2010 március 24.

képes élmény minden pillanat ról beszámoló telekisregény
nyugati óra
képződik
vol.4

és az történt, hogy odaragasztottuk szépen a gerendákat
és fényesre fújtuk és kijavítgattuk a festést hason fekve a konyhában,
centiről centire végigsimogattuk.

majd az anna megnyugodva, szerelmetes szívvel távozott.

mikor is én
úgy gondoltam, belepróbálom az órakeretet,
és azt csak hátulról lehet,
és mivel csak úgy fekszik fel arccal az asztalra, ha a gerendák lelógnak
le is lógtak,
és aztán

aztán nem kötött még meg a ragasztó és leestek.
és nyilván sarokra,
és nyilván megnyomódott,
és nyilván letört.
kijavítottam már, az a fehér foltocska az.
csak így egy kicsit olyan kókadt mégis az a sarok,
reméljük alulról nem lesz feltűnő
de én csak azt látom, hogy ott lóg..

ezen a fotón a legalsó sor ragasztódik
amin van két kis bizbasz, ami lelóg..
..direkt
na így került a szék is az asztalra




















és azt kell hogy mondjam még,
hogy
az emberi leleményesség határtalan
és végre tudom, mire jók a kis papírtasiba csomagolt cd-k.
tekerős székkel kombinálva
satuzásra kiváló.

2009 október 7.

azt hiszem melegfront érzékeny vagyok,
és ráadásul
ma
bolgár néptáncosnak öltöztem
véletlenül.

2009 augusztus 22.

jáhháááhhhááááhhhjjjjj
de nincs kedvem dolgozni....
jáhááhhhááhhhááhhhhháááhhjjj

2009 július 31.

..továbbá ma,
heves telefonálás közben
beleöntöttem egy fél szívószálnyi szörpöt
a számítógépembe...

nem örülök.
kicsit ragad a delete.

2009 július 30.

annyira, de annyira,
de annyira utálok hivatalos dolgokat intézni.
hogy nem is tudom, hogy maradtam életben eddig.

ja tudom, anya elintézte helyettem.
(aki most azt mondja, hogy
31 éves vagy édesem,
azok most mind chssssst-pszzzzzzzzt)

meg, ja tudom,
ha már nagyon muszáj,
akkor előveszem, azt a valakit belülről,
aki meg tudja oldani ezeket a dolgokat,
de előtte szétparázom magam rajtuk.
hónapokig képes vagyok halogatni.

csodás.

--
például most megjöttek a papírok a képzőről,
hogy felvettek és csomó dokumentumot kell bemutatni,
na és akkor a könyvelőmet is fel kell hívni,
hogy akkor most mi legyen,
jesszus, van egy "cégem" is (muhaha),
na az milyen para, el sem bírom mondani.
meg fénymásolni meg ilyenek,
meg akkor lakhatási támogatás,
meg tandíjbefizetés,
és akkor pénz is kell,
és jajjaj..
olyan sűrű ködöt ereszt a szemem elé,
hogy alig győzök megnyugodni,
és apránként elkezdeni cselekedni.

2009 július 22.

egész egyszerűen a testem egy csatatér.
na és ennek holnap utánajárok.

derékfájással kezdődött,
aztán csak olyan jaj-becsípődöttre redukálódott,
sőt on-an'-off fájás lett belőle,

aztán bevérzett a szemem,
úgy nézek ki mint a terminátor,
csak úgy, semmi nem történt, csak
ezt a jelmezt kaptam ajándékba néhány napra,
nagyszerű

aztán kicsi kékfoltok mindenhol,
anna szerint úgy nézek ki mint egy barack,
ami egyébként jó is lenne,
de ő arra gondolt,
ami egy hete van a hűtőben
és ahol a többi barack hozzáért ott bebarnul,
na én is pont ott.
simogatásra kékfoltos leszek.

na ez.
lehet stressz,
meg légnyomásváltozás,
meg gyenge vénafalak,
de legfőképpen
kedves pszichoszomatikus,

a testem egy csatatér.

update:
(war and peach
tamás tényleg lefotózta.)

