2009 december 14.

konkrétan azt érzem, hogy elhányom magam,
ha mégegyszer le kell rajzolnom Vizynét vagy bárkit az Édes Annából.
próbálkozom már itt néhány órája, de a könnyeim potyognak...
ezt ÍGY nem.

azt ismétli az agyam, hogy én már megdolgoztam és kiböjtöltem azt, hogy ÉLVEZZEM basszus, amit csinálok...főleg, ha rajzolásról van szó...
NEM, ezt nem adom oda..nem nem nem nem.... nem adom oda, hogy SZERETEK rajzolni..
még akkor sem, ha van még mit tanulni.. mert van... igen.. és tanultam is..sokat ebben a félévben... és igen nem vagyok jelmeztervező művész... azért nem vagyok, mert még sosem csináltam ilyet.. és azért sem, mert kb 14 éve mondjuk mérnök vagyok vagy legalábbis arra tréningeltek.... mérnök szabad lélekkel..... és nem művész....
de élvezni szeretném a tanulást... hamár.. főleg ezt...
különben nem éri meg...
nem
éri
meg....

és nem az Édes Anna a baj.. hanem, hogy azt érzem, hogy kurva mindegy, hányszor nyalom még végig Vizynét, egyszerűen én most 2009 decemberében itt tartok..
és kész... és ennél nem lesz jobb akkor sem, ha ma hajnalig maszatolok a ceruzáimmal...
főleg úgy nem, hogy összeszorul a fogam és potyognak a könnyeim.... úgy semmit nem lehet...

nem nem nem nem nem....

kibaszott teljesítménykényszeres oktatás.....

ha majd lenyugszom és átgondolom ezt a dolgot,
majd akkor szépen megfogalmazom...
most éppen csak az állkapcsomat próbálom kilazítani....