itthon

2011-01-05T17:59:00.001+01:00

szolgálat közlemény:
egy kis türelmet kérek!
hétvégén folyt.köv.
addig vizsgázom

c'est la vie

királylányok-királyfik vol5.

2011-01-02T14:23:00.006+01:00

a dolog kb. úgy kezdődött,
hogy Béka az első kezelésen jól megropogtatta a gerincemet,
rátette a kezét, meleget éreztem a tenyeréből, csak a szokásos.
majd jött a kezelés.
ami abból áll, hogy a hátamra fekszem, ő a fejemre teszi a kezét
szól a "bahia-s" muzsika
és így töltünk egy órát.

én kb. abban a pillanatban kezdtem el sírni,
amikor hozzáért a tenyere a fejem tetejéhez.
aztán eltelt egy óra,
felébredtem,
elmondta, hogy
rossz az emésztésem,
hogy kicsit, mintha depressziós lennék,
és még néhány igazán találó dolgot arról,
hogy hogyan is érzem magam.

én pedig úgy gondoltam, hogy a derékfájáson túl is eljárok hozzá
mert bár gőzöm sincs mit csinál,
úgy éreztem ártani nem árthat,
ha meg használ, attól talán jobb lesz nekem.

az hogy valaki olyantól fogadok el segítséget,
akiről nem hogy nem tudom, hogy pontosan mit csinál,
de egyáltalán nem tudom, hogy mit csinál,
az valami teljesen újszerű dolog volt.
de
azt éreztem, hogy nincs mit veszítenem.
mert amit addig megcsináltam fix volt.
az is segített, hogy az első pillanattól kezdve bírtam Őt,
mert valaki olyan,
aki nem épít óriás kultuszt és hókuszpókuszt a tevékenysége köré.

kb. úgy kezeli ezt a dolgot, mintha kapálna a kertben,
mert egyébként van neki igazi kertje is és kapál is benne,
meg kutyakaját főz, meg cigizik is.

szóval pontosan olyan maradt, mint amilyen ő.
és ez az, amit szeretek benne.

és szerintem ez az a dolog,
ami miatt valószínűleg tud nagyon ellenszenves is lenni valakinek,
aki először találkozik vele és "A" természetgyógyászt keresi.

bennem tökéletes bizalom ébredt.

ha a szuper-materiális énem beszél, akkor mondhatom,
hogy simán placebo volt hozzá eljárni hetente egyszer,
befeküdni a matracra és édesdeden aludni egy órát
a kezével a fejem tetején.
kapaszkodni valamibe és elhinni, hogy hiszek abban,
hogy valami a lelkem mélyében történik, amitől jobban leszek.

ha a szuper-ezoterikus énem beszél, akkor pedig simán kimondom azt,
hogy hetente egyszer valaki lehívta nekem az angyalokat,
hogy mennyei mannával gyógyítsák a sebeimet.
bármilyen hülyén is hangzik ez.

természetesen a „természetgyógyászosdi”–nak van nagy csapdája is
mégpedig,
hogy az ember belesüpped abba,
hogy majd valaki - az angyalok, a csí, az isten, az univerzum, a stb..
rendet tesz benne, anélkül, hogy ő a kisujját megmozdítaná.

ebbe a csapdába két dolog miatt nem estem bele,
egyrészt, mert kontroll-freak vagyok
és az is maradok.

(kontroll-freak, vagyis
nem szívesen engedem ki az irányítást a kezemből,
főleg, ha a saját életemről van szó
ez a jó oldal,
de meg kellett tanulni segítséget elfogadni, hogy élhető legyen.
a rossz oldala a kontroll-freakségnek
hogy mások életében is képes vagyok átvenni az irányító szerepet
na ez az, ami sokat finomodott az évek során
és használható tulajdonsággá csiszolódott.)

másrészt, mert Béka sosem szórt a szemembe port
az Ő „szuperezoterikusföldöntúli” képességeiről.
ami egyébként, ha megtörtént volna,
azonnal otthagyok csapot papot.

tök mindegy, hogy hogyan hívom és mit mesélek róla.
a lényeg, hogy küzdöttem a kis csatámat
és segítséget kaptam hozzá.
és azt a segítséget, amit kaptam azt
elfogadtam.

és mivel amolyan transzcendes dolog ez a Béka féle dolog,
amit nem érek fel ésszel,
esélyem sem volt gondolkozni rajta és szétcincálni.
szóval számomra tökéletes volt első lépésnek.
vagy elfogadtam
vagy nem.
viszont továbbra is figyeltem befelé szorgosan.
oldottam meg a napi szembejövő dolgokat,
nem dőltem hátra,

és folyamatosan ment bennem a párbeszéd,
ami lassan elkezdett megváltozni.

--
folyt köv. remélem holnap
és Boldog Új Évet! :))

királylány-királyfi vol.4

2010-12-31T00:51:00.004+01:00

a történethez hozzátartozik,
hogy a "lenyugizós" évem közepén,
aznap, amikor megtudtam, hogy felvettek a képzőre,
(2009.július.13)
durva lumbágó szerű derékfájásom keletkezett
a derült égből.

olyannyira, hogy nagyon nehezemre esett például felállni,
a derékfordítós napi szükségletekről meg ne is essék szó.
szóval fájt.
és annyira,
hogy elmentem vele orvoshoz is, pedig azt is kerülöm.
viszont vicces módon a kapott időpontra a fájás megszűnt,
az orvoslátogatás után egy nappal pedig visszatért.

gyanús volt ugyan, hogy pszichoszomatikus a dolog,
de eszembe sem jutott,
mondjuk, visszamenni a pszichológusomhoz ezzel.

több dolog miatt sem.

egyrészt, mert olyan vagyok, aki azt gondolja,
hogy nem kell mindennel azonnal orvoshoz fordulni.
én az a kivárós fajta orvoslátogató vagyok.
(tudom, hogy a pszichológus nem orvos, de hozzá sem)

másrészt, mert olyan vagyok, aki
nem szeret segítséget kérni.
jól megfontolom mindig.
körüljárom a problémákat egyedül, amik felmerülnek,
feszegetem, javítgatom, aztán,
amikor úgy látom, hogy ennek ellenére még mindig léteznek,
akkor körülnézek, hogy mi is segíthetne.
így jutottam el egyébként végül pszichológushoz is először is, meg másodszor is.
feltűnt ugyanis, hogy ugyanazok a körök ismétlődnek az életemben (elsősorban pasiügyben)
és bármennyire próbálok kilépni belőle, nem megy.

harmadrészt pedig, mert meg voltam (és vagyok) róla győződve,
hogy a fájás "poszt-traumatikus" görcs volt,
az elmúlt hónapok feszültsége, ami utólag csapott agyon.
(szakításos fájás, felvételi para, művészeti önleértékelés átugrása, félelem leküzdése..stb..stb)

úgy hagytam abba a pszichológushoz járást,
hogy én most jól vagyok, összeállt a kép,
megvan az új stratégiám és menni fog.

és ment is.
felvettek a képzőre, tehát beindult az álom önmegvalósító gyár
rendben volt a szüleimmel a kapcsolatom
voltak barátaim
volt munkám
volt jövőképem remekül kitalálva,
tehát, amin az elmúlt 4-5 évben melóztam,
az meghozta az első rügyeket.
és ez abszolút így is igaz.

nem voltam ugyan maradéktalanul boldog,
megmaradt a furcsa kesernyés szájíz.
nyilván a
"hol a boldog párkapcsolat, hellló, nekem azt ígérték?!" kérdés miatt,

de úgy gondoltam, és nagyjából be is igazolódott később,
hogy már csomó mindent megtettem magamért.
beindult a dolog, sínen vagyok ÉN,
és a pasitalálós dologhoz majd szépen hozzátesz a nyugi, amin dolgozom,
és most majd jól el is foglalom magam végre a SAJÁT kis életem építésével.

(egészen vicces, hogy miközben erről írok, most ebben a pillanatban, megfájdult ugyanott a derekam...talán emlékeztetőül)

szóval eszembe sem jutott pszichológushoz menni
a pszichoszomatikus fájásommal.
és
eldöntöttem, hogy kimasszíroztatom a fájást.
és mivel masszőrt nem ismertem,
A Békáról, a természetgyógyászról, pedig már hallottam,
hát tőle kértem időpontot a gyógyuláshoz.

és nem is számítottam rá, hogy attól a naptól kezdve
hetente járok majd hozzá
közel egy éven keresztül.
--
folyt.köv.holnap

királylányok-királyfik vol3.

2010-12-29T23:56:00.000+01:00

Szóval, őszintén szólva eléggé rossz volt
meg kellett beszélem magammal ezeket a dolgokat szépen
valahogy így:

mozdulj már meg!
nem

csinálj már valamit!
már csináltam, és tessék, elértem vele valamit? nem! tehát?!

menj, mozogj, csináld!
nem, most azt szeretném kipróbálni, hogy maradok
és
lusta vagy!
ez nem igaz. nem vagyok lusta, hanem kurva fáradt vagyok, és jogom van fáradtnak lenni, úgyhogy hagyjál kérlek!

ez így nem lesz jó!
majd meglátjuk, ha kipróbáltam, több is veszett mohácsnál

és elmegy melletted az élet!
így is

és
hidd el, nem kopognak a királyfik az ablakodon, ha te nem mész el a bálba!
már annyi királyfi ajtaján kopogtattam én úgy, hogy ők nem mozdultak, hogyha én meg tudom ezt tenni, akkor valószínűleg ők is! ha nem, hát akkor nagy gáz van és veszek egy kutyát!

el-megy-melletted-az-élet!
ezt már megbeszéltük, mondom még egyszer: eddig is elment!

és megöregszel!
hahaha, már 31 (32)vagyok

már megöregedtél!
viccelsz, még csak 31 (32) vagyok

túl késő!
ez nem igaz, paul gaugen 50 körül kezdett festeni, a mostani nők pedig későn szülnek,
úgyhogy kuss legyen!

mit ácsorogsz itt!
nem ácsorgok, mint mondtam már:el-fá-rad-tam!

nem lehetsz ennyire gyenge!
nos, lehet, hogy pont ettől vagyok-leszek erős. meglátjuk!

most tényleg feladod?
nem adtam fel, csak taktikát váltottam..igen tudom, hogy úgy néz ki, mintha feladtam volna, de lássuk be eddig sem ment flottul

lehet, hogy már csak egy lépés és odaérsz!
minden kényszerbuli előtt ezt mondom saját magamnak, és odaértem eddig?
nem! hát akkor?!

nem próbálkoztál elég erősen!
lehet, hogy túl erősen próbálkoztam, nem?!

nem voltál elég ügyes!
mire gondolsz? azt hiszem elég ügyes vagyok, néha mások helyett is.
mostmár legyen más is ügyes!

ez így nem lesz jó!
kipróbálom, meglátom.
ha nem működik, még mindig folytathatom onnan, ahol abbahagytam.
ezt már úgyis tudom hogyan kell.

elröpül az a kevéske időd, ami még maradt!
eddig röpült el az a rengeteg időm, amim volt!

menj, menj, csináld, csináld!
ezt már megbeszéltük. nem.
és ooohmmm..és zen..és flow...

egy olyan csaj, mint Te nem adhatja fel!
egyáltalán nem adtam fel, sőt ahhoz, hogy most maradjak magamban lehet, hogy sokkal több hit kell! ergo, most is "olyan" csaj vagyok. jó csaj! nagyon jó csaj!

Te ennél az ácsorgásnál sokkal többet érsz!
ez így igaz, és annál is sokkal többet érek,
hogy egyfolytában fussak valami után
vagy alámenjek helyzeteknek
vagy egy párkapcsolatban két ember helyett dolgozzak!

sokkal többre vagy képes!
igen, valóban sokkal többre vagyok képes,
képes vagyok arra, hogy boldog legyek!

ezek voltak a kis mantráim kb.
és néha legyőztem magam
és néha magam győztem le a csatában.
és megborultam és nekiindultam és visszatértem.

viszont a nyugalomban töltött idő hosszabbodott.
--
folyt.köv.holnap

királylányok-királyfik vol2.

