szolgálat közlemény:
egy kis türelmet kérek!
hétvégén folyt.köv.
addig vizsgázom

c'est la vie

királylányok-királyfik vol5.

a dolog kb. úgy kezdődött,
hogy Béka az első kezelésen jól megropogtatta a gerincemet,
rátette a kezét, meleget éreztem a tenyeréből, csak a szokásos.
majd jött a kezelés.
ami abból áll, hogy a hátamra fekszem, ő a fejemre teszi a kezét
szól a "bahia-s" muzsika
és így töltünk egy órát.

én kb. abban a pillanatban kezdtem el sírni,
amikor hozzáért a tenyere a fejem tetejéhez.
aztán eltelt egy óra,
felébredtem,
elmondta, hogy
rossz az emésztésem,
hogy kicsit, mintha depressziós lennék,
és még néhány igazán találó dolgot arról,
hogy hogyan is érzem magam.

én pedig úgy gondoltam, hogy a derékfájáson túl is eljárok hozzá
mert bár gőzöm sincs mit csinál,
úgy éreztem ártani nem árthat,
ha meg használ, attól talán jobb lesz nekem.

az hogy valaki olyantól fogadok el segítséget,
akiről nem hogy nem tudom, hogy pontosan mit csinál,
de egyáltalán nem tudom, hogy mit csinál,
az valami teljesen újszerű dolog volt.
de
azt éreztem, hogy nincs mit veszítenem.
mert amit addig megcsináltam fix volt.
az is segített, hogy az első pillanattól kezdve bírtam Őt,
mert valaki olyan,
aki nem épít óriás kultuszt és hókuszpókuszt a tevékenysége köré.

kb. úgy kezeli ezt a dolgot, mintha kapálna a kertben,
mert egyébként van neki igazi kertje is és kapál is benne,
meg kutyakaját főz, meg cigizik is.

szóval pontosan olyan maradt, mint amilyen ő.
és ez az, amit szeretek benne.

és szerintem ez az a dolog,
ami miatt valószínűleg tud nagyon ellenszenves is lenni valakinek,
aki először találkozik vele és "A" természetgyógyászt keresi.

bennem tökéletes bizalom ébredt.

ha a szuper-materiális énem beszél, akkor mondhatom,
hogy simán placebo volt hozzá eljárni hetente egyszer,
befeküdni a matracra és édesdeden aludni egy órát
a kezével a fejem tetején.
kapaszkodni valamibe és elhinni, hogy hiszek abban,
hogy valami a lelkem mélyében történik, amitől jobban leszek.

ha a szuper-ezoterikus énem beszél, akkor pedig simán kimondom azt,
hogy hetente egyszer valaki lehívta nekem az angyalokat,
hogy mennyei mannával gyógyítsák a sebeimet.
bármilyen hülyén is hangzik ez.

természetesen a „természetgyógyászosdi”–nak van nagy csapdája is
mégpedig,
hogy az ember belesüpped abba,
hogy majd valaki - az angyalok, a csí, az isten, az univerzum, a stb..
rendet tesz benne, anélkül, hogy ő a kisujját megmozdítaná.

ebbe a csapdába két dolog miatt nem estem bele,
egyrészt, mert kontroll-freak vagyok
és az is maradok.

(kontroll-freak, vagyis
nem szívesen engedem ki az irányítást a kezemből,
főleg, ha a saját életemről van szó
ez a jó oldal,
de meg kellett tanulni segítséget elfogadni, hogy élhető legyen.
a rossz oldala a kontroll-freakségnek
hogy mások életében is képes vagyok átvenni az irányító szerepet
na ez az, ami sokat finomodott az évek során
és használható tulajdonsággá csiszolódott.)

másrészt, mert Béka sosem szórt a szemembe port
az Ő „szuperezoterikusföldöntúli” képességeiről.
ami egyébként, ha megtörtént volna,
azonnal otthagyok csapot papot.

tök mindegy, hogy hogyan hívom és mit mesélek róla.
a lényeg, hogy küzdöttem a kis csatámat
és segítséget kaptam hozzá.
és azt a segítséget, amit kaptam azt
elfogadtam.

és mivel amolyan transzcendes dolog ez a Béka féle dolog,
amit nem érek fel ésszel,
esélyem sem volt gondolkozni rajta és szétcincálni.
szóval számomra tökéletes volt első lépésnek.
vagy elfogadtam
vagy nem.
viszont továbbra is figyeltem befelé szorgosan.
oldottam meg a napi szembejövő dolgokat,
nem dőltem hátra,

és folyamatosan ment bennem a párbeszéd,
ami lassan elkezdett megváltozni.

--
folyt köv. remélem holnap
és Boldog Új Évet! :))