatt, hanem mert ez van.
mert ez adatott, akkor is, ha ez alól újra és újra megpróbálok kibújni.
mert nem vagyok boldog és felszabadult, akkor
ha ez a kibújás dolog sikerül és hármast kapok.
akkor sem, ha egyszerre kettőt.
mert az nekem nem hatos,
csak egyszerűen két hármas.
két közepes.
két magamhoz képest közepes.
és ettől vagyok szomorú.
és közben értem is, hogy miért van ez így most.
és azt is gondolom, hogy fair enough, mindkét oldalról.
és azt is gondolom, hogy ez hasznos tapasztalás.
nagyon nagyon hasznos.
felbecsülhetetlen.
de most
össze kell egyeztetnem a realitást és az álmokat.
kőkeményen.
pontosan, nagyon pontosan kell most dolgozni.
MOST, hogy megvan az információ és tapasztalat, ami alapján lehet.
pontosan tudnom kell, hogy mikor és meddig és mit.
itt az idő.
át kell gondolnom a dolgokat újra.
újrastrukturálás jön.
most ez lesz.
a tervezés alapjai:
gondosabb makettdobozt!
igényesebb naplót!
(nem a blogra gondoltak :),
hanem a madách naplóra..félálomban, nyűgösen..)
4 (jó)
hát, itt is megkaptam, hogy egy építésztől többet várnak.
nos a dolog úgy áll, hogy
1. én MINDIG utáltam makettezni
2. ez a feladat (csináljunk térkompoziciót épületből) egyáltalán nem motivált.
icipicit sem. iciripicikét sem.
úgyhogy nem is raktam bele energiát. így van.
3. értem én, hogy van egy építész diplomám
és értem én, hogy mondjuk az elmúlt 9 évben, mióta dolgozom,
nem tv bemondó voltam, de makettezni akkor sem maketteztem...
és mondjuk építésznek sem nevezném magam....
...
inkább identitászavaros belsőépítésznek,
ha már kell valaminek.
4. kíváncsi vagyok mi fog történni, ha valóban díszletet kell majd csinálni....
mert az érdekel,
mert abban van, telis-tele van, olyan információkkal, amikre szomjas vagyok....
a térkompozíció nekem most nincs.
jelmeztervezés:
játékos gondolkodás, alapos rendszerbe szervezett munka.
4 (jó)
na ez egy jó négyes.
megküzdöttem, viszont magasan van a léc.
és ugyan érintettem és nem enyém az aranyérem, de átugrottam.
és jól.
láttam a szemükön.
és örülök.
miattuk is és magam miatt is.
óriásit küzdöttem.
bábtervezés:
érdekes gondolkodás, de több szorgalmat!
4 (jó)
ez a négyes viszont, szerintem..na mindegy.
több szorgalmat?
és ha több szorgalommal csinálom,
akkor jobban ugyanolyan lett volna az elkészült aguti,
mint a terv, amit rajzoltam róla???
megígértem, hogy nem vitatkozom.
úgyhogy, megpróbálom megérteni:
a több szorgalom itt valójában azt takarja, szerintem,
hogy igen, nem értem oda a bábműhelybe minden csütörtök reggel kilencre.
és azt is megmondom, miért.
azért nem, mert kilencen dolgoztunk ott bent,
és Pali bácsi, bármennyire is egy tündér,
nem tud egyszerre kilenc emberrel foglalkozni, például.
és igen, az is igaz,
hogy nem nekem csillogott legjobban a szemem a bábcsinálástól.
bár nagyon élveztem. nagyon.
de engem a díszlettervezés érdekel,
azért vágtam bele ebbe az egészbe.
viszont a "díszlettervezés" tantárgy ebben a félévben,
műszaki alapozás volt és térlátás fejlesztés,
ami nagyon fontos és nagyon kell is....
csak nekem ezek már megvannak nagyjából.
például ezt is beleveszem az átgondolandóba.
nekem a báb, egy vicces, érdekes feladat.
csupa játék és öröm.
és ez szerintem át is jött.
maximálisan.
Ennyi.
ja, nem is,
itt van mégvalami:
az osztálytársaim a munkáikkal kialvatlanul.
fantasztikus,
fantasztikus emberek.