2009 július 6.

az van, hogy

az egyik felem azt nyomja, hogy bazzeg csak egy hétről volt szó, vissza a munkába, jaj lemaradsz a mindenről..
a másik meg azt mondja, hogy ez nagyszerű, és na akkor még egy hét alkotói szabadság, hajrá csináljuk...

úgyhogy ez a belső vita ma nem segített sem dolgozni (brrrr), sem alkotni (jaj)....
rágörcsölés helyette..jaj..
próbálom lazítani, úgyhogy most széchenyi és agy kikapcsol...
a délutáni kényszerpihenőn már túl vagyok...

"Egy kicsit meg volt rettenve. De nem vesztette el a reményt. Sohasem vesztette el a reményt. Inkább aludt..."

(idevágó idézet kedvenc bukott íróm kedvenc írójától Boris Viantól.)

2009 május 21.

na ok, én mostmár tényleg nagyonnagyon szeretném tudni, hogy ki az, vagy kik azok, aki nyávogva találják meg a blogomat...
úgy tűnik az ország minden tájáról egyszer-egyszer felbukkanva..
kb április vége óta (nahát)
de a mai "nyaú nyaú nyaú nyaú nyaú nyaú nyaú nyaú" keresés, budapestről, igazán felderített.. tényleg..
ki az, aki ezt így beírja a google-be, kérlek jelentkezz...
molly bloomnak igaza volt, a nyávogás jó..

2009 március 23.

úristen, mennyire, de mennyire utálom ha valaki más faszságáért büntetnek meg...
megy a szarkavarás az építkezésen...
úgyhogy egész szombat délelőtt ide-oda küldte el egymást a picsába a fővállalkozó és a projectmendzsment cég, kopizva minden magyar résztvevőt..
majd egyszercsak jött egy levél (a válaszok a levélbe beszúrva), ami aztán tényleg elég volt, a projectmenedzsment cég vezetője küldte..
az is szerepelt benne, hogy "mindenkinek joga van olyan nyelven folytatni a levelezést, angolul vagy magyarul, amilyenen szeretné"
és én itt néztem meg a címzettek listáját, ahol szerepelt az összes külföldi partner is..
természetesen a levél magyarul volt és hosszú mint egy regény,
és az óvodás ide-odamutogatással teli..
(felnőtt férfiak, édes istenem)
és nálam akkor betelt a pohár..
úgyhogy fogtam magam és írtam egy levelet,
hogy azt gondolom jobb lenne talán leülni és megbeszélni a problémát..
lefordítottam ezt angolra is
és válasz mindekinek üzemmódban elküldtem.

teljesen korrekt volt.
kedves volt,
nem volt személyeskedő,
nem volt kiosztós (tényleg),
csak az volt benne, hogy mi a félreértés,
és hogy üljünk le, beszéljük meg
(teljesen vicces módon egy egyszerű félreértésről van csupán, amiből ismét sikerült rettentő vihat kavarni a kanál vízben..amiben egyébként meg is tudnák folytani egymást..)

erre mi van?
az angol főnök-főnök, aki egyébként hónapok óta ide sem dugta a képét,
rendreutasít, hogy ne küldözgessek leveleket, kopizva mindekit..
illetve legyek szíves őt is copizni, ha már...
(kedvesen válaszolok neki, és elnézést kérek, és a válaszlevélben bár megnyugtat, de azért érezhetően kicsit újra lebasz, nehogymár...)
a projectmenedzsment cég detto...

de bazzeg, én csak mindekinek válaszoltam,
nem bővítettem ki a címlistát, nem szedtem le róla senkit..

emlékszem már az oviban is pont ilyenféle igazságtalanságoktól tudtam a legjobban kiakadni..
na mindegy, úgyis pont olyan ez..
viszont közben felnőttem,
úgyhogy most kussolok és hagyom, hogy megöljék egymást...

--

ui.
visszavittem a telefont,
kaptam egy másikat
nem karcos, nem zörög beszéd közben..
viszont bazzeg egy perccel ezelőttig működött rajta a telefonletevős gomb..
mostmár nem...

pedig pont beleszerettem..

ilyen szép kis nap ez a mai..
holnap ismét visszatérek a vodafonhoz...
és megtartják a meetinget is...

2009 március 22.

és megtörtént az, hogy már nem vagyok elég okos az új mobiltelefonhoz.
nokia 6210 navigator... jesszus... minek?

az van, hogy előfizetéses lettem, mert jobban megéri,
és a telefon, amit eddig használtam nem veszi az adást mindenhol..
mert leesett már néhányszor éshát...
és akkor gondoltam, hogy ha már az előfizetésesekhez hozzávágnak egy telefont 1 ft-ért
(ami ugye nem létezik már, tehát csak akkor kell fizetned ha 5 előfizetést vásárolsz..gyönyörű)
akkor hát legyen...

és most itt ülök és fáj a fejem, és szomorúan nézegetem a "régi" telefont,
amiben még mindig benne figyel 62 átmásolatlan névjegy..
és nem, egyszerűen nem találom azt a menüpontot,
ahol egy gombnyomással másolom át a sim kártyáról a telefonmemóriába a számokat..
és egyébként is összevissza vannak a gombok ezen, és fekete a színe,
és a csengőhangok brrrr...
és a személyekhez rendelt fotókat azt hogy kell?
és..és ..és
...brühühühühühüüüü...
van egy új telefonom, jaj de sajnálom magam...
nyaunyaunyaunyaunyau....


(persze hozzátéve azt is, hogy amikor lehúztam a védőfóliát a kijelzőről (nyami), akkor persze kiderült, hogy valamelyik vodafonos kolléga már hazavitte egyszer ezt a telefont és a táskában kicsit összebarátkozott a kijelző a notesszel vagy valamivel, kedves kis nyomokat hagyva az aktus után a felületen..de már nem akarok visszamenni és reklamálni,
nem vagyok féltékeny...úgyis egy perc alatt lesznek új barátai az én táskámban is...)

nyühühühhüüü
nyaunyaunyaunyaunyau

2008 október 10.

na, ma már mindenképp jobban érzem magam.
egy kis sírás a fiúm vállán, egy meeting és egy tengerentúli telefonhívás, némi pénz és a hétvége reménye teljesen megnyugtatott.
--
hogy a nyavajgásból azért ne legyen elég, elmondom, hogy a derekam megint piszkosul fáj, a pszihoszomatikus gerincfájdalomnál nincs is felemelőbb. a testem egy indikátor. köszönöm.

2008 október 09

neheheheheeeeeheheheem akaroook meneeeedddddzeheeerrggrrrr leeeennniii....
neeemeeeheheem akarom aaazzzal tööölteni a drááháága óóhhhráihhhmat, hoooohhoogy mmmááássssookk kkkibbbaaaasszzzzooottt dddoooollllggaittt kommmmuuunniiikálllomm és sssszeedemmhhhemememmeee rennndbeeee....
azt hiszem bőgök most egy kicsit az biztos segít...
egyrészt mert nincs menekvés ezt be akarom fejezni..addig nem menekülök....mármint nem abbahagyni, hanem befejezni, miután végigcsináltam...és ki is fizetik arra nincs baj...csak félek majd megint kiszórom az ablakon, hogy feledjem mivel szereztem és nem is utálom igazándiból csak olyan tompa kezdek tőle lenni és olyan életörömnélküli unott pofa és éhes is és zsiborog a lábam is...és azt gondolom, hogy nem is vagyok jó semmi másra és ezt utálom a legjobban..mert közben meg néha azt gondolom, hogy csak erre nem vagyok való, attól függetlenül, hogy tudom csinálni...hogy tud az ember valamit jól csinálni, ha nem erre való..eh?...azt akarom, hogy magyarázd meg..azt akarom, hogy magyarázd meg, hogy hitesd el velem, hogy jó vagyok másra is....halllooooddddd????....hallooooodddd?????

2008 október 08.

ma, amikor s. 3-kor hazaért a munkából én is felébredtem, de csak kicsit:

g:-csak azon gondolkozom, mi volt még a listámon: arrébb menni, visszaadni a takarót, pisilni...hmmm...volt még valami.... nem emlékszem...
s:-ennyi pont elég lesz...(és röhög)

--

reggel viszont arra ébredtem, hogy azt mondja a hangom lebaszós stílusban:
-nem tudok semmit! (tudod, azzal a hangsúllyal ahogy azt lehet mondani, hogy: nem tudsz Te semmit!)
ez furcsa volt és nyüszítős odabújást is generált.

aztán felkeltem nehezen tükörbe néztem és láttam ám, hogy nemnagyon tudom kinyitni a szememet és a kis piros pötty, ami tegnap este lett a fehérrészen, mára kis csíkká transzformálta magát és a szivárványhártyám közelébe csúszott....kamillapakolásra hivatkozva azonnal itthon maradtam...és innen dolgozom inkább...

2008 augusztus 13.

nincsen semmi, de semmi baj, de azért
nyaunyaumiaumiaunyaunyaunyau

és uborkaszenon tartok itt a blogban, úgy látszik.

és ma megettem hat nektarint gyors egymásutánban és azt hiszem, egyáltalán nem volt jó ötlet.

és ennél sokkal, de sokkal, de sokkal érdekesebb dolgok is történnek.
de azokról nem írok.

és az új (hehehe) fiúm (hihihihi), akivel éppen megnézzük, mi van a barátságon túl (zöldvirágos mező van, de az, télleg), levadászta az összes cigit a lakásban és el is szívta őket.
kedves, gondoskodó fajta.

és van(lesz) munkám is. és szépen és jól hangzik.
Dorottyának hívják, és a Vörösmarty téren lakik.
most tanulok bele a kis kapcsolatunkba.

és szombaton Roisin Murprhy lesz a szigeten, és persze viharok és hófúvás várható.

és a fülem randomszerűen bedugul és kidugul.
egyszercsak, néhány beszélgetések közepén, hopp, egy szőrös nyúlbunda sapka nő a fejemre. belülről. eltömítve az összes halló- és szaglójáratot.
olyankor csak bólogatok, és hümmögök, kotorászom papírzsepiért, mert hátha használ a fújás, amikor nem is jön semmi. mert a nyúlbundás sapkákat nem lehet kifújni. bazzeg.
mikor egyedül vagyok, nincs nyúlbunda, viszont van TV, amit lehet, hogy egyszer véletlenül leejtek a kilencedikről. hopsz. de akkor min nézem majd a dvd-ket, agymosva, eh?

hát ezek vannak, meg a hőség, meg a takarítás, meg a függöny- és a szőnyegmosás és a homokfolyam a kádban utána, meg a bútorátrendezés és a ki-be vándorló ruha-, cipő-, ágynemű- és bútorcsomagok a lakásban.

és a Marci kreatív bloggernek jelölt, és most ki kéne raknom egy meztelen, farkátverő férfi,(hogy lehet, olyan áthúzott betűt csinálni?) ja nem, hanem egy kreatív blogger emblémát és jelölgetni más embereket, akiket olvasgatok... de akkor mi lesz az én titkos kis voyer világommal, ahol más emberek magánügyeit olvasgatom?
de azért köszönöm ám Marcinak és remélem nem dühödik meg és csavarja hátra a karomat üvöltve, ha itthon lesz (sose tenne ilyet..hogy lehet, olyan áthúzott betűt csinálni?), hogy én most itt megszakítom ezt az összelinkelősdi-spam-egymáskörbeseggnyalását (ő is ezt mondta, csak másképp, csak ő még kirakta, mert még olyan fijatal::))) de én nem..kicsit szeretném, ha igen lenne...de hallgatok a a lustaságomra...az energia erre nem akar szaladni...

de igen, Marci szerintem is egy Kreatív Blogger..és télleg nem azért mondom...