2010-12-28T11:16:00.005+01:00

szóval a kép kb. összeállt a királyfiról,
és rólam is a királylányról.
természetesen az évek során szépen csiszolódott
kicsit itt kiszínezve, kicsit ott kiradírozva,
ide kicsit több-oda kicsit kevesebb.

remek elfoglaltság ez,
a bibi csak az hogy a várva várt boldogság jól nem érkezett meg,
vagy ha megérkezett, akkor már az elejétől azon paráztam, hogy elmúlik,
és ha elmúlt akkor belehaltam,
és kezdhettem újra az egészet.

itt egy kicsit kiradíroz, ott egy kicsit belerajzol.
az éppen megélt tapasztalatokra építve természetesen.

valami nem stimmelt.

elmentem
karmasztrológushoz
kineziológushoz
pszichológushoz

beszélgettem
anyámmal
barátaimmal
barátnőimmel
ismeretlenekkel
szerelmeimmel

néztem filmeket
olvastam könyveket
olvastam önsegítő könyveket
átrendeztem a lakásom
átrendeztem mások lakásait

elutaztam külföldre
visszajöttem külföldről
kitaláltam magamnak egy életet
és elveszítettem ugyanazt

lettek új barátaim és
veszítettem el barátokat

az érzelmi hullámvasút
ment meredeken felelfelé
zuhant lefelé
vánszorgott
vagy éppen letépte a fejemet úgy rohant.

és aztán egyszercsak baromira elegem lett.

és elfáradtam

elfáradtam
a rohangálásban,
a keresgélésben,
a vágyakozásban,
a reménykedésben.

és akkor megálltam
lecövekeltem
nem mozdultam, ha mozdulni akartam
becsuktam a szemem, és nem nyitottam ki, amikor ki akart nyílni
odaszögeztem magam egy ponthoz, saját magamhoz,
minden akaratommal.
ami a valóvilágban azt jelenti, hogy

lecsökkentettem a szociális nyüzsit a minimumra.

természetesen az sokat segített, hogy közben a szakmai oldal nem állt meg.
munkák jöttek, az iskola elindult..szóval volt min bütykölni..
az élet nem állt meg,
csak a muszáj-elmennem-valahova-ma-este dolog halványodott.

ettől függetlenül
majd bele pusztultam eleinte az otthonlevésbe.
de nekem ez volt az egyetlen út.
icipicit olyan lehet ez, mint amikor egy drogfüggő bezárja magát egy szobába
és addig nem jön ki, amíg el nem múlik, amíg túl nincs rajta.

nem volt más választásom.
a sokéves tapasztalat azt mutatta, hogy
bármennyire
gyúrok, kapálózom, igyekszem,
kitalálok és megvalósítok magamon
és másokon is
és
akarok
ez a párkapcsolati dolog nem működik
márpedig

én királylányként(sok más királylányhoz hasonlóan)
úgy képzeltem az életemet,
hogy boldog párkapcsolatban
és családban fogok megöregedni
és közben persze csodásan sikeres nő is lesz belőlem
természetesen.

szóval eljött az idő tenni valamit
és mivel, amit addig csináltam nem működött
ki kellett próbálni valami mást.

ott álltam "lecövekelve"
ha a régi énem szól belőlem, akkor megakadva.
a fejem zúgott,
a lelkem háborgott,
az összes porcikám tiltakozott,
és azt üvöltöttem a saját fülembe,
hogy
mozdulj már meg!
csinálj már valamit!
menj, mozogj, csináld!
és
lusta vagy!
és ez így nem lesz jó!
és elmegy melletted az élet!
és hidd el,
nem kopognak a királyfik az ablakodon,
ha te nem mész el a bálba!
el-megy-melletted-az-élet!
és megöregszel!
már megöregedtél!
túl késő!
mit ácsorogsz itt!
nem lehetsz ennyire gyenge!
most tényleg feladod?
lehet, hogy már csak egy lépés és odaérsz!
a következő buliban találkoztok!
nem próbálkoztál elég erősen!
nem voltál elég ügyes!
ez így nem lesz jó!
elröpül az a kevéske időd, ami még maradt!
menj, menj, csináld, csináld!
egy olyan csaj, mint Te nem adhatja fel!
Te ennél az ácsorgásnál sokkal többet érsz!
sokkal többre vagy képes!
--
folyt.köv.holnap

királylányok és királyfik

2010-12-27T18:56:00.003+01:00

az a helyzet, hogy boldog vagyok.
és azon a boldogságon gondolkozom,
amim van.

úgyhogy, mivel sok minden zakatol a fejemben,
úgy gondoltam leírom.
és ha leírom, megosztom.
tessék:

királylányokról és királyfikról
életről, világról és szerelemről

királylányok és királyfik márpedig nincsenek.

de az igazság az, hogy vannak.
és mindig is voltak
és mindig is lesznek
a döntés csak rajtunk áll, hogy mit is kezdünk velük.

amikor kislány voltam,
mindig királylányként rajzoltam le magamat.
ott álltam szépen apa és anya között és sütött a fejünk fölött a nap

amikor kicsit nagyobb lettem természetesen elképzeltem magamnak a
királyfit is
sikerült is összegyúrni a következő összetevőkből,
a teljesség igénye nélkül

apámból,
a harmadik és legkisebb fiúból minden mesében,
patrick swayze-ból szigorúan a dirty dancingre koncentrálva, a táncos lába és a rosszfiú-de-jófiú dolog miatt
tom topgun cruisból, a kisfiús mosolya és az idegesítő szenvedése miatt
kicsit jézus krisztusból a jézus krisztus szupersztárból, mert olyan szépen énekelt és egyébként is jézus és buddha, úgy általában, mint a nagy tanítók
és poncius pilátusból is ugyanonnan, a gyönyörű orra miatt, és a politikus alkat is nyami
john travoltából a szombat esti lázból és a nicsak ki beszélből,
toulouse lautrecből, mert óriássá nőt a törpe,
medgyasszay istvánból, nagy sándor gödöllői háza miatt, ahol rajzoltam egy nyarat
itt egyébként mindegy csak szalmakalapos, fehéringes, nyitott zakós napsütésben, kertben szivarozó lánglelkű művészből legyen, lehetőleg az arisztokrácia diszkrét bájával meghintve
majd jött clark kent a louis és clarkból (superman, igen),
david hockney, kurt vonnegut, boris vian
és egy csipetnyi marc darcy

természetesen nem elégedtem meg a királyfi gyúrással.
magamra is fordítottam némi időt,
de mivel én ott voltam,
és vagyok a valóságban is magamnak,
ez egy kicsit másképp működött.
mivel önmagam szerettem volna lenni,
rájönni, hogy ki is vagyok, mit is érek és mi is a teendő,
nem bújtam senki bőrébe.

helyette szétcincáltam mindent,
és ami szembe jött, azt apró darabokra analizáltam.
(mindig épp annyira apróra, amekkorát hagyott a lélekügyességem,
tehát eleinte nagyobb egységekben,
később egyre inkább a részletekre koncentrálva)
ígyhát csak az sorolom fel nagyjából,
hogy kik és mik voltak, amik hasonlóságot rezegtettek meg a lelkemben,
annyira hogy fekapjam a fejem rá és odafigyeljek és tanuljak tőlük.
volt ott
anya
momo, ahogy segít
és fantáziaország királynője, ahogy uralkodik és ahogy meg kell menteni
madonna, ahogy menetel előre
dharma (a dharma és gregből), ahogy Él
frida khalo, ahogy érez és megél
egyáltalán bármilyen nő, aki nőként érvényesül a férfiak világában
a szupermodellek, de legfőképpen katemoss és cindycrawford
a próbababák tökéletes alakja (örök csalódottság forrása beépítve)
és az összes nő akivel összeakadtam életemben,
mind-mind figyelmem tárgya volt
összehasonlítás és értékelés, adok kapok.

a lényeg a lényeg, hogy kellett némi idő.

egyrészt arra, amíg összeállítottam a képet

aztán arra, hogy szétessen

és arra, hogy hagyjam, hogy a darabok maguktól álljanak össze újra.
hagyjam, hogy változzon.

kipróbáljam, hogy tudom-e hagyni,
és amikor meggyőződtem róla

akkor pedig arra, hogy elkerekedett szemmel figyeljem
milyen csodálatos dolog is az,
amikor a dolgok változnak
maguktól.

aztán pedig
és erre nem számítottam
újra meg kellett tanulni,
hogy hogyan is legyek részese a dolgoknak,
ha nem úgy, mint előtte.
--
folyt.köv.holnap

2010 szeptember 01

2010-09-01T18:49:00.006+02:00

Kedves Kitartó Látogatók,

elnézést az eltünésért, de nyaraltam.
Értem úgy, hogy nyár volt és pihentem

és igen minden rendben van.
de tényleg
az élet szép volt ezen a nyáron.
Isten adja, hogy így folytatódjon.

Viszont van egy jó hírem, ami egyben lehet, hogy rossz is, de azt majd Ti eldöntitek:

A helyzet az, hogy összekalapáltam egy olyan honlapfélét, ahol teljeskörűen felfedődik, hogy mivel is foglalkozom és ki is vagyok én, és mi is a helyzet a világommal.

Ott üzemel egy blog, épp csak elkezdődött, három bejegyzésnyi.

Nos, ami esetleg szomorú lehet, hogy nem leszek annyira személyes..de még az is lehet, hogy de.
Meglátom még...
Ha úgy érzem, hogy mindenképp ki kell pakolni a bentlévőt és az nem tartozik a munkahelyre ..akkor visszajövök majd ide sírni
..vagy nevetni.

Azt is megígérem, hogy ha visszajövök ide, akkor majd ott is jelzem ezt...

De most az lesz, hogy azt gyúrom.
Egyesítem erőimet. Így jó.

Szóval a méltán sűrűn emlegetett honlap a következő:

http://misssmith-design.weebly.com

egyszercsak majd átváltozik www.misssmith.hu-ra, de még nem tudom, hogy kell.
(átváltozott :)

gyertek és látogassatok meg
és mondjátok el, mit gondoltok.

ideírom az elérhetőségeimet:

t: +36705073714
e: gabriella@misssmith.hu

millió csókok és ezer ölelés

2010 július 13.

2010-07-13T14:39:00.004+02:00

..és azóta voltunk Sopronban is
VOLTunk akarom mondani
..és nem írok mostanában tudom
a saját forrású önkifejezésem akadozott mostanság

belül bütykölődöm
pihenek

egy hónap telt el az utolsó vizsga óta
és nem gondoltam, hogy ennyire ki leszek szottyanva

mostanában érzem úgy,
hogy ismét beindulnak bennem a fogaskerekek
és azt is, hogy végre távozik a feszültség is belőlem

olyan érzés, mintha tubusból nyomnák ki a feszkót
végre
egy hónapig csak feszítette a fémkupakot
aztán valahogy egyszercsak rájöttem, hogy a kupak tetetjén
van egy olyan kis pöcök, amivel azt a felső kis fémborítást perforálni lehet
és most távozik a tartalom
végre

és ez jó
megkönnyebbülés

például újra álmodom
és alszom is
jókat mélyeket

a feszültség távozással
nem jár életösszeomlás
vagy veszekedés
és dráma
csak csend
csak megkönnyebbülés

csendben
elkezdtem kilélegezni.

a jövő természetesen aggaszt
a pénz és a munka és az iskola és
a helyem az emberek között hol
és az álmok
és a hinni

de most ennek van itt az ideje
a feszültségtubusürülésnek.

és ez jó.
ezek vannak

2010 június 09.

2010-06-09T15:10:00.006+02:00

na az van, hogy jó volt Pécsen nagyon.
majd teszek fel kiállításfotókat ügyesen.
adtam véletlenül interjút is a balázsjulival a magyar rádiónak
na azt nem tudom mikor lesz, de vicces
és kezet csókolt nekem A hegedűs.d.géza bácsi is
és nekem adta az egyik bort, amit kapott
ez nem teljesen az én érdemem, hogy ott megállt velünk azIsoval cseverészni,
de biztos szebben mosolyogtam mint ő..
neki végül is nem csókolt kezet, na :)
meg voltunk vidámparkban is
elképesztő volt
tökéletesen visszahozta az összes 80-as évekbeli majálisos emlékemet
majd persze fotók erről is
ígérem
és vásároltam kilós ruhát és
árleszállított veszkócsizmát
ooo, meg a rumlinak egy marha vicces plüsstyúkot
tényleg az
nekem elhiheted
és bár megosztottam már a fészbukon
de hátha valaki nem
ígyhát akkor ide is most

és persze
háthogyne
láttunk csomó darabot
jót rosszat.
csak egyről jöttem ki,
mert untam
és
csak egyet utáltam,
de nem lepődtem meg,
és volt egy, amin sírtam a végén
a közösségi tapsélménytől,
mert egyszerre kezdődött rögtön, ahogy vége lett
és vastaps volt egyetértésben,
és nekem meg kipotyogtak az összecsapódó tenyereim közé
a könnyek
katarzisnak hívják az ilyet?
remélem

és napsütés
és kiállítás
és mosolyok
és cseverészés
és jó emberek újak
és naphostel
és király utca
és pécsre kell költözni
és osztálytársak és ajuli meg akriszta
jójójó

na ez.
majd még megtámogatom fényképpel később

és igazándiból csinos a pizsama veszkócsizmával ellenfényben kiskabáttal
naugye
mutatom

2010 május 28.

2010-05-28T19:35:00.004+02:00

vannak azok a szőrszálak,
amiket sosem venni észre csak akkor,
amikor már ijesztően hosszúra nőnek.
hiába figyeled,
hiába tudod, honnan szokott előbújni
nem látszik, amíg nem nő meg arra a
iijjjjjüüüü-hát-ez-meg-mi-a-fene hosszúra.

azt hiszem pont így vagyok én a hízással,
egyszercsak elkezdek enni,
és nem történik semmi,
tudom, hogy ebből pocak és dudorfenék lesz
és hatalmas mellek,
de nem bírom abba hagyni
ÉS!
nem látszik.
figyelem, de nem, nem jön.
csodálkozom,
a gyanú nem múlik,
az evés nem szűnik.

aztán egyszercsak,
amikor nem is számítana rá az ember
az egyik reggel
hipp-hopp
ott az a felszedett három kiló
például belenézve a visszapillantó tükörbe
ott mosolyog a kis toka,
ami csodás módon néhány hónapig hiányzott a fényképekről.
hát visszatért, isten hozta. jaj.

azért írtam róla ennyire hosszan, mert
ez sokkal egyszerűbb, mint holnaptól diétázni kedvesen.

2010 május 22 hajnal 2

2010-05-22T02:00:00.000+02:00

élni igenis jó!

2010 május 17.

2010-05-17T13:18:00.002+02:00

na végül nem volt sírás
a pasim ügyesen elvitt inni péntek este,
így szombaton macskajaj,
vasárnap meg kanapén fekvés világrekord
kutyasimogatással kiegészítve
lendített át a "szülés utáni depresszió"
szürke, ködös búrafejű időszakán
jó így most
:)

2010 május 14

2010-05-14T21:12:00.003+02:00

úgy tűnik a mentálhigiénés egészségemhez
hozzátartozik a sírás egy egy ilyen időszak után
és érzem is, hogy készülődik
tegnap egyáltalán nem volt agyam
ma már félig visszazökkentem magamba
és azt hittem elmúlik ez a furcsa
mélyen lévő szívfacsargatás
és rettentően igyekszem magam sajnálni
meg szeretgetni
meg magányosnak érezni
meg nehéznek a világot,
hogy kibuggyanjanak egyszercsak azok a könnyek,
de ezeket csak ürügyek
és csak valami tompa ürességet érzek inkább
és a szívfacsargatást
pedig szeretném, ha kijönne valahogy
ez a szemen keresztül kifolyó víz
valahogy olyan jól kitisztítja a feszkót és a stresszt

2010 május 12.

2010-05-13T00:57:00.018+02:00

nos
befejeztük ezt a remek kis félévet
és ezzel az első évet is
jupiiii

azt gondolom most,
hogy ez volt
az utolsó első iskolai év az életemben

na, de elég a rizsából
és inkább nézzük a produktumot

most itt szépen közzé teszem a makettjeinket
a Gyűjtőről
az osztálytársaimét
és a magamét is
(ha már ennyit izgultunk:)
lássuk

mind együtt

anna - a táblagyűjtő panellakás csodája

annaK - a repülőgépmodell gyűjtő csodaházikója

fruzsi - a cybergyerek csodás space-pincéje

gabi (én vagyok, igen)- a boldogság gyűjtő életvasút-csodaváltóháza

sári - a szőnyeg gyűjtő csodás isztambuli haciendája

szandra - palackposta gyűjtő csodálatos világítótornya

timi - a papagájgyűjtő belvárosi csodalakása
(ez még készülőben)

zsófi - boldog hajléktalan nénijének erzsébet-híd alatti csodapanorámája

és ha véletlenül nem mondtam volna,
hogy csodás, ebben a posztban egyszer sem,
akkor most még azt is elmondom,
hogy
még több igazán csodálatos
fényképet lehet rólunk nézegetni
szép sorban
slideshowban
ITT

ha cseszekszik a betöltés itt kitrükközheted

2010 május 11.

2010-05-11T20:17:00.005+02:00

ipari kémeink jelentették,
hogy
Fruzsi makettje is elkészült

a mini Startreck gyűjtő
mini pincelakása
juhuuu...

világít kéken meg zölden, isteni :)

ez a szoláriumágy meg
szupervicces

2010 május 11.

2010-05-11T15:12:00.005+02:00

2010 május 11.

00:02
és elkezdtem a tekercselést ügyesen

00:30
első

01:12
második

02:04
a rendszer felállt

02:38
le architectúra has started

03:13
voilá! enteriőr

04:05
táráráráá kisvasút

2010 május 10.

2010-05-11T14:59:00.006+02:00

mini me

május 10. 23:40

eme csodás fotósorozat készült
a színesfejű gombostű hadsereg
be- és kivonulásáról
a saját szórakoztatásomra:

jönnek:

itt vannak

mennek

elmentek

2010 május 10.

2010-05-10T23:20:00.002+02:00

23.10
kiverve

remélem, Ti is úgy izgultok, mint én.

2010 május 10.

2010-05-10T20:42:00.005+02:00

óráról órára
percről percre műsorunkat látják

kedvenc részletem

heheheheee

2010 május 10.

2010-05-10T16:01:00.005+02:00

mini képes újság
a mini váltóházról

igen, jól látod, az ott egy rotring

a kis csillogók pedig rövidre vágott gombostűk
most vettem meg a következő 600-at
nem vagyok normális

2010 május 9.

2010-05-09T19:08:00.005+02:00

ma teljes pánikban hittem azt,
hogy már megint bekapott a gépem valami csúnya vírust,
minthogy
nem tudtam beírni semmit sehova,
csak billentyűparancsoknak érzékelte a betűimet,
amiket
a kereső sávba
a wordbe
az autocadbe próbáltam beírni
nem nyitotta meg két klikkel a kis mappákat
teljes volt a káosz
sírásra görbült a szám is

kihúztam a netet
kikapcsoltam,
újra indítottam
semmi változás
mégegyszer
mégegyszer

végül segítséget hívtam telefonon
ígyhát
hamar ki is derült,
hogy
a festőcsempe sarka
bizony nincsen jó helyen az

Alt billentyűn.

hát ez.

Nem, nincs káosz.
Igen, műszaki zseni vagyok.
Engedjétek hozzám a számítógépeket!

2010 május 6.

2010-05-06T20:55:00.007+02:00

Ők a Práter utcából jöttek
Én a Corvin mozi mögül

a sarkon futottunk össze
abban a pillanatban,
amikor
tőlük a nő,
tőlem pedig én
ugyanabban a pillanatban
felemeltük mobiltelefont,
hogy lefényképezzük ezt:

szeretem az ilyet

ugyanazt láttuk meg és raktuk el
ők baseballsapkásan, melegítőnaciban
én rózsaszín biciklit tolva, kisszoknyában

nevettünk

az Övék narancssárga lett
az enyém rózsaszín
az Övéken egy fa takarja a darukat
az enyémen a daruk vannak

jó.
szép.
nagyon.

2010 május 3.

2010-05-03T23:28:00.001+02:00

nem dolgozik
mesét néz
és remekül szórakozik

hát ez zseniális...sírva nevetek

dont come crying to me
when your tree is in flame
santa claus is coming
to destroy you

2010 május 3.

2010-05-03T22:03:00.004+02:00

képzősből belsőépítésszé változni néhány óra volt csak
és hatékony
belsőépítészből képzőssé változni is legyen már annyi, naaa...
egy kettő háááárom...tárááááá....
...
hallóóó..odabent..jelmezt kéne rajzolni..karaktert...tudood
...
semmi..
csak álmos vagyok....
na, majd holnap

2010 május 2.

2010-05-02T14:05:00.011+02:00

újra makettezős időszak van, úgyhogy ismét
képes teleregény beszámoló következik

feladat: Gyűjtő
találj ki egy gyűjtőt,
találd ki mit gyűjt
találd ki hol lakik
találd ki hogy tárolja
találd ki hogy néz ki
aztán
makettezd és rajzold meg.

nos
az én gyűjtőm a boldogságot kutatja
mindennap egy tárgyat rak el
a nap legboldogabb pillanatához köthető tárgyat
bármit, egy számlát, egy cigicsikket, egy virágot, egy újságot egy követ stb.

nyilván nem tudja, melyik lesz az aznapi legboldogabb pillanata,
tehát egész nap mindent elrak
aztán hazamegy és kiborítja a táskájából a szemetet (ami neki kincs)
átgondolja, kiválasztja
felrakja egy nagy táblára, amin a napok vannak
és szépen összeköti a különböző minőségű (élet, világ, szerelem, stb) napokat
különböző színekkel

ígyhát a végén egy kicsit olyan bioritmus-szerű,
vasúti váltókapcsolótábla-szerű táblája alakul ki
színes csíkokkal
van egy vasúti váltója is beépítve a szobájába
amivel a világítást kapcsolja a táblán
pont mint amikor a sok sín egy táblán keresztezi egymást
neki ez a kisvasútmodellezés

életszálak boldogságakarásból
hullámzásfigyelés

egy vasúti váltóház-őrház szerű belülről átalakított épületben lakik
normafa-csillebérci üdülőtelep szerű környezetben
elektromérnök

vajon eleve kudarcra van-e ítélve, mert ennyire AKARJA
vajon elveszi-e magától az igazi boldogságot azzal,
hogy ilyen erővel koncentrál az eszével arra, hogy mit dobban a szíve?

azt nem tudom...
10 éve gyűjt, minden évben egy tábla
a falon a táblák körben lassan emelkedő spirálként kirajzolnak egy mintát
hátha rájön...

itt tart a makett:

2010 április 26. - munkaközi

2010 május 1 -léptékváltás
14:00

17:00

2010 május 2.
04:00

--
na és most krva gyorsan visszaváltozom belsőépítésszé,
mert nem lesz pénz kenyérre
sem.

2010 április 26.

2010-05-02T13:46:00.004+02:00

ez a képzőművészeti egyetem dolog, úgy tűnik
transzformálja éppen közlésem nyelvét
verbálisból vizuálissá

szóval akkor elmondanám akkor,
hogy amikor Van Dyck hazajött velünk játszani,
akkor előtte Picasso is elsuhant az asztalunk mellett

de aztán mégis lenyűgözött inkább
a szerkesztettség

2010 aprilis 26

2010-04-26T21:01:00.005+02:00

Az Arnolfini házaspár bemutatja:

Parafrázis a Hollán Ernő utcában

megfejtés

2010 április 18.

2010-04-18T23:34:00.000+02:00

2010 április 14.

2010-04-14T16:54:00.007+02:00

nos mostanra kissé visszatért belém
a hit meg a
a remény, meg a szeretet is

úgyhogy most bekukkanthattok a résen,
és megláthatjátok
hogy festünk a képzőn
~~nem túl~~ csúcsszuper panorámák
(megvágtam csinosra)
ollé!

2010 április 5.

2010-04-05T00:03:00.005+02:00

bécs-gratz-salzburg-helstadt(?)-cheskykumlov
napszámolás
mi felnőttek-ti gyerekek brrrr
sohatöbbé nem akarnék újra 23 éves lenni
jaj, szerintem 23-tól a 30-ig a legnehezebb lenni
eddig
19 évesek lennék aztán 32 újra
de hát ez is van épp így
ugrálhatok
ez van
jó
és
jó volt és furcsa is
idegölő
kiborultunk a végére
durván
mindenki magában tartotta
nem volt vérszívás egymásból
csak ami túlcsurrant a szélén
csak az látszott
csak pillanatokra
nagyon szeretem az osztálytársaimat
elfáradtunk előtte
elfáradtunk közben
de valahogy nem egymásban
nem tudom
a lélek
a lélek fáradt el
holnapután minden újra indul
öt hét még
képződik

de most újra itthon

ma kikozmetikáztuk Jucus patikáját
vagyis inkább
kipatináztuk Jucus kozmetikáját
mindjárt kész
pont olyan lett lesz,
pontosan,
mint, amit kitaláltunk
szépséges
majd képek is
most megyek és
kádbabújok

mi van még?
csomó minden
meglepetések
jók
nagyon
gondolatok
figyelés
kavargás
mi merre
nem tudom néha
nem vívom meg mások csatáját
nem is kell
ez jó
az enyémek az enyémek
a dolgok
majd kiforrják magukat
gondolom
mindegyik
zavart vagyok néha
ez is jó
befogadom
haladok

2010 április 1.

2010-04-01T19:12:00.004+02:00

nem viccelek,
rákattantam

--

válogatatlan
vállalhatatlan
mennyiségben
itt még

2010 március 31

2010-03-31T15:53:00.011+02:00

nos, utazni jó,
de ezt eddig is tudtuk.
osztálykirándulni kicsit
más,
nem rossz, de más
viszont
letekertük az első tavaszi köröket bécsben
precíz térképen bejelölő mániákussá váltam
végre végre végre hülyére vásároltam magam könyvekből
és rákaptam a panorámafotózásra telefonnal

és újra külföldre szeretnék költözni

--

ömlesztett fotósorozat az eddigi kirándulásról
itt
csak fanatikusoknak

2010 március 28

2010-03-28T01:14:00.003+01:00

szomorúra fáradtam magam kicsit most

a dolgok
kavarognak
túlpörögtem
csak aludni kell

meg holnap reggel
háromnegyed hétkor a deákon lenni
és utazni
de tényleg várom
szerintem jó lesz

2010 március 26.

2010-03-26T17:29:00.013+01:00

nos, vége van a negyedévnek
juhuuuu
a tele nem mutathatok elég fotót kisregényes élménybeszámoló
befejező része következik

2010 március 25

kultúráltan becsomagoltam így, jaj de szép, jaj de csinos
közben nyilván újra szétvált a gerendakollekció az óraműtől
de mint később kiderül ez nem is baj, mert így lehetett szuperül rögzíteni
(ez valószínűleg senkit nem érdekel,
de szerencsére engem igen:)

majd az epresben
kisebb, viccesre turbózott, de valódi hisztériás roham után,
hogy úristen ezt hogy fogjuk felrakni kell egy ütvefúró jaj de azt honnan és most mi lesz és azt hogy és kemény a fal és egyébként is szétesett most mi lesz, jaj.
Zsófi (19, ezt imádom ideírni most) szépen kézen fogott,
elkísért a szobrászműhelybe,
szerzett nekem embert aki felfúrja sörért,
nekem csak cicahangon meg kellett mondanom,
hogy hova és hogyan,
és a sört megvásárolni.

így hát az óra végül méltó, tervezett helyére került
közvetlenül az ajtó fölé szépen

amit meg simogat az AnnaKa
az elválasztó kapaszkodó a pénztárak között
Szandra-AnnaK-Fruzsi makettje szép

Szandra pedig a szemét simogatja
belülről
Fruzsi nincs a képen
viszont van rajta egy Dani és egy Anna cserébe

amit itt mutatok, az pedig a tető makettje
világított is a rácsos rész,
nagyon izgi és nagyon nagy.
Zsófi csinálta
Timivel csapatban

Zsófi a fáradt Hófehérke
Timi pedig kínai sárkánynak öltözött
és Sári háta

Sári és Dani is maketteztek
lépcsőt ajtóval
és elfelejtettem lefotózni
legközelebb

és akkor még hátra voltak a tablók jelmezből
közben becsúszott egy karfiolos színdarab az örkényben
nem volt jó, csak a társaság

és éjfélkor már gyártottam is a tablókat

megmutatom, mert ma annyian megdicsérték,
és ötöst is kaptam, juhuuhuhuu,
pedig hétfőn még azt hittem bukta,
hogy ma már elhiszem, hogy ok lett.

a jelmeztervezés-karakterábrázolás feladat:
nyugati-emberek-gyűjtés-karakterek
-most és a századfordulón-

íme:

a
művész-festő
(igen, azokat a kicsiket is én festettem,
például Benczúr Gyula bácsiról
nem)

a
rajztanár-nevelőnő
(hát az úgy volt, hogy
főleg Mary Poppins képeket találtam nevelőnő ügyben
és azokat is dolgoztam fel ügyesen,
és remekül szórakoztam közben)

a
szűknadrágos-kánkán táncosnő párizsba vágyik
(Toulouse-Lautrec szerencsére
volt kedves átjönni és segíteni egy kicsit)

nos ezek voltak tegnap.

és ma
2010 március 26.
kipakoltuk,
elmeséltük
értékelték
osztályozták

és ötöst kaptam
ötöst
:)

mostmár nincs más dolgom ezzel

csak

2010 március 25.

2010-03-25T04:09:00.003+01:00

parov stelar

a mesekeksz

a cigaretta (kicsit paradox)

és a közléskényszer

tart életben

reggel van
negyed öt

jó reggelt

2010 március 24.

2010-03-24T22:36:00.002+01:00

Cilikém,
Ti Brazíliában vagytok?

2010 március 24.

2010-03-24T22:15:00.006+01:00

képes élmény minden pillanat ról beszámoló telekisregény
nyugati óra
képződik
vol.4

és az történt, hogy odaragasztottuk szépen a gerendákat
és fényesre fújtuk és kijavítgattuk a festést hason fekve a konyhában,
centiről centire végigsimogattuk.

majd az anna megnyugodva, szerelmetes szívvel távozott.

mikor is én
úgy gondoltam, belepróbálom az órakeretet,
és azt csak hátulról lehet,
és mivel csak úgy fekszik fel arccal az asztalra, ha a gerendák lelógnak
le is lógtak,
és aztán

aztán nem kötött még meg a ragasztó és leestek.
és nyilván sarokra,
és nyilván megnyomódott,
és nyilván letört.
kijavítottam már, az a fehér foltocska az.
csak így egy kicsit olyan kókadt mégis az a sarok,
reméljük alulról nem lesz feltűnő
de én csak azt látom, hogy ott lóg..

ezen a fotón a legalsó sor ragasztódik
amin van két kis bizbasz, ami lelóg..
..direkt
na így került a szék is az asztalra

és azt kell hogy mondjam még,
hogy
az emberi leleményesség határtalan
és végre tudom, mire jók a kis papírtasiba csomagolt cd-k.
tekerős székkel kombinálva
satuzásra kiváló.

2010 március 23.

2010-03-22T23:27:00.010+01:00

képes élménybeszámoló online telekisregény
nyugati óra
képződik
vol.3

Anna fest
spontán habkarton díszítéssel a hajában

Gabi kis bizbaszt gyárt
egész furcsa pozícióban kényelmes csak

munkaasztalunk gerendástul

TÁRÁRÁRÁRÁÁÁÁÁÁRÁRRÁÁÁÁÁ
ilyen szép
fosbarna okkersárga

na még egyet alulnézetből, mert nagyon szeretjük
kb. ilyen lesz falon
csak még az alsó sor is sárga

bonustrack
kis zöld szendvics csendélet ecsettel

2010 március 22.

2010-03-22T18:35:00.001+01:00

hmmm...pestos sajtos baguett...hmmm
hmmmhmmmgrrrrrrhmmmmhmmm

2010 március 22.

2010-03-22T16:38:00.010+01:00

képződik
nyugati óra
vol.2

ezt csinálja a makettezés és a lakásom.
lehet, hogy össze kellett volna tekerni a szőnyegeket?
...legközelebb.
tovább most:
david hockney és molier barátaim segítenek súlyt adni a dolgoknak,
a tupperware krémkenőkanál meg valami isteni dolog
krémsajtszerű ragasztókenésnél meg pláne.
orgazmikus.
tényleg könnyű engem boldoggá tenni.

így néz ki most az óránk teteje
begipszelve vékony rétegben a festéshez
még jön két csinos kis "gerenda" alá - under construction
ott a kis pötty a színe lesz, szép vidám okkersárga, pont mint a nyugati
jaj de szép

egyébként
nem is gondoltam, hogy a hungarocell ennyire szuper kis anyag
a kedves konfettis-hóeséses kísérőjelenség meg
egy beépített vidámító mellékhatás ugye
és mint tudjuk,
szilveszter van.

és közben süvölt a noir desir
juhuuuuuu

2010 március 17.

2010-03-17T22:32:00.012+01:00

ezt írta ma Hídvégi Andris,
olvassátok el szerintem.

és miután az egész írás átment a rendszeremen
leginkább ez dobogott tovább a szívemben:
"Jobb napjaimon KEVÉS-nek,
kevésbé jó napjaimon BÉNÁ-nak,
rosszabb napjaimon pedig kimondottan SEMMI-nek érzem magam".

én a másik irányból jövök,
és azt hiszem, remélem, ugyanoda tartok:
Jobb napjaimon SOK-nak,
kevésbé jó napjaimon TÖBB-nek,
rosszabb napjaimon SZUPERHŐS-nek éreztem magam.

Legalább négy éve dolgozom azon,
hogy ez NE így legyen.
Hogy végre be tudjak fejezni dolgokat.
Hogy a dolgokat, amiket befejeztem HASZNÁLNI tudjam.
ÉLNI velük.
ÖRÜLNI nekik.
és
hogy ne keressek újabb és újabb kihívásokat,
amik után lehet sóvárogni, küzdeni, szenvedni és végül..

...mielőtt győznék, már látszik, már ott van,
már csak egy karnyújtásnyira van,
akár meg is lehetne, ha megmozdítanám a kisujjamat,
hisz idáig szuperül küzdöttem, becsülettel és keményen
itt van, itt van, itt van
akkor
győzni valahogy
örülni is,
de közben
BELEUNNI
és közben már
újabb kihívást keresni.

ÚJRA és ÚJRA és ÚJRA.

azt gondolom most, hogy
ennek a két dolognak
a közepe igaz.

és talán ez az igazi kihívás nekem
belőni a közepét
mindennek
pontosan
ÚJRA és ÚJRA és ÚJRA
és közben hagyni kilengeni,
amennyire kileng.

nehéz hagyni.
nehéz nem lenyomni.
nehéz nem felpörgetni.
nehéz.
de jó.

és azt hiszem még sosem kötött le ennyire semmi,
ilyen hosszú ideig
ennyire aprólékosan.
és abban bízom, hogy ez így marad.
mert így jobb.

normális.

...abból is kevés van.
;)

2010 március 16

2010-03-16T02:12:00.008+01:00

nyugati pu. pénztár óra
fekete anna kolléganővel
képződik

volume 1.

1.
kb. kiigazított perspektíva

2.
szépen rászámítja géppel rajzol

3.
gondolkoznak vagdosnak ragasztanak
másfél napig játszanak
itt tartunk

közben lecsúszott még
egy elektromos terv up-date
kb öt tonna kimosott ruha
rendrakás és lakásátrendezés kétmunkahelyesre
bolhapiacozás
főzés
némi quality time
és álmomban azt kérdeztem állítólag,
mikor mellémbújt (nem a fekete anna),
hogy
"és a többiek?"

2010 március 15.

2010-03-15T13:42:00.001+01:00

ilyen most itthon lenni
tavaszi

2010 március 12.

2010-03-12T16:22:00.000+01:00

bújkál bennem valami

2010 március 7.

2010-03-07T22:00:00.002+01:00

you just do what i dooooouuuuuuuuuuu
ahhháá
aháá
ezt énekli az egyik felem a másik felemnek

2010 március 4.

2010-03-04T13:21:00.001+01:00

március 6, Tündérgyár, Piroska és a Farkas
Én olvasok, gyertek, jó lesz.

2010 március 3.

2010-03-03T23:46:00.001+01:00

tavaszTavaszTAvaszTAVaszTAVAszTAVASzTAVASZ
TAVAAAAAAASZZZZZZ
íííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí
TAVASZ!

2010 február 27.

2010-02-28T01:22:00.006+01:00

megint én vigyázok a kutyára,
most advanced minőségben több napig is.
cserébe,
mint kiderült,
ő is vigyáz rám.
a legfélelmetesebb dolog, amitől mindenképp meg kell védenie,
hangos ugatással az éjszaka közepén is,
az a lift a lépcsőházban,
majd mikor ez megvolt,
akkor sántítást színlelve hősnek kell mutatkozni reggel.

2010 február 25.

2010-02-25T00:31:00.001+01:00

ezt a programot találtam ma,
és azzal töltöttem egy órát, hogy megnéztem
milyenek az álmaim, ha zene

ilyen

2010 február 24 - tényleg tanulságos mese a káposztás tésztáról

2010-02-23T23:57:00.009+01:00

például a káposztás tésztán, még sosem gondolkoztam.
de,
ma
dinsztelés közben,
hogy ki volt az az elmebeteg, aki kitalálta,
hogy
"hé, gyerekek, együnk tésztát káposztával, jaj, de jó lesz."

hányan röhöghették ki, de nagyon?
aztán tényleg jó lett.

zseniális.

én azt mondom,
az ilyen pillanatokért,
mint ami ezzel a káposztás emberrel is megesett,
például érdemes élni.

--
és
Isten bizony a részletekben lakik,
ahogy Ludwig Mies van der Rohe bácsi is megmondta.

2010 február 22.

2010-02-22T00:21:00.004+01:00

ezt

--
zenerajongóknak:
innen még több bobby baby,
de igazándiból ezen a válogatáson is jó helyen van.

bonus track cuki videóval:

2010 február 16.

2010-02-16T00:20:00.002+01:00

csak azt szeretném mondani, hogy:
megint jót játszottunk:
pin-up-popcorn fényképek

és hogy éljen éljen soká
Tihanyi Anna,
akinek és amiért.:)
és még, hogy a sorozatot fényképezte:
Kovács Tamás

2010 február 14.

2010-02-14T21:07:00.001+01:00

jaj,
de
jó!

.)

2010 február 12.

2010-02-12T01:19:00.001+01:00

nem gondoltam volna, de ez a film nagyon jó.

könnyed erkölcsök
a címe is szuper.

2010 február 11.

2010-02-11T15:05:00.004+01:00

:) kedves Félős sokat kommentelős :)

az a helyzet, hogy nem vagyok rettenthetetlen. egyáltalán nem.

és kb ugyanez a para, amit itt írsz bennem is átfutott és meg is maradt.
és pontosan értem a motivációját a szomszédnak, sőt első blikkre teljesen egyet is értettem, és fel is sóhajtottam, hogy Ő milyen rettenthetetlen, hogy meg meri neki mondani, és milyen jó nekem, hogy ilyen szomszédom van, aki rám is vigyáz ezzel.

és ennek azóta is örülök, egy pillanatig nem gondoltam, hogy hülyeséget csinál.
sőt.

ami átfutott bennem, és megállásra készetetett és arra, hogy megkérdezzem, hogy mi van azzal az opcióval, ha hagyjuk itt aludni ezen az éjszakán, az az a pillanat volt.
az az éjszaka, az a hideg, az a cipő ott rendberakva a lépcsőn.

az a gondolat, hogy elmegyünk az utcán fölön fekvő ember mellett, anélkül, hogy megkérdeznénk, hogy mi baja van..pedig lehet, hogy épp csak szívrohamot kapott és otthon várja a meleg leves és a takaró...
csak mert megszoktuk, és megszokásból reagálunk..és félelemből...
félelemből attól, hogy majd a karunkat akarja...
és akkor majd késő lesz nemet mondani...

azt gondolom, hogy nagyon nagyon nagyon vékony a határ...
viszont szeretném eltalálni...
ezért kérdeztem meg a szomszéd fiút, hogy hülye vagyok-e, ha azt gondolom.

mégcsak nem is rábeszélni szerettem volna.

tökéletesen egyet értek veled abban, hogy nem szeretnék menhelyet csinálni a lépcsőházból.. és nem szeretnék arra hazaérni, hogy valaki hívatlanul levest főz a konyhámban és egyébként bepakolta a tv-met a hátizsákjába...

egyetlen egy dologtól nem félek már, megkérdőjelezni az előítéleteimet.
és miután megkérdeztem magamtól azután elfogani azt,
hogy az előítéletem jogos volt-e vagy jogtalan.
nyilván bizonyos esetekben ez veszélyes "játék".

és nem tudom, hogy itt mi volt.
és baromi nehéz hinni.
mert igen erős bennem is az előítélet és sokszor bizonyítottan jogosan...
tehát nevezhetjük tapasztalásnak egy csoportról, amit elhiszek.
a kérdés az, hogy ezt egyes szituációkra, hogyan alkalmazom.

de azért vagyok, hogy újra és újra megkérdezzem,
hogy biztos, hogy ebben az esetben is?
és igen, simán lehet, hogy igen.
de
én még nem láttam ezt az embert itt aludni, én még nem láttam senkit itt aludni, én csak azt tudom ebben a helyzetben, hogy kint baromi hideg volt és ez a valaki pedig egy kicsi hátizsákkal, rendben szépen lepakolt cipőkkel itt alszik.

azt hiszem ezt úgy hívják, hogy az "ártatlanság vélelme".
amivel lehet élni is, és visszaélni is. igen.

viszont
amit igen ritkán gyakorlunk és velünk is igen ritkán gyakorolják.

azt vettem észre, hogy sokszor úgy kezdünk dolgokba, hogy rögtön azt próbáljuk megmagyarázni, hogy mi az, amit nem akartunk
(bántani, elvenni, odaszokni, átvágni...stb.)
és nem azt, hogy mit is szeretnénk..
mintha már nem bíznánk abban, hogy elhiszik nekünk.
mert mi sem hisszük el másoknak.

és azt hiszem nekem ebből van elegem.

egy dolgot tudok csak tenni SAJÁT MAGAMAT megkérdezni újra és újra és újra.
és ha ezt megteszem, akkor megtettem, amit megtehettem.

ebben az esetben a gondnoknő kérdése, hogy ő hagyott-e itt ruhát a múltkor, nyilvánvalóvá teszi, hogy ez nem az első alkalom, hogy valaki bevackolja itt magát.
NEKEM, amikor összeugrott a szívem ez a tapasztalásom még nem volt meg.
csak az ártatlanság vélelme.
nem volt bizonyítékom az ellenkezőjére.

mint ahogy most sincs arra, hogy EZ az ember aki itt aludt, volt-e itt már máskor is. hogy Ő volt-e aki hagyott itt ruhát? és visszajött és most rajtunk élősködik és a karunkat akarja.

ha egyszerűbb példát írok, ami talán minden súlyos dologtól mentes:
tegyük fel, hogy a szőke nők mind ostobák, tehát, ha meglátsz egy szőke nőt úgy fogsz vele beszélni, mint egy elmebeteggel?

de nyilván mehetnék bármelyik rétegbe..a szőke nőktől a politikusokig vagy a szerelemig...mindenhol ez van.

senki nem indul tiszta lappal.
és így nehéz megújulni.
és ez az ami szomorúvá tesz.

és tudom, hogy rettentő vékony a határ
a naiv, én mindent elhiszek
és a radikális, semmit nem hiszek el között.

mi itt Magyarországon, nemigazán ismerünk a fekete és a fehér között árnyalatokat.
és ez az ami elgondolkoztat.

azt gondolom, pont annyi dologtól fosztjuk meg magunkat ezzel,
mint amennyitől megvédjük.

és csak egy fair fifty-fifty-t szeretnék...
és a máshol nem lehet, akkor a saját életemben,
annyira amennyire képes vagyok rá.
és ez nem volt mindig így. sőt.

nem tudom eldönteni, hogy mikor vagyok félős, vagy mikor vagyok rettenthetetlen...:)
nem szeretnék egyik sem lenni.
nem gondolom, hogy bárki félősebb vagy rettenthetelenebb mint a másik.
nem gondolom, hogy Te, kedves félős kommentelő félősebb vagy mint én :),
azt gondolom,hogy különböző dolgokat tapasztalunk és különbözőképpen reagálunk rájuk.
és azt gondolom, hogy ez jó. nagyon jó.

ebben az esetben kétféle félelem között választhattam
az egyik, hogy ez a valaki meghal ma éjszaka az utcán
a másik, hogy holnap idehozza a barátját és betör a lakásomba
az elsőtől jobban féltem aznap este és ez motivált.
ez nem rosszabb vagy jobb, mindkettőnek két oldala van.

azt gondolom, hogy
mindenki azt csinál, amit akar.
egészen addig, amíg ez nem okoz fájdamat a másiknak.
és ha fájdalmat okoz,
akkor a másiknak kutya kötelessége kinyitnia a száját és ezt megmondani.

különbözőek vagyunk. különböző tűrésküszöbökkel és határokkal.
és ezért nem okolhatjuk egymást.

ha mindenki felelősséget vállalna a saját érzéseiért,
félelmeiért, bizonytalanságaiért, hibáiért, erősségeiért,
határaiért és végtelenségéért
sokkal egyszerűbb lenne.
lehet, hogy ami nekem az "ujjam", az már másnak a "karja",
vagy fordítva
pedig ugyanannyi centi.

de honnan tudhatnám, ha nem mondja?
és ő honnan tudhatná, ha én nem mondom?
és miért ne fogadnám el, ha mondja?
és ha nem fogadja el, vagy én nem fogadom el, akkor mi van?
akkor lehet tovább menni vagy megpróbálni mégegyszer elmondani.
ez is csak tőlem függ.

ha ez a fajta kommunikáció egyszercsak beindulna
talán sokkal egyszerűbb világban élnénk.

akkor talán valóban mernénk egymásra támaszkodni,
valóban mernénk beszélgetni vagy akár vitatkozni egészségesen.

bíznánk magunkban, mernénk felelősséget vállalni
és tudnánk megbocsátani magunknak és másoknak is.
és sokkal kevésbé lennénk magányosak.

nos én ezen gyúrok.
a világot nem tudom megváltoztatni, csupán magamat.
és csak remélhetem, hogy nem vagyok ezzel egyedül.

és úgy tűnik nekem, abból is, amit, hogy írtál,
abból is, amit aznap este a szomszéd fiúval beszéltünk,
és még nagyon sok történésből, ami körülöttem zajlik,
hogy nem vagyok egyedül.
és ennyi épp elég.
és köszönöm.
na ezek. :)

2010 február 07.

2010-02-07T21:27:00.008+01:00

és akkor jöttem hazafelé
és azt éreztem, talán beteg leszek.
siettem.
meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán,
meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán,
és a lábamról is le kell még szedni a szőrt,
meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán
meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán
ismételgettem,
és csúszkáltam a jéggé fagyott budapesten.

és aztán beszálltam a liftbe
és kiszálltam a kilencediken
és a kezemben a lakáskulcs
meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán,
meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán,
és a lábamról is le kell még szedni a szőrt,
meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán
meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán
mantráztam magamban,
és az ajtó előtt állva, azon gondolkoztam,
miért van ilyen furcsa szemeteszsák szag?

és kinyílt a szomszéd ajtaja,
kutyasétáltatásra készülődött a szomszéd fiú,
meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán,
szia, meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán,
és leguggoltam, hogy megsimogassam a kutyáját,
meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neo... szia,
oldalra néz,
nem itt kéne aludni, hallja? haLLJA?

és akkor kiderült, hogy a furcsa szemeteszsák szag
valakiből jön,
aki a lépcsőfordulóba vackolta be magát erre az éjszakára,
mert a lépcsőházban meleg van
és kint meg jéggé fagyott budapest.

és...
és...
és először azt éreztem, hogy itt van ez a fiú és igaza van,
és jó ez, hogy szól.
és aztán meg,
aztán meg
elönött valami elképesztő szívösszeszorulás.

meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán,
és a lábamról is le kell még szedni a szőrt?

--
és megvártam a fiút a kutyasétáltásból
és megnéztem a lépcsőfordulót,
és ott fekszik valaki a kabátjával betakarózva,
a cipője szép rendben a lépcsőn egymás mellett, mintha polcon,
egy kisebb fajta hátizsák a fejénél letámasztva
semmi több.

és megkérdeztem a szomszéd fiút,
hogy mondja meg, ha hülye vagyok és naiv
és meg fogom érteni és azt fogom gondolni, hogy igaza van,
és tudom, hogy igaza van, hogy el akarja küldeni,
de
de basszus, kint jéggé fagyott budapest
és nem maradhatna, ez a valaki itt,
erre az éjszakára?
és persze jött a válasz, amit tudtam, hogy jönni fog
és értem is,
hogy de akkor ideszokik
és nem,
és büdös van,
és őt zavarja, (és egyébként engem is, teszem magamban hozzá)
és az anyja is ki fog akadni, ha ezt meglátja.
és csak néztem rá, és értettem, amit mond
és zavartan mosolyogtunk,
mert azt hiszem mindketten értjük,
csak
csak valahogy a szívszorítás nem enged.

és azt hiszem, nem vagyok naiv,
pontosan értem, hogy mi van,
csak...
csak tényleg az van, hogyha a kisujjadat, akkor a karodat is?
nem lehetne azt,
hogy, ha majd a karomat is, majd akkor, majd akkor mondok nemet?
hogy egy éjszakát ér büdösnek lenni, ha nem hal meg ma ez a valaki az utcán?
hogy ez nem az a szakállas, vén hajléktalan a bevásárlókocsival,
aki már sok telet lehúzott.
hogy este 10 óra van és alszik, amit lehet, hogy már napok óta nem?
nem lehetne, hogy csak éjfélig?
nem lehetne, hogy... nem tudom...

és nő vagyok és egyedül élek és nyilván nagyon nem örülök,
hogy egy idegen alszik a "lakásom ajtajában".
csak közben meg ember is vagyok.

és nem arról beszélek,
hogy jöjjön be és főzök neki levest és fürödjön meg
és leszedem a lábáról a szőrt és neocitrán
és szeretetszolgálat....
nem megmenteni szeretném,
nem az én feladatom, tudom,
és nem ébredt fel bennem hirtelen a vágy,
hogy levest osszak a balahán.
nem ez morfondíroztat.
a pillanatnyi helyzet érdekel.

nem tudom.
hülye vagyok?
mit kell ilyenkor csinálni?