(és csak most vettem észre, hogy AnnaK kimaradt...)
ez volt itt a tényfeltáró félév értékelésem.
hasonló mennyiségű szófosás majd még következik.
képződik és képzelődik témakörökben.
nagyon sok minden.
és majd ha összeáll a kép,
és megvonom a mérleget,
és kijelölöm az útirányt,
és osztok-szorzok, számot vetek,
akkor leírom...
...számot vetek után mindig azt szeretném írni, hogy vihart aratok..
számot vetek, vihart aratok?..nem stimmel...
..ha számot vetek, vajon mit aratok?
..na, pont ezen gondolkozom.. de majd később...
most csak elmondom, hogy mi a mai eredmény
ma volt a kipakolás
ma volt a coming out
ma volt az értékelés
ilyen volt a pakolásom:
a coming out-élménybeszámolón hoztam a formám.
jó volt.
és az értékelés:
az értékelés személyesen zajlott és személyre szabottan.
nem egymáshoz, hanem saját magunkhoz mértek bennünket.
magunkhoz és persze magukhoz.
félévet értékeltek és hozzáállást.
arra adtak jegyet, amit a félévben éreztek rólunk,
a leadott anyag csupán egyfajta lenyomata a félévnek.
nem vitatkozom ezekkel a jegyekkel és értékelésekkel, mert értem őket, és azt is értem, hogy ez egy pillanatnyi lenyomat valakiben rólam.
megmértek maguknak.
de mivel én jobban ismerem magam, mint ők
hát megmérem magam magamnak is,
és azt is ideírom.
a következő értékeléseket kaptam:
díszlettervezés:
ismereteihez képest nem tett meg mindent!
sokkal tovább kellett volna jutnia!
3 (közepes)
fair enough.
pontosan a felezővonalon,
mint, ahogy a félévem telt,
az egyik lábam itt a másik már lépne,
az eddigi életemmel és szakmámmal és a tovább lépéssel kapcsolatban.
ez a jegy magamhoz mér és nem az osztálytársaimhoz,
ezt tudatosítanom kell magamban itt újra és újra, különben elszomorodom.
ha jegyet kellene adnom arra, hogy ebben a félévben (szeptember óta), hogy működtem a munkámban a valós életben, ugyanúgy hármast adnék magamnak.
és végül is az élet is hármast adott,
csak éppen nem jegyben, hanem mondjuk munkában és pénzben.
erről gondolkozom a legtöbbet mostanában,
latolgatok, mi éri meg, és mi nem,
hogyan és merre tovább,
és mi az az áldozat, amit hozhatok és miért,
méregetem, hogy
mi az, amim van és mi az, amim nincs,
mi az, amit elveszíthetek és mi az, amit nyerhetek.
nagyon nagyon sokrétű ez a dolog.
és nem csak engem érint,
hanem például a szüleimet is,
meg a leendő családomat is, mert szeretnék olyat.
és nem csak a pénzről van szó,
hanem kapott és adott és felhasznált és elvesztegetett energiáról
és útról.
és érint múltat, jelent és jövőt.
ötöst szeretnék kapni, mert ötösre vagyok kalibrálva,
és nem a teljesítménykényszer miatt, hanem mert ez van.
mert ez adatott, akkor is, ha ez alól újra és újra megpróbálok kibújni.
mert nem vagyok boldog és felszabadult, akkor
ha ez a kibújás dolog sikerül és hármast kapok.
akkor sem, ha egyszerre kettőt.
mert az nekem nem hatos,
csak egyszerűen két hármas.
két közepes.
két magamhoz képest közepes.
és ettől vagyok szomorú.
és közben értem is, hogy miért van ez így most.
és azt is gondolom, hogy fair enough, mindkét oldalról.
és azt is gondolom, hogy ez hasznos tapasztalás.
nagyon nagyon hasznos.
felbecsülhetetlen.
de most
össze kell egyeztetnem a realitást és az álmokat.
kőkeményen.
pontosan, nagyon pontosan kell most dolgozni.
MOST, hogy megvan az információ és tapasztalat, ami alapján lehet.
pontosan tudnom kell, hogy mikor és meddig és mit.
itt az idő.
