2009 március 23

jelentem átmásoltam a névjegyeket,
rózsaszínre állítottam a kijelzőt,
hátulra elhelyeztem egy kis szivecskés matricát
(a hellokittys sorozat valahol elbujkált a lakásban)
minden szép és jó.

mondjuk a csengőhangomat nagyon leszólták a csajok,
minthogy "facing east" néven, sikerült egy olyan számot gyártania a nokiának, ami valahol félúton van a söndörgő és a valamiféle keleti spirituális nóta között...
a teljesen keleti féltekét lefedték..
de nekem egyenlőre tetszik..

ui.
jelezném még, hogy a vaníliás nagyon vezet,
úgyhogy ha a csokisoknak fontos a nyerés,
akkor meg kéne szavaztatni az irodai számítógépeket...

2009 március 22.

és megtörtént az, hogy már nem vagyok elég okos az új mobiltelefonhoz.
nokia 6210 navigator... jesszus... minek?

az van, hogy előfizetéses lettem, mert jobban megéri,
és a telefon, amit eddig használtam nem veszi az adást mindenhol..
mert leesett már néhányszor éshát...
és akkor gondoltam, hogy ha már az előfizetésesekhez hozzávágnak egy telefont 1 ft-ért
(ami ugye nem létezik már, tehát csak akkor kell fizetned ha 5 előfizetést vásárolsz..gyönyörű)
akkor hát legyen...

és most itt ülök és fáj a fejem, és szomorúan nézegetem a "régi" telefont,
amiben még mindig benne figyel 62 átmásolatlan névjegy..
és nem, egyszerűen nem találom azt a menüpontot,
ahol egy gombnyomással másolom át a sim kártyáról a telefonmemóriába a számokat..
és egyébként is összevissza vannak a gombok ezen, és fekete a színe,
és a csengőhangok brrrr...
és a személyekhez rendelt fotókat azt hogy kell?
és..és ..és
...brühühühühühüüüü...
van egy új telefonom, jaj de sajnálom magam...
nyaunyaunyaunyaunyau....


(persze hozzátéve azt is, hogy amikor lehúztam a védőfóliát a kijelzőről (nyami), akkor persze kiderült, hogy valamelyik vodafonos kolléga már hazavitte egyszer ezt a telefont és a táskában kicsit összebarátkozott a kijelző a notesszel vagy valamivel, kedves kis nyomokat hagyva az aktus után a felületen..de már nem akarok visszamenni és reklamálni,
nem vagyok féltékeny...úgyis egy perc alatt lesznek új barátai az én táskámban is...)

nyühühühhüüü
nyaunyaunyaunyaunyau

2009 március 19.

csokis-vaníliás fifti-fifti...húha..
jóóó tudom,
hogy egy számítógépről(elvileg) csak egyszer lehet..
de ha mindenki elhozza mégegy barátját...
brrhehe..

egyébként meg a külföldi kollégáim remekül érezték magukat,
ma kiderült,
miután én fél hétkor leléptem,
hogy baráti társaságában is fogyasszak még ugyanott,
ők maradtak és ..

úgyhogy Koldonak ma reggel fájt a feje kicsit,
de boldognak tűnt és azt mondta,
a project 2 és fél éve alatt ez volt az első estéje,
amit mulatással töltött Budapesten.

Guy pedig, aki listamán, kitalálta,
hogy a következő két hónapban én megmutatom neki az összes jó helyet,
ő listát ír róluk, hehe,
és aztán az átadás végén elvisszük a pénzeszsákot
(a befektetőt, aki kizárólag a Faustoban vagy a Greshamben hajlandó vacsorázni)
kocsmatúrázni,
természetesen anélkül, hogy előtte vacsorázna.

na ezt nevezem én jól végzett munkának.

2009 március 19.

..van aki a Fausto-ba viszi őket vacsorázni,
én a Szimplába vittem őket sörözni..
az angol főnökéket..
mert úgy döntöttem munka után azt csinálunk,
ami nekem tetszik...

nekik is tetszett..

2009 március 17.

igazándiból örülök ám, tényleg, hogy bepörgött az építkezés..
még ha kicsit néha félek is a piros sisakomban,
hogy rámzuhan egy 20 kilós kalapács...
és ma elszakadt a piros kabátom is, egy kiálló korlátdarabban...
és reggel 7.30-tól 16.30-ig lépcsőn fel, lépcsőn le..
és képzeljétek a határidő elvileg pont az, ami a pudingos szavazásé...
fantasztikus nem?
és még tegnap meg három csajoké volt az egész Kino mozitéria,
sütistől teástól,
a gengszterek fogadóját sikerült..és jó.
csak gondoltam elmesélem még ezeket is...
veletek mi van?

2009 március 17.

uuu...
döntetlenül áll a csokis meg a vaníliás....
ne hagyd magad epres!

juj de izgulok..
és még 2 hét a szavazás végéig..
még bármi lehet...

2009 március 15.

új szavazást indítok.
a pudingról.
az oldalmenüben.
nekem vaníliás.

2009 március 10

hiányzik

2009 március 9

ah..és mivel valaki úgy talált a blogomra,