én azt hiszem csak annyit tehettem, hogy megkérdeztem a szomszéd fiút, hogy teljesen hülye vagyok-e, ha az jutott eszembe, hogy hagyjuk még aludni.
és egy lánc indult be egyébként, kijött a szomszéd nő, hallottam, amíg írtam, lement a gondnoknőért, és most ő van itt és próbálja felébreszteni....

"fiatalember, fiatalember, ébredjen fel!
hallja, keljen fel!
maga hagyott itt ruhát a múltkor?"

2010 február 06.

2010-02-06T23:13:00.002+01:00

egészen vicces, amikor a kutyánk,
akit én őrzök itthon éppen,
sétáltat a sálamnál fogva.

2010 február 06.

2010-02-06T11:34:00.010+01:00

tegnap
egy nagyon jó színház után
ezt játszottunk,
megmutatom,
mert szerintem szép

szűz hóangyalok szűzhó angyalok

FagyiBubuAndrás

gabi

és mindezek azok után,
hogy megpróbált meghúzni a hóban,
de aztán rájöttünk, hogy csak a tolás működik.
sikítva élveztem.
:)

2010 február 5.

2010-02-05T17:12:00.004+01:00

nos, eltelt az első hét a második félévből
és az a kellemes benyomásom támadt,
hogy ebben a félévben
fognak velünk kommunikálni is
és nem "csak" oktatni.

by the way
az élet párhuzamosságai igazán érdekesek.

2010 február 1.

2010-02-01T17:15:00.003+01:00

nem tetszik az "új" írók boltja
nem nem nem
ronda, rossz
elveszett belőle a kellem és a báj
és nincsenek feliratok és káosz van
és összevissza vannak a művészeti albumok,
és úgy éreztem magam benne,
mintha az új áfa törvényt kellene végigolvasnom,
nem mintha könyvek szép sorban kívánatosan...
nem nem nem
csúnya, rossz, ellenséges írók boltja..:(

2010 január 31.

2010-02-01T00:35:00.003+01:00

na, holnaptól megint őrültek háza egy fél évig....
rettenetesen parázom, hogy miből fogok élni...
de megoldódik.. tudom, csak látni szeretném az időmet.
még két hónapig teljesen ok.. csak előre kellene termelni.
..valahogy... idő idő idő idő idő azt szeretnék okosan.

2010 január 29.

2010-01-29T19:41:00.001+01:00

fáradt vagyok a szappanoperától.
és nagyon szomorú.

2010 január 25.

2010-01-25T20:43:00.008+01:00

már akkor gyanakodnom kellett volna,
amikor a paradicsomot írta,
de nem, én nem,
csak mentem neki eszetlenül.

holnap nekifutok mégegyszer,
de ma büntiből lenyomom a daráltlecsós padlizsánkrémet.
főtt paradicsom, főtt parika..jaj jaj jaj..brrrr...

2010 január 23.

2010-01-23T13:38:00.006+01:00

csak ha valakit érdekel,
elmondom, hogy a vizsgáim jól sikerültek
a két jegy közül, amit osztogatnak
én az ötösöket kaptam.
a tegnapin is.

elmúlt a karfiol hatása,
viszont szétbűnöztem magam tegnap,
kakóscsigával,
csokis rúddal,
mazsolás drazséval
és kólával.
jaj, dehát
a csokoládé, az csokoládé...

ja és, hogy egyébként hogy vagyok?
kicsit néha szomorú,
de közben meg könnyű is,
meg furcsa, hogy nem vagyok szétzuhanva,
meg az is,
hogy semmi nem múlt el,
csak és kizárólag
az az őrjöngő, türelmetlen várakozás,
ami rettentő mennyiségű energiát emésztett fel.
évek óta.

nyilván nem hiába.

azt is gondolom, ha az ember ezt történteti magával,
akkor maga is eléggé fél attól,
hogy mi lesz, ha azok az energiák felszabadulnak.
és szétrepesztik a ház oldalát.
mint ahogy sokszor szét is repesztették.
újra és újra szétrobbantották.

azt hiszem az történt az elmúlt évben,
hogy valahogy lettek bennem helyek.
és most hogy felszabadulnak az energiák,
megtalálják a helyeket.
és nincs baj.

és érdekes ez hagyni tudni,
hagyni hogy legyen.
legyenek a dolgok, amik történnek.
és tevékeny részese lenni a mostnak.
és nem annak, ami majd történhet.
meg vagyok lepődve, hogy képes vagyok erre.

2010 január 21.

2010-01-21T19:55:00.005+01:00

négy napja tanulok,
nem eszelősen, de odafigyelősen
élveztem is,
de a görögök még hátra vannak.
aztán főztem egy hagymakrémlevest
most hat és hét óra között,
ettem hozzá némi karfiolt.
finom volt,
és most nem emlékszem semmire.
csodás.

na, majd holnap eszembe jut a vizsgán.

a karfiol veszélyes étel.
mondom.

és ráadásul nem csoki.

2010 január 20.

2010-01-20T22:32:00.000+01:00

azért most egy kicsit sajnálom, hogy a karfiol az nem csoki.

2010 január 18.

2010-01-18T20:52:00.004+01:00

most, hogy három napja egy kedves kis diétába kezdtem, tisztítókúra címen, most végre megtudhattam, hogy milyen az, ha az ember gyomrában két darab kiscica és a egy nagyon aranyos kiskutya kergetőznek. vagy ha éppen nem kergetőznek, akkor a kiscicák dorombolnak édesen. de nem azért írom ezt ilyen szépen, hogy elkendőzzem a hasmenést. mert nincs olyanom, csak amikor csak úgy üldögélek és nézem a kikölcsönzött filmet, vagy bújom a jegyzeteimet, közben ők ott bent játszanak. tényleg nem megy a hasam. csak mocorog. de úgysem hiszitek el és egyébként sem vagyunk még olyan jóban, hogy ilyenekről beszéljünk. na jó, ezt most abbahagyom, mert életem legborzasztóbb bejegyzését sikerül most. sosem gondoltam, hogy ilyenekről fogok itt írni. de minden rendben az emésztésemmel..tényleg...na jó mostmár lassan elég...elég lesz...viszont idelinkelek egy videót..tudom, hogy elsőre furcsa, de ez szerintem ez valahogy mégis vicces... na, csak hogy tudjátok mi az a stádium, amiben mi vagyunk, mármint az olvasóm és én, nos, az a kapcsolat előtti rajongás állapota..és nem lépném át ezeken a hasábokon ezt a határt tényleg, csak le kellett írnom a kiskutyát meg a cicákat, mert úgy örültem, hogy eszembe jutott. és tényleg nem megy a hasam...fogjam már be....

2010 január 13.

2010-01-13T23:09:00.007+01:00

hogy van ez az emlékezéssel?

csak azon gondolkoztam,
hogy honnan lehetek benne biztos,
hogy emlékezni fogok arra holnap,
amit ma megtanultam.

és kipróbáltam ma,
hogy emlékszem-e arra,
amit tegnap megtanultam.
emlékeztem.
honnan? miért?
nem is tűnt fel, hogy megtanultam.
de ott van. nem értem, hogyan tárolódik.
viszont

ha tanulni ilyen,
ahogy a papírról tételt,
akkor
élni?
veszélyes.
értem már, miért félünk.

ha tanulni ilyen,
ahogy a papírról tételt,
akkor
élni?
gyönyörű.
nem értem, miért félünk.

2010 január 12 - kis vers az álomban sírásról

2010-01-12T12:17:00.004+01:00

nőknél a könnyek azok olyanok-e,
mint férfiaknál a sperma?
hogyha nem engedik ki ébren,
akkor éjjel..
nekem olyan, mintha.

2010 január 11.

2010-01-11T20:59:00.004+01:00

:)
volt benne valami...
valóban...

2010 január 11 figyelem kísérlet

2010-01-11T18:27:00.015+01:00

mint a mesék, amiket kitalálunk
és attól fogva
örökké léteznek.
és
örökké léteztek.

--
kísérletek..
és plusz játék az rss ellen

2010 január 11. próba

2010-01-11T15:47:00.004+01:00

2010 január 10.

2010-01-10T22:18:00.009+01:00

az egyébként szerintem zseniális, hogy az istenek a fejükre esteket, mind a kettőt, ma mint magamnak talált tananyagot néztem meg.
(a timivel karöltve)
miközben az osztálytársaim ilyeneket küldözgetnek a közös emailcímünkre

"szimat szörény a szuper eb,
nincsen nála szuperebb"

zseniális!
mondjuk az egész..elképesztő..
"hogy remeg a bajuszkája édes cicukám.."

és a másik nagyon furcsa dolog, hogy én teljesen úgy emlékeztem, hogy ez
SZÍNES volt..
kötelező végignézni!

és ha ez megvolt, akkor bónusztrack ugyanabból a forrásból

édesssistenem.....
sírva nevetek....:)

jajajajajajjjajjjaaa
szerelmes vagyok...:)

2010 január 8.

2010-01-08T15:38:00.007+01:00

jaj
harisnyák
jaj
nem mehetek a városba napközben többé

hmm..
azt hiszem,
az árleszállítások most
nagyban hozzájárulnak
majd a hónap végén
a tisztítókúrám betartásához
minthogy akkor majd
se cigi, se kávé, se pia.

mondhatnám úgy is, hogy
meglesz még ennek a böjtje...

2010 január 7.

2010-01-07T21:22:00.005+01:00

hatalmas a lelkiismeret furdalásom
és csodálatos sötétkék is
és vidám mályva.

és mondhatnám,
hogy spóroltam ezzel a mai vásárlással,
minthogy árleszállítás - érted,
csakhogy miből,
na azt
nem tudom.

nőnek lenni jó.

2010 január 7.

2010-01-07T02:02:00.003+01:00

ma reggel iderepült az erkélykorlátra
hagosan csipogott
négyszer
aztán kicsit billegette magát
bebámult az ablakon és elrepült
úgyhogy,
értve a célzást
elmentem és vettem
cinegegolyót,
meg napraforgó magot
ott a csipogós boltban a baross utcánál.
és madáretetőm is lesz
flakonból
csak még nem tudom, mit rajzoljak rá
és milyen színnel,
ha már így megjegyzett magának
ő
a madarak istenére esküszöm.

2010 január 04.

2010-01-04T18:09:00.007+01:00

jaj, hát sokminden...
lencse és anita születésnap és beszélgetések és alvás és tanulás és helyről helyre balfaszkodós szilveszter és ábrázológeometria vizsga és vizsgaidőszak hehehe vizsgaidőszak végre lesz időm dolgozni kicsit és a központi szabóervin negyedik emeleti olvasótermei gyönyörűek eddig még nem voltam ott miért a négyeshatoson tanultuk az építéskivitelezés jegyzetet miért? jogot szeretnék tanulni az annyira menő lenne az aranystukkós mennyezet alatt vagy állatorvos vagy vadakat terelő juhász...
és aztán tegnap reggel pedig felrobbant a kávéfőző
és nézzétek emberek mennyire gyönyörűen rajzolnak: urbansketchers,
most már én is tag, közvetlenül a hungary alatt.
na ezek
és a bárányfelhők persze

2009 december 30.

2009-12-30T22:54:00.006+01:00

pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi pufi a testem egy állat és a hideg miatt nem én csináltam a tél miatt van semmi közöm hozzá hiányzik a biciklizés miért lesz az úszástól vizes a hajam nem kell étel a hűtőbe nem baj a pufiknak jobb a kedvük jó akkor majd januártól jaj ezek az újévi fogadalmak barbi-e vagy jaj pufikám jaj

2009 december 29.

2009-12-29T23:29:00.000+01:00

szeretem pedro almodovart

2009 december 29.

2009-12-29T02:25:00.000+01:00

az van, hogy teljesen rákattantam
a saját régi blogomra.
bocs.
például 2 évvel ezelőtti decemberben kaptam először
biznisztrippert.

--
úristen, mennyire hiányozna,
ha nem történt volna meg....
és úristen, mennyire hiányozna,
ha nem történne meg az, ami most történik...

2009 december 28. -összelinkelem magam

2009-12-28T14:58:00.003+01:00

"álmok nélkül elfárad az ember"

viszont az álmaim most olyanok,
mintha
a windows media player
random vetítését nézném 3D-ben,
mondjuk Moloko Statues című albumára.

--
és mivel ez van most,
hát gondoltam
megnézem, hogy milyen az
amikor nem ilyen
és
azt hiszem a kertkapunál tartok,
ott ahol az erdő kezdődik.

--
akkor most kicsit számolok,
csak a saját örömömre.

2008 április 20.-2008 július 1.
= 2 és fél hónap (+24 hónap rendrakás)
= átpakolás, ajtó, kijárat
2008 július 1.-2009 december 28.
=18 hónap
= kert, kívül, eső és napsütés, szabadég

hmm.. eltartott egy darabig...volt mit csinálni a kertben is...
és mondjuk évekig nem dugtam ki az orrom...
csak házibulikat rendeztem...
meg mindenbe belehamuztam dolgozás közben...
aztán két évig takarítottam...

--
...kicsit beleolvastam a régi blogomba,
és mindjárt abbahagyom az önreklámozást,
csak muszáj ideírnom ezt,
magam miatt,
mert
egészen nagyon nagyon nagyon furcsa
egyszercsak egy pillanatra látni a köröket.....
levegőmondat

2009 december 26 - érzelmes bejegyzés a karácsonyról

2009-12-26T17:03:00.005+01:00

csak,
hogy nekem nagyon jó volt ez a karácsony.
a türelmetlenség,
a máshol-lenni-akarás valahogy
kívül maradt az ajtón.
és ott találtam magam
a szüleimmel és rumlival gödöllőn,
békében.
békében belül és békében kívül.

és ezen most csodálkozom.
úgy értem, hogy
csoda-'lkozom.
mert évek óta szomorúsággal,
és összeszorult szívvel várom a karácsonyt,
és soha nem akarom ezt bevallani magamnak.
mert a karácsony jó, és
itt vannak a szüleim és vannak barátaim is
és sokat is dolgoztam ebben az évben,
és minden rendben van.

csak aztán valahogy, december 24-én este,
amikor ott állok a szüleimmel a fa előtt,
valahogy nem tudok elbújni többet az érzés elől,
nem tudom tovább simogatni a kis fejem,
hogy minden rendben.
hanem helyette
rettentően magányosnak érzem magam.

valakinek, aki elbaszta, aki ebben az évben is,
nagy gyerek módjára, társ és saját család nélkül
áll egyik lábáról a másikra.
és nyilván ez az érzés nem jobb évről évre.

és minden karácsonyom menekülés volt.
menekülés alvásba, vagy
menekülés el, emberek közé.
menekülés el, előre az időbe,
menekülés egy játszunk közös karácsonytba.
csak múljanak már el ezek a napok.

de valahogy,
bár azt hittem, hogy ebben az évben
szuperszomorú leszek,
nem történt ez meg.
nem.
ott álltam a szüleimmel és rumlival
december 24-én a fa előtt.
és csak örültem,
örültem annak, hogy ők vannak,
hogy vagyunk egymásnak.
nem a hangos ha-ha örüléssel,
nem, hanem valami nyugodt, belső csenddel.
és azt gondolom,
hogy soha nem volt még ilyen karácsonyunk.
hogy, valahogy mind a hárman felnőttünk.
és ez jó.
és ez jó akkor is,
ha még mindig nincs saját családom,
mert az még lehet, és remélem egyszer lesz.
de ők most vannak,
ez a féle "mi" most vagyunk.

és igen, továbbra is azt gondolom,
hogy a karácsony a gyerekek ünnepe.
és igen, továbbra is azt gondolom,
hogy nagyon jó lenne végre nem "csak" hárman állni a fa előtt.
és nyilván ez nem csak karácsonyi kívánság.

de ez most ilyen volt.
a furcsa az egészben az volt,
hogy nem kellett magam győzködni erről.
kérdezgettem befelé,
kutattam a nyugtalanságom után,
kutattam az önámításaim és az önsajnálataim után.

és igen találtam vágyakat,
és találtam némi szomorúságot,
de valahogy az az emésztő türelmetlenség,
és a menekülés kényszere,
ezen a karácsonyon,
kívül maradt az ajtón.

nem tudom, hogy.
nem kellett csinálni.

2009 december 24.

2009-12-23T23:54:00.004+01:00

ezt találtam ma a lépcsőházban a lift mellett,
és ami engem meghat belőle az nem a dísz és nem a képeslap.
pedig...
hanem az a kis, sárga, szív alakú rajzszög, amivel odarögzítették.
Boldog Karácsonyt!

2009 december 23.

2009-12-23T01:12:00.003+01:00

Drága Ken,

Az élet itt Barbiföldén nem egyszerű.
Képzeld, nem tudom eldönteni, hogy szomorú vagyok vagy menstruálni fogok.

Szeretettel ölel, Barbi

2009 december 18.

2009-12-18T01:40:00.006+01:00

azt az egészen misztikus dolgot sem meséltem még el,
ami tegnap reggel történt.
olyan 8 körül csörgött a vonalas telefon,
azt hittem úgy félálomban, hogy a telefonébresztő.
mostanában az is segített felébredni.

kimásztam az ágyból és felemeltem a kagylót.

a matáv sms küldő szolgáltatása volt,
nem is tudtam, hogy van ilyen.
egy gépnő beszélt a vonal túlsó végén:
"önnek egy üzenete van,
az üzenet időpontja december 15. 21 óra
az üzenet szövege: "kész" "

üzenet feladója nem volt,
vagy nem emlékszem.
csak erre:
december 15. 21óra.
kész.

szerintem Isten ujja pötyögte.

2009 december 17.

2009-12-17T14:08:00.006+01:00

és akkor 11.45-kor
miközben Guy-nak meséltem el, hogy mi is volt tegnap,
egyszercsak elkezdtek potyogni a könnyeim,
viszont a szám mosolygott és azt ismételgette,
hogy semmi baj,
és mindjárt abbahagyom.
de nem sikerült.
csak erősödött.

pont olyan ez mint a nevetés,
az a csendben rázkódos, görcsös,
az ami akkor jön, amikor nem szabad.

és akkor Guy odaült, hogy kicsit tartsa nekem a vállát,
én pedig hálából beleborítottam egy egész bögre tejeskávét az ölébe.

2009 december 16.

2009-12-16T19:45:00.009+01:00

rettenetesen sok minden kavarog a fejemben.
nagyon sok minden.
és majd ha összeáll a kép,
és megvonom a mérleget,
és kijelölöm az útirányt,
és osztok-szorzok, számot vetek,
akkor leírom...

...számot vetek után mindig azt szeretném írni, hogy vihart aratok..
számot vetek, vihart aratok?..nem stimmel...
..ha számot vetek, vajon mit aratok?
..na, pont ezen gondolkozom.. de majd később...

most csak elmondom, hogy mi a mai eredmény

ma volt a kipakolás
ma volt a coming out
ma volt az értékelés

ilyen volt a pakolásom:

a coming out-élménybeszámolón hoztam a formám.
jó volt.

és az értékelés:

az értékelés személyesen zajlott és személyre szabottan.
nem egymáshoz, hanem saját magunkhoz mértek bennünket.
magunkhoz és persze magukhoz.
félévet értékeltek és hozzáállást.
arra adtak jegyet, amit a félévben éreztek rólunk,
a leadott anyag csupán egyfajta lenyomata a félévnek.

nem vitatkozom ezekkel a jegyekkel és értékelésekkel, mert értem őket, és azt is értem, hogy ez egy pillanatnyi lenyomat valakiben rólam.
megmértek maguknak.
de mivel én jobban ismerem magam, mint ők
hát megmérem magam magamnak is,
és azt is ideírom.
a következő értékeléseket kaptam:

díszlettervezés:
ismereteihez képest nem tett meg mindent!
sokkal tovább kellett volna jutnia!
3 (közepes)

fair enough.
pontosan a felezővonalon,
mint, ahogy a félévem telt,
az egyik lábam itt a másik már lépne,
az eddigi életemmel és szakmámmal és a tovább lépéssel kapcsolatban.

ez a jegy magamhoz mér és nem az osztálytársaimhoz,
ezt tudatosítanom kell magamban itt újra és újra, különben elszomorodom.

ha jegyet kellene adnom arra, hogy ebben a félévben (szeptember óta), hogy működtem a munkámban a valós életben, ugyanúgy hármast adnék magamnak.
és végül is az élet is hármast adott,
csak éppen nem jegyben, hanem mondjuk munkában és pénzben.

erről gondolkozom a legtöbbet mostanában,
latolgatok, mi éri meg, és mi nem,
hogyan és merre tovább,
és mi az az áldozat, amit hozhatok és miért,
méregetem, hogy
mi az, amim van és mi az, amim nincs,
mi az, amit elveszíthetek és mi az, amit nyerhetek.

nagyon nagyon sokrétű ez a dolog.
és nem csak engem érint,
hanem például a szüleimet is,
meg a leendő családomat is, mert szeretnék olyat.
és nem csak a pénzről van szó,
hanem kapott és adott és felhasznált és elvesztegetett energiáról
és útról.
és érint múltat, jelent és jövőt.

ötöst szeretnék kapni, mert ötösre vagyok kalibrálva,
és nem a teljesítménykényszer miatt, hanem mert ez van.

mert ez adatott, akkor is, ha ez alól újra és újra megpróbálok kibújni.

mert nem vagyok boldog és felszabadult, akkor
ha ez a kibújás dolog sikerül és hármast kapok.
akkor sem, ha egyszerre kettőt.

mert az nekem nem hatos,
csak egyszerűen két hármas.
két közepes.
két magamhoz képest közepes.
és ettől vagyok szomorú.

és közben értem is, hogy miért van ez így most.
és azt is gondolom, hogy fair enough, mindkét oldalról.
és azt is gondolom, hogy ez hasznos tapasztalás.
nagyon nagyon hasznos.
felbecsülhetetlen.

de most
össze kell egyeztetnem a realitást és az álmokat.
kőkeményen.
pontosan, nagyon pontosan kell most dolgozni.
MOST, hogy megvan az információ és tapasztalat, ami alapján lehet.
pontosan tudnom kell, hogy mikor és meddig és mit.
itt az idő.

át kell gondolnom a dolgokat újra.
újrastrukturálás jön.
most ez lesz.

a tervezés alapjai:
gondosabb makettdobozt!
igényesebb naplót!
(nem a blogra gondoltak :),
hanem a madách naplóra..félálomban, nyűgösen..)
4 (jó)

hát, itt is megkaptam, hogy egy építésztől többet várnak.
nos a dolog úgy áll, hogy
1. én MINDIG utáltam makettezni

2. ez a feladat (csináljunk térkompoziciót épületből) egyáltalán nem motivált.
icipicit sem. iciripicikét sem.
úgyhogy nem is raktam bele energiát. így van.

3. értem én, hogy van egy építész diplomám
és értem én, hogy mondjuk az elmúlt 9 évben, mióta dolgozom,
nem tv bemondó voltam, de makettezni akkor sem maketteztem...
és mondjuk építésznek sem nevezném magam....
...
inkább identitászavaros belsőépítésznek,
ha már kell valaminek.

4. kíváncsi vagyok mi fog történni, ha valóban díszletet kell majd csinálni....
mert az érdekel,
mert abban van, telis-tele van, olyan információkkal, amikre szomjas vagyok....
a térkompozíció nekem most nincs.

jelmeztervezés:
játékos gondolkodás, alapos rendszerbe szervezett munka.
4 (jó)

na ez egy jó négyes.
megküzdöttem, viszont magasan van a léc.
és ugyan érintettem és nem enyém az aranyérem, de átugrottam.
és jól.
láttam a szemükön.
és örülök.
miattuk is és magam miatt is.
óriásit küzdöttem.

bábtervezés:
érdekes gondolkodás, de több szorgalmat!
4 (jó)

ez a négyes viszont, szerintem..na mindegy.
több szorgalmat?
és ha több szorgalommal csinálom,
akkor jobban ugyanolyan lett volna az elkészült aguti,
mint a terv, amit rajzoltam róla???

megígértem, hogy nem vitatkozom.
úgyhogy, megpróbálom megérteni:
a több szorgalom itt valójában azt takarja, szerintem,
hogy igen, nem értem oda a bábműhelybe minden csütörtök reggel kilencre.
és azt is megmondom, miért.
azért nem, mert kilencen dolgoztunk ott bent,
és Pali bácsi, bármennyire is egy tündér,
nem tud egyszerre kilenc emberrel foglalkozni, például.
és igen, az is igaz,
hogy nem nekem csillogott legjobban a szemem a bábcsinálástól.
bár nagyon élveztem. nagyon.

de engem a díszlettervezés érdekel,
azért vágtam bele ebbe az egészbe.
viszont a "díszlettervezés" tantárgy ebben a félévben,
műszaki alapozás volt és térlátás fejlesztés,
ami nagyon fontos és nagyon kell is....
csak nekem ezek már megvannak nagyjából.
például ezt is beleveszem az átgondolandóba.

nekem a báb, egy vicces, érdekes feladat.
csupa játék és öröm.
és ez szerintem át is jött.
maximálisan.

Ennyi.

ja, nem is,
itt van mégvalami:
az osztálytársaim a munkáikkal kialvatlanul.
fantasztikus,
fantasztikus emberek.
(és csak most vettem észre, hogy AnnaK kimaradt...)

ez volt itt a tényfeltáró félév értékelésem.

hasonló mennyiségű szófosás majd még következik.
képződik és képzelődik témakörökben.

2009 december 15.

2009-12-15T23:51:00.005+01:00

azt hiszem,
életem egyik legjobb döntése volt egy fénymásolót beszerezni itthonra,
ami persze szkennel is és minden este éjfélkor el is köszön...
nem viccelek... tündérbogár

--
a fénymásoló mára már elköszönt,
de íme ilyen:
"káoszból a rendbe lépni.

balról jobbra olvasva: díszlet-jelmez-báb

és a bónusztrack,
hogy nevessetek is, ne csak örüljetek:
"csak a színes csatok mentenek meg a tébolytól"
(molly után szabadon)

és most ujjakat keresztbe....

2009 december 14.

2009-12-14T22:50:00.006+01:00

konkrétan azt érzem, hogy elhányom magam,
ha mégegyszer le kell rajzolnom Vizynét vagy bárkit az Édes Annából.
próbálkozom már itt néhány órája, de a könnyeim potyognak...
ezt ÍGY nem.

azt ismétli az agyam, hogy én már megdolgoztam és kiböjtöltem azt, hogy ÉLVEZZEM basszus, amit csinálok...főleg, ha rajzolásról van szó...
NEM, ezt nem adom oda..nem nem nem nem.... nem adom oda, hogy SZERETEK rajzolni..
még akkor sem, ha van még mit tanulni.. mert van... igen.. és tanultam is..sokat ebben a félévben... és igen nem vagyok jelmeztervező művész... azért nem vagyok, mert még sosem csináltam ilyet.. és azért sem, mert kb 14 éve mondjuk mérnök vagyok vagy legalábbis arra tréningeltek.... mérnök szabad lélekkel..... és nem művész....
de élvezni szeretném a tanulást... hamár.. főleg ezt...
különben nem éri meg...
nem
éri
meg....

és nem az Édes Anna a baj.. hanem, hogy azt érzem, hogy kurva mindegy, hányszor nyalom még végig Vizynét, egyszerűen én most 2009 decemberében itt tartok..
és kész... és ennél nem lesz jobb akkor sem, ha ma hajnalig maszatolok a ceruzáimmal...
főleg úgy nem, hogy összeszorul a fogam és potyognak a könnyeim.... úgy semmit nem lehet...

nem nem nem nem nem....

kibaszott teljesítménykényszeres oktatás.....

ha majd lenyugszom és átgondolom ezt a dolgot,
majd akkor szépen megfogalmazom...
most éppen csak az állkapcsomat próbálom kilazítani....

2009 december 13.

2009-12-13T22:51:00.002+01:00

az a másik nagy tanulság a makettezés kapcsán,
hogyha valaminek a belsejét kell megdrótozni,
akkor bizony először le kell bontani azt, ami körülötte van.

2009 december 13.

2009-12-13T00:00:00.003+01:00

kár, hogy nem lehet mindent felhívni,
mint a mobilomat, amikor nem találom.
ha fel lehetne hívni,
most felhívnám a kedvemet,
biztos az is a táskámban van,
mint ahogy a mobil szokott.

--
pedig olyan jó dolgok történnek,
amiket még úgy, de úgy meg fogok emlegetni jól.
például ma
anyával varrtunk.
apával szögeltünk.
rumlival szagoltunk.

csak a kedvem,
a kedvem valahol becsúszott a bélés alá.
de az nem ma.
de mikor?
de hol?
de miért?
és mikor lesz meg?

2009 december 9.

2009-12-09T14:55:00.012+01:00

elmondom, hogy
három szakmai tárgy van ebben az iskolában:
jelmez, báb és díszlet

az első félévben, aminek szerdán (december 16.) lesz vége,
jelmezre Kosztolányi Édes Annáját kell bedolgoznunk a főbb karakterek és ruhák megjelenítésével... itt a színes ceruza kultúrámnak még igencsak fejlődnie kell, viszont megtanultam alakot rajzolni, meg azon ruhát...és arra is rájöttem, hogy nappal a rajzok másképp néznek ki, mint éjszaka.
bábra Tóth Krisztina Állatságok című gyerekverses kötetéből kellett kiválasztanunk egyet vagy kettőt és bábot készíteni belőle... itt az aguti készül.
díszletre pedig egy szabadon választott ókori római épületet kellett térkompozícióvá transzformálni...
ez a poszt erről szól.

az épületem a Vesta templom a Fórum Romanumon.
és hosszú és fáradtságos munkával
a következő dolgot sikerült belőle faragnom végül.
a címe:

Rhóma felkhelő naphja, cshodálathos.

még a külső kör alulról a negyedik kábeljét kicserélem hosszúra...
ennyit tudok tenni az ügy érdekében.
és nemszeretek makettezni. pont.

2009 december 8.

2009-12-08T16:54:00.001+01:00

az a nagy tanulság, a makettezés kapcsán
és valószínüleg mindenfélére igaz,
hogy
ha az ember gyorsan akar valamit csinálni,
akkor sokkal lassabban lesz vele kész.
nyau.

2009 december 8.

2009-12-08T03:21:00.004+01:00

annyira utálom,
hogy hajnal fél négykor még simán fent vagyok,
reggel nehezen kelek nyolckor
és aztán csodálkozom,
hogy egyszercsak hirtelen és számomra is váratlanul
le kell feküdnöm az arany jános utca járdájára,
egy szombat hajnalban.
elalélván a fáradtságtól.
és aztán napokat megijedve lennem
és beparázva, és sírdogálva, és szédelegve,
hogy milyen dolog már
hogy valakik egyszercsak lekapcsolják a központi biztosítékot bennem.

az alvászavar múljon el.

nem
inkább
az időzavar múljon el.

2009 december 7.

2009-12-07T21:15:00.005+01:00

imígyen szóla, Lotterfeld kolléga,
anélkül, hogy kérdeztem volna,
de valami miatt, néha elgondolkozik
a megfejtésemen,
megpróbál bekukkantani a muppet-show (ahogy ő nevezi) mögé
aztán közli.
általában mellétrafál.

de azt hiszem ma olyat mondott,
amit egyrészt csak titokban vallok be magamnak,
és csak itthon félhomályban.
másrészt pedig igazán kellemes dicséretnek fogom fel.

és mivel ezt most nem én mondtam,
nyugodtan idemásolom
és ironikus kis megjegyzéseket írok majd a végére,
csak, hogy véletlenül se gondolja azt senki, hogy
32 éves férjvadász nőszörny vagyok,
mert nem vagyok (azt figyeld, magyarázkodik)
de az igazság az, hogy eszembe jutott a minap nekem is,
hogy lassan be kéne ezt a dolgot engedni az álmaim közé,
mert a többi szépen lassan alakulgat.

és nyilván elgondolkoztam azon is,
(nem most, már néhány éve figyelem, hogy mit művelek.)
hogy miért nem lett ez eddig.
éshát azért nem lett,
mert valami hiányzott.
egyensúlynak szoktam nevezni, de biztos lehet máshogy is.
ígyhát vagy elevenen faltam fel a férfiakat az életemben,
vagy be sem engedtem őket.
éshát erre nem igazán lehet építeni
semmit sem,
nemhogy
boldog családot,
lássuk be.

és mostanában érzem először azt,
hogy talán talán
bármi is lesz,
de képes vagyok
ülni és vezetni azt a nagyon nagyon sok lóerős versenyvonatot,
amit alám rakott a Jóisten, amikor megszülettem.
a többit majd meglátjuk.

meghát azért az is igaz,
hogy kellene egy férfi,
a talpán...
de nem baj, ha a feje kicsit a felhőket is...

node,
imígyen szóla, Lotterfeld kolléga,
ahogy ígértem:

Lotterfeld: rájöttem egyébként egy óriási dologra

én:

21:01 :)

na mire?

21:02 Lotterfeld:

pill, minnyá mondom a nagyonokosat

21:03 szóval

21:04 magyaráztam neked egyszer

hogy veled minden szép és jó

csak éppen párkapcsolati szinten annyira sok lehetsz, hogy az ember előbb-utóbb tuti menekül

és amikor ezt mondtam

21:05 arra gondoltam, ez valami személyiségi hiba lehet nálad, szóval egy orvosolandó dolog

pedig nem

ugyanis

azért vagy "sok" mert valami hiányzik, és szerintem

21:06 neked egy gyerek kéne, és olyan nő lennél, akit sohasenem un meg a férje, mert te úgy vagy sok, hogy egy személynek sok

kettőre-háromra leosztva már simán kényelmes lehet

szóval sokasodj

és most az ironikus megjegyzések,
ahogy fentebb említettem:

elgondolkodtató, de tényleg.
valaki?
na mindegy, addig elmakettezem itt csendben.
vagy most makettezzek egy férjet, meg 2 gyereket?

2009 december 6.

2009-12-06T19:49:00.005+01:00

ezt nem én írtam, hanem a DAV zenekar
ez a zene
(bár nekem egy
másik verzió jobban tetszik,
de azt nem találom kisvideó nélkül)

de most a szöveg,
ez a szöveg:

9 tanács

Jól rágjad meg a falatot!
Ne kérj akkor, ha akarod!
Legyen rend, hová hazamész!
Akkor mond "elég", ha elég!
Hogyha nem figyelnek, akkor ne beszélj!
Örülj annak, ha jön a tél!
Õrizd meg azt, ami adatott!
Ha van, emeld meg kalapod!
És akit igazán szeretsz,
magadhoz erõsen ne öleld!
Minden jót neked!

Felébredsz egyszer.
Így jó.
Elalszol sokszor.
Így jó.
Felébredsz sokszor.
Így jó.
Elalszol egyszer.
Így jó.

2009 december 6.

2009-12-06T12:37:00.003+01:00

.?
...?
,?

?.

--
ez egy vers,
tegnap írtam
a címe:
hát akkor az

2009 december 4.

2009-12-04T01:53:00.004+01:00

ma (tegnap) délután az agutik
így néztek ki:

(a pálcák, a tömés és a varrás jövő héten)

ma (ma) hajnalban a lakásom
így nézett ki:

(vizy úr, édes anna és jancsi a hétvégén)

közben
ma (tegnap) délben úgy tűnik befejeztük Fekete úr lakását Lindával.

a mai napot produktívnak minősítem
és most elmegyek aludni.

Parov Stelar életmentő.

..
és nagyon szeretném kifesteni a körmöm.

2009 december 3.

2009-12-03T00:29:00.009+01:00

azért szeretek itt lakni, mert ez egy olyan hely, ahol a táskám és a papírjaim nyugodtan várakoznak a bejárati ajtóm előtt, amíg be nem engedem őket... akár hosszú órákat is.

és azért is,
mert a mosogatólefolyónak és a kádlefolyónak ellenkező hullámú a bioritmusa, így hát amikor az egyik eldugul, biztos lehetek benne, hogy a másik működik, és fordítva.
ezt még nem tudom, miért hasznos, de idővel biztos kiderül.

az ömleszt címkét pedig magától rakta a számítógépem,
én csak elmesélni szerettem volna.

ezek az érdekes dolgok történnek.

2009 december 1.

2009-12-02T02:46:00.006+01:00

azon gondolkozom,
hogy miért mondják azok az emberek,
akiket éppen csak megismerek, viszont remekül elnevetgélünk..
(ok, mondjuk főleg rajtuk)
hogy,
dilinyós vagyok, meg hogy nem vagyok százas?
de közben örülnek ennek.
talán elképesztő pofákat vágok beszéd közben?
valaki mondja meg...
légyszíves.

és
azon is gondolkozom,
hogy mindig,
(tényleg mindig legalábbis az elmúlt két hónapban)
amikor reggel annyira szürke és esős minden
mint például tegnap reggel,
akkor én miért éneklem
azt, hogy

szééééééép nyári nap...foltos farmerek az út mentéééén....
szééééééép nyári nap...sokan vándorolnak úúúúgy, mint éééén...
és, hogyaszonygya
széééééép nyári nap....minket nem zavar a forrrróóóóóósáááág...
széééééép nyári nap....néhány óra csak a távolsááááág....

egész nap.

jó a klipp, nem?
azok a frufruk meg bajszok...
hammhammnyammnyamm...
hiperszuper.

de most tényleg,
nem vagyok százas?

boldog decembert mindenkinek!

--
magyarázat:
hajnal 3-ig a magyar színházban fotóztunk.
illetve anna, én csak a perspektívát állítottam be,
a többiben móka és kacagás.