át kell gondolnom a dolgokat újra.
újrastrukturálás jön.
most ez lesz.
a tervezés alapjai:
gondosabb makettdobozt!
igényesebb naplót!
(nem a blogra gondoltak :),
hanem a madách naplóra..félálomban, nyűgösen..)
4 (jó)
hát, itt is megkaptam, hogy egy építésztől többet várnak.
nos a dolog úgy áll, hogy
1. én MINDIG utáltam makettezni
2. ez a feladat (csináljunk térkompoziciót épületből) egyáltalán nem motivált.
icipicit sem. iciripicikét sem.
úgyhogy nem is raktam bele energiát. így van.
3. értem én, hogy van egy építész diplomám
és értem én, hogy mondjuk az elmúlt 9 évben, mióta dolgozom,
nem tv bemondó voltam, de makettezni akkor sem maketteztem...
és mondjuk építésznek sem nevezném magam....
...
inkább identitászavaros belsőépítésznek,
ha már kell valaminek.
4. kíváncsi vagyok mi fog történni, ha valóban díszletet kell majd csinálni....
mert az érdekel,
mert abban van, telis-tele van, olyan információkkal, amikre szomjas vagyok....
a térkompozíció nekem most nincs.
jelmeztervezés:
játékos gondolkodás, alapos rendszerbe szervezett munka.
4 (jó)
na ez egy jó négyes.
megküzdöttem, viszont magasan van a léc.
és ugyan érintettem és nem enyém az aranyérem, de átugrottam.
és jól.
láttam a szemükön.
és örülök.
miattuk is és magam miatt is.
óriásit küzdöttem.
bábtervezés:
érdekes gondolkodás, de több szorgalmat!
4 (jó)
ez a négyes viszont, szerintem..na mindegy.
több szorgalmat?
és ha több szorgalommal csinálom,
akkor jobban ugyanolyan lett volna az elkészült aguti,
mint a terv, amit rajzoltam róla???
megígértem, hogy nem vitatkozom.
úgyhogy, megpróbálom megérteni:
a több szorgalom itt valójában azt takarja, szerintem,
hogy igen, nem értem oda a bábműhelybe minden csütörtök reggel kilencre.
és azt is megmondom, miért.
azért nem, mert kilencen dolgoztunk ott bent,
és Pali bácsi, bármennyire is egy tündér,
nem tud egyszerre kilenc emberrel foglalkozni, például.
és igen, az is igaz,
hogy nem nekem csillogott legjobban a szemem a bábcsinálástól.
bár nagyon élveztem. nagyon.
de engem a díszlettervezés érdekel,
azért vágtam bele ebbe az egészbe.
viszont a "díszlettervezés" tantárgy ebben a félévben,
műszaki alapozás volt és térlátás fejlesztés,
ami nagyon fontos és nagyon kell is....
csak nekem ezek már megvannak nagyjából.
például ezt is beleveszem az átgondolandóba.
nekem a báb, egy vicces, érdekes feladat.
csupa játék és öröm.
és ez szerintem át is jött.
maximálisan.
Ennyi.
ja, nem is,
itt van mégvalami:
az osztálytársaim a munkáikkal kialvatlanul.
fantasztikus,
fantasztikus emberek.
(és csak most vettem észre, hogy AnnaK kimaradt...)
ez volt itt a tényfeltáró félév értékelésem.
hasonló mennyiségű szófosás majd még következik.
képződik és képzelődik témakörökben.
2009 december 15.
azt hiszem,
életem egyik legjobb döntése volt egy fénymásolót beszerezni itthonra,
ami persze szkennel is és minden este éjfélkor el is köszön...
nem viccelek... tündérbogár
--
a fénymásoló mára már elköszönt,
de íme ilyen:
"káoszból a rendbe lépni.
balról jobbra olvasva: díszlet-jelmez-báb
és a bónusztrack,
hogy nevessetek is, ne csak örüljetek:
"csak a színes csatok mentenek meg a tébolytól"
(molly után szabadon)
és most ujjakat keresztbe....
életem egyik legjobb döntése volt egy fénymásolót beszerezni itthonra,
ami persze szkennel is és minden este éjfélkor el is köszön...
nem viccelek... tündérbogár
--
a fénymásoló mára már elköszönt,
de íme ilyen:
"káoszból a rendbe lépni.
balról jobbra olvasva: díszlet-jelmez-báb
és a bónusztrack,
hogy nevessetek is, ne csak örüljetek:
"csak a színes csatok mentenek meg a tébolytól"
(molly után szabadon)
és most ujjakat keresztbe....
2009 december 14.
konkrétan azt érzem, hogy elhányom magam,
ha mégegyszer le kell rajzolnom Vizynét vagy bárkit az Édes Annából.
próbálkozom már itt néhány órája, de a könnyeim potyognak...
ezt ÍGY nem.
azt ismétli az agyam, hogy én már megdolgoztam és kiböjtöltem azt, hogy ÉLVEZZEM basszus, amit csinálok...főleg, ha rajzolásról van szó...
NEM, ezt nem adom oda..nem nem nem nem.... nem adom oda, hogy SZERETEK rajzolni..
még akkor sem, ha van még mit tanulni.. mert van... igen.. és tanultam is..sokat ebben a félévben... és igen nem vagyok jelmeztervező művész... azért nem vagyok, mert még sosem csináltam ilyet.. és azért sem, mert kb 14 éve mondjuk mérnök vagyok vagy legalábbis arra tréningeltek.... mérnök szabad lélekkel..... és nem művész....
de élvezni szeretném a tanulást... hamár.. főleg ezt...
különben nem éri meg...
nem
éri
meg....
és nem az Édes Anna a baj.. hanem, hogy azt érzem, hogy kurva mindegy, hányszor nyalom még végig Vizynét, egyszerűen én most 2009 decemberében itt tartok..
és kész... és ennél nem lesz jobb akkor sem, ha ma hajnalig maszatolok a ceruzáimmal...
főleg úgy nem, hogy összeszorul a fogam és potyognak a könnyeim.... úgy semmit nem lehet...
nem nem nem nem nem....
kibaszott teljesítménykényszeres oktatás.....
ha majd lenyugszom és átgondolom ezt a dolgot,
majd akkor szépen megfogalmazom...
most éppen csak az állkapcsomat próbálom kilazítani....
ha mégegyszer le kell rajzolnom Vizynét vagy bárkit az Édes Annából.
próbálkozom már itt néhány órája, de a könnyeim potyognak...
ezt ÍGY nem.
azt ismétli az agyam, hogy én már megdolgoztam és kiböjtöltem azt, hogy ÉLVEZZEM basszus, amit csinálok...főleg, ha rajzolásról van szó...
NEM, ezt nem adom oda..nem nem nem nem.... nem adom oda, hogy SZERETEK rajzolni..
még akkor sem, ha van még mit tanulni.. mert van... igen.. és tanultam is..sokat ebben a félévben... és igen nem vagyok jelmeztervező művész... azért nem vagyok, mert még sosem csináltam ilyet.. és azért sem, mert kb 14 éve mondjuk mérnök vagyok vagy legalábbis arra tréningeltek.... mérnök szabad lélekkel..... és nem művész....
de élvezni szeretném a tanulást... hamár.. főleg ezt...
különben nem éri meg...
nem
éri
meg....
és nem az Édes Anna a baj.. hanem, hogy azt érzem, hogy kurva mindegy, hányszor nyalom még végig Vizynét, egyszerűen én most 2009 decemberében itt tartok..
és kész... és ennél nem lesz jobb akkor sem, ha ma hajnalig maszatolok a ceruzáimmal...
főleg úgy nem, hogy összeszorul a fogam és potyognak a könnyeim.... úgy semmit nem lehet...
nem nem nem nem nem....
kibaszott teljesítménykényszeres oktatás.....
ha majd lenyugszom és átgondolom ezt a dolgot,
majd akkor szépen megfogalmazom...
most éppen csak az állkapcsomat próbálom kilazítani....
2009 december 13.
az a másik nagy tanulság a makettezés kapcsán,
hogyha valaminek a belsejét kell megdrótozni,
akkor bizony először le kell bontani azt, ami körülötte van.
hogyha valaminek a belsejét kell megdrótozni,
akkor bizony először le kell bontani azt, ami körülötte van.
2009 december 13.
kár, hogy nem lehet mindent felhívni,
mint a mobilomat, amikor nem találom.
ha fel lehetne hívni,
most felhívnám a kedvemet,
biztos az is a táskámban van,
mint ahogy a mobil szokott.
--
pedig olyan jó dolgok történnek,
amiket még úgy, de úgy meg fogok emlegetni jól.
például ma
anyával varrtunk.
apával szögeltünk.
rumlival szagoltunk.
csak a kedvem,
a kedvem valahol becsúszott a bélés alá.
de az nem ma.
de mikor?
de hol?
de miért?
és mikor lesz meg?
mint a mobilomat, amikor nem találom.
ha fel lehetne hívni,
most felhívnám a kedvemet,
biztos az is a táskámban van,
mint ahogy a mobil szokott.
--
pedig olyan jó dolgok történnek,
amiket még úgy, de úgy meg fogok emlegetni jól.
például ma
anyával varrtunk.
apával szögeltünk.
rumlival szagoltunk.
csak a kedvem,
a kedvem valahol becsúszott a bélés alá.
de az nem ma.
de mikor?
de hol?
de miért?
és mikor lesz meg?
2009 december 9.
elmondom, hogy
három szakmai tárgy van ebben az iskolában:
jelmez, báb és díszlet
az első félévben, aminek szerdán (december 16.) lesz vége,
jelmezre Kosztolányi Édes Annáját kell bedolgoznunk a főbb karakterek és ruhák megjelenítésével... itt a színes ceruza kultúrámnak még igencsak fejlődnie kell, viszont megtanultam alakot rajzolni, meg azon ruhát...és arra is rájöttem, hogy nappal a rajzok másképp néznek ki, mint éjszaka.
bábra Tóth Krisztina Állatságok című gyerekverses kötetéből kellett kiválasztanunk egyet vagy kettőt és bábot készíteni belőle... itt az aguti készül.
díszletre pedig egy szabadon választott ókori római épületet kellett térkompozícióvá transzformálni...
ez a poszt erről szól.
az épületem a Vesta templom a Fórum Romanumon.
és hosszú és fáradtságos munkával
a következő dolgot sikerült belőle faragnom végül.
a címe:
Rhóma felkhelő naphja, cshodálathos.
még a külső kör alulról a negyedik kábeljét kicserélem hosszúra...
ennyit tudok tenni az ügy érdekében.
és nemszeretek makettezni. pont.
három szakmai tárgy van ebben az iskolában:
jelmez, báb és díszlet
az első félévben, aminek szerdán (december 16.) lesz vége,
jelmezre Kosztolányi Édes Annáját kell bedolgoznunk a főbb karakterek és ruhák megjelenítésével... itt a színes ceruza kultúrámnak még igencsak fejlődnie kell, viszont megtanultam alakot rajzolni, meg azon ruhát...és arra is rájöttem, hogy nappal a rajzok másképp néznek ki, mint éjszaka.
bábra Tóth Krisztina Állatságok című gyerekverses kötetéből kellett kiválasztanunk egyet vagy kettőt és bábot készíteni belőle... itt az aguti készül.
díszletre pedig egy szabadon választott ókori római épületet kellett térkompozícióvá transzformálni...
ez a poszt erről szól.
az épületem a Vesta templom a Fórum Romanumon.
és hosszú és fáradtságos munkával
a következő dolgot sikerült belőle faragnom végül.
a címe:
Rhóma felkhelő naphja, cshodálathos.
még a külső kör alulról a negyedik kábeljét kicserélem hosszúra...
ennyit tudok tenni az ügy érdekében.
és nemszeretek makettezni. pont.
2009 december 8.
az a nagy tanulság, a makettezés kapcsán
és valószínüleg mindenfélére igaz,
hogy
ha az ember gyorsan akar valamit csinálni,
akkor sokkal lassabban lesz vele kész.
nyau.
és valószínüleg mindenfélére igaz,
hogy
ha az ember gyorsan akar valamit csinálni,
akkor sokkal lassabban lesz vele kész.
nyau.
2009 december 8.
annyira utálom,
hogy hajnal fél négykor még simán fent vagyok,
reggel nehezen kelek nyolckor
és aztán csodálkozom,
hogy egyszercsak hirtelen és számomra is váratlanul
le kell feküdnöm az arany jános utca járdájára,
egy szombat hajnalban.
elalélván a fáradtságtól.
és aztán napokat megijedve lennem
és beparázva, és sírdogálva, és szédelegve,
hogy milyen dolog már
hogy valakik egyszercsak lekapcsolják a központi biztosítékot bennem.
az alvászavar múljon el.
nem
inkább
az időzavar múljon el.
hogy hajnal fél négykor még simán fent vagyok,
reggel nehezen kelek nyolckor
és aztán csodálkozom,
hogy egyszercsak hirtelen és számomra is váratlanul
le kell feküdnöm az arany jános utca járdájára,
egy szombat hajnalban.
elalélván a fáradtságtól.
és aztán napokat megijedve lennem
és beparázva, és sírdogálva, és szédelegve,
hogy milyen dolog már
hogy valakik egyszercsak lekapcsolják a központi biztosítékot bennem.
az alvászavar múljon el.
nem
inkább
az időzavar múljon el.
2009 december 7.
imígyen szóla, Lotterfeld kolléga,
anélkül, hogy kérdeztem volna,
de valami miatt, néha elgondolkozik
a megfejtésemen,
megpróbál bekukkantani a muppet-show (ahogy ő nevezi) mögé
aztán közli.
általában mellétrafál.
de azt hiszem ma olyat mondott,
amit egyrészt csak titokban vallok be magamnak,
és csak itthon félhomályban.
másrészt pedig igazán kellemes dicséretnek fogom fel.
és mivel ezt most nem én mondtam,
nyugodtan idemásolom
és ironikus kis megjegyzéseket írok majd a végére,
csak, hogy véletlenül se gondolja azt senki, hogy
32 éves férjvadász nőszörny vagyok,
mert nem vagyok (azt figyeld, magyarázkodik)
de az igazság az, hogy eszembe jutott a minap nekem is,
hogy lassan be kéne ezt a dolgot engedni az álmaim közé,
mert a többi szépen lassan alakulgat.
és nyilván elgondolkoztam azon is,
(nem most, már néhány éve figyelem, hogy mit művelek.)
hogy miért nem lett ez eddig.
éshát azért nem lett,
mert valami hiányzott.
egyensúlynak szoktam nevezni, de biztos lehet máshogy is.
ígyhát vagy elevenen faltam fel a férfiakat az életemben,
vagy be sem engedtem őket.
éshát erre nem igazán lehet építeni
semmit sem,
nemhogy
boldog családot,
lássuk be.
és mostanában érzem először azt,
hogy talán talán
bármi is lesz,
de képes vagyok
ülni és vezetni azt a nagyon nagyon sok lóerős versenyvonatot,
amit alám rakott a Jóisten, amikor megszülettem.
a többit majd meglátjuk.
meghát azért az is igaz,
hogy kellene egy férfi,
a talpán...
de nem baj, ha a feje kicsit a felhőket is...
node,
imígyen szóla, Lotterfeld kolléga,
ahogy ígértem:
Lotterfeld: rájöttem egyébként egy óriási dologra
és most az ironikus megjegyzések,
ahogy fentebb említettem:
elgondolkodtató, de tényleg.
valaki?
na mindegy, addig elmakettezem itt csendben.
vagy most makettezzek egy férjet, meg 2 gyereket?
anélkül, hogy kérdeztem volna,
de valami miatt, néha elgondolkozik
a megfejtésemen,
megpróbál bekukkantani a muppet-show (ahogy ő nevezi) mögé
aztán közli.
általában mellétrafál.
de azt hiszem ma olyat mondott,
amit egyrészt csak titokban vallok be magamnak,
és csak itthon félhomályban.
másrészt pedig igazán kellemes dicséretnek fogom fel.
és mivel ezt most nem én mondtam,
nyugodtan idemásolom
és ironikus kis megjegyzéseket írok majd a végére,
csak, hogy véletlenül se gondolja azt senki, hogy
32 éves férjvadász nőszörny vagyok,
mert nem vagyok (azt figyeld, magyarázkodik)
de az igazság az, hogy eszembe jutott a minap nekem is,
hogy lassan be kéne ezt a dolgot engedni az álmaim közé,
mert a többi szépen lassan alakulgat.
és nyilván elgondolkoztam azon is,
(nem most, már néhány éve figyelem, hogy mit művelek.)
hogy miért nem lett ez eddig.
éshát azért nem lett,
mert valami hiányzott.
egyensúlynak szoktam nevezni, de biztos lehet máshogy is.
ígyhát vagy elevenen faltam fel a férfiakat az életemben,
vagy be sem engedtem őket.
éshát erre nem igazán lehet építeni
semmit sem,
nemhogy
boldog családot,
lássuk be.
és mostanában érzem először azt,
hogy talán talán
bármi is lesz,
de képes vagyok
ülni és vezetni azt a nagyon nagyon sok lóerős versenyvonatot,
amit alám rakott a Jóisten, amikor megszülettem.
a többit majd meglátjuk.
meghát azért az is igaz,
hogy kellene egy férfi,
a talpán...
de nem baj, ha a feje kicsit a felhőket is...
node,
imígyen szóla, Lotterfeld kolléga,
ahogy ígértem:
Lotterfeld: rájöttem egyébként egy óriási dologra
én:
21:01 :)
na mire?
21:02 Lotterfeld:
pill, minnyá mondom a nagyonokosat
21:03 szóval
21:04 magyaráztam neked egyszer
hogy veled minden szép és jó
csak éppen párkapcsolati szinten annyira sok lehetsz, hogy az ember előbb-utóbb tuti menekül
és amikor ezt mondtam
21:05 arra gondoltam, ez valami személyiségi hiba lehet nálad, szóval egy orvosolandó dolog
pedig nem
ugyanis
azért vagy "sok" mert valami hiányzik, és szerintem
21:06 neked egy gyerek kéne, és olyan nő lennél, akit sohasenem un meg a férje, mert te úgy vagy sok, hogy egy személynek sok
kettőre-háromra leosztva már simán kényelmes lehet
szóval sokasodj
:)
és most az ironikus megjegyzések,
ahogy fentebb említettem:
elgondolkodtató, de tényleg.
valaki?
na mindegy, addig elmakettezem itt csendben.
vagy most makettezzek egy férjet, meg 2 gyereket?
2009 december 6.
ezt nem én írtam, hanem a DAV zenekar
ez a zene
(bár nekem egy
másik verzió jobban tetszik,
de azt nem találom kisvideó nélkül)
de most a szöveg,
ez a szöveg:
ez a zene
(bár nekem egy
másik verzió jobban tetszik,
de azt nem találom kisvideó nélkül)
de most a szöveg,
ez a szöveg:
9 tanács
Jól rágjad meg a falatot!
Ne kérj akkor, ha akarod!
Legyen rend, hová hazamész!
Akkor mond "elég", ha elég!
Hogyha nem figyelnek, akkor ne beszélj!
Örülj annak, ha jön a tél!
Õrizd meg azt, ami adatott!
Ha van, emeld meg kalapod!
És akit igazán szeretsz,
magadhoz erõsen ne öleld!
Minden jót neked!
Felébredsz egyszer.
Így jó.
Elalszol sokszor.
Így jó.
Felébredsz sokszor.
Így jó.
Elalszol egyszer.
Így jó.
2009 december 4.
ma (tegnap) délután az agutik
így néztek ki:
(a pálcák, a tömés és a varrás jövő héten)
ma (ma) hajnalban a lakásom
így nézett ki:
(vizy úr, édes anna és jancsi a hétvégén)
közben
ma (tegnap) délben úgy tűnik befejeztük Fekete úr lakását Lindával.
a mai napot produktívnak minősítem
és most elmegyek aludni.
Parov Stelar életmentő.
..
és nagyon szeretném kifesteni a körmöm.
így néztek ki:
(a pálcák, a tömés és a varrás jövő héten)
ma (ma) hajnalban a lakásom
így nézett ki:
(vizy úr, édes anna és jancsi a hétvégén)
közben
ma (tegnap) délben úgy tűnik befejeztük Fekete úr lakását Lindával.
a mai napot produktívnak minősítem
és most elmegyek aludni.
Parov Stelar életmentő.
..
és nagyon szeretném kifesteni a körmöm.
2009 december 3.
azért szeretek itt lakni, mert ez egy olyan hely, ahol a táskám és a papírjaim nyugodtan várakoznak a bejárati ajtóm előtt, amíg be nem engedem őket... akár hosszú órákat is.
és azért is,
mert a mosogatólefolyónak és a kádlefolyónak ellenkező hullámú a bioritmusa, így hát amikor az egyik eldugul, biztos lehetek benne, hogy a másik működik, és fordítva.
ezt még nem tudom, miért hasznos, de idővel biztos kiderül.
az ömleszt címkét pedig magától rakta a számítógépem,
én csak elmesélni szerettem volna.
ezek az érdekes dolgok történnek.
és azért is,
mert a mosogatólefolyónak és a kádlefolyónak ellenkező hullámú a bioritmusa, így hát amikor az egyik eldugul, biztos lehetek benne, hogy a másik működik, és fordítva.
ezt még nem tudom, miért hasznos, de idővel biztos kiderül.
az ömleszt címkét pedig magától rakta a számítógépem,
én csak elmesélni szerettem volna.
ezek az érdekes dolgok történnek.
2009 december 1.
azon gondolkozom,
hogy miért mondják azok az emberek,
akiket éppen csak megismerek, viszont remekül elnevetgélünk..
(ok, mondjuk főleg rajtuk)
hogy,
dilinyós vagyok, meg hogy nem vagyok százas?
de közben örülnek ennek.
talán elképesztő pofákat vágok beszéd közben?
valaki mondja meg...
légyszíves.
és
azon is gondolkozom,
hogy mindig,
(tényleg mindig legalábbis az elmúlt két hónapban)
amikor reggel annyira szürke és esős minden
mint például tegnap reggel,
akkor én miért éneklem
azt, hogy
szééééééép nyári nap...foltos farmerek az út mentéééén....
szééééééép nyári nap...sokan vándorolnak úúúúgy, mint éééén...
és, hogyaszonygya
széééééép nyári nap....minket nem zavar a forrrróóóóóósáááág...
széééééép nyári nap....néhány óra csak a távolsááááág....
egész nap.
jó a klipp, nem?
azok a frufruk meg bajszok...
hammhammnyammnyamm...
hiperszuper.
de most tényleg,
nem vagyok százas?
boldog decembert mindenkinek!
--
magyarázat:
hajnal 3-ig a magyar színházban fotóztunk.
illetve anna, én csak a perspektívát állítottam be,
a többiben móka és kacagás.
hogy miért mondják azok az emberek,
akiket éppen csak megismerek, viszont remekül elnevetgélünk..
(ok, mondjuk főleg rajtuk)
hogy,
dilinyós vagyok, meg hogy nem vagyok százas?
de közben örülnek ennek.
talán elképesztő pofákat vágok beszéd közben?
valaki mondja meg...
légyszíves.
és
azon is gondolkozom,
hogy mindig,
(tényleg mindig legalábbis az elmúlt két hónapban)
amikor reggel annyira szürke és esős minden
mint például tegnap reggel,
akkor én miért éneklem
azt, hogy
szééééééép nyári nap...foltos farmerek az út mentéééén....
szééééééép nyári nap...sokan vándorolnak úúúúgy, mint éééén...
és, hogyaszonygya
széééééép nyári nap....minket nem zavar a forrrróóóóóósáááág...
széééééép nyári nap....néhány óra csak a távolsááááág....
egész nap.
jó a klipp, nem?
azok a frufruk meg bajszok...
hammhammnyammnyamm...
hiperszuper.
de most tényleg,
nem vagyok százas?
boldog decembert mindenkinek!
--
magyarázat:
hajnal 3-ig a magyar színházban fotóztunk.
illetve anna, én csak a perspektívát állítottam be,
a többiben móka és kacagás.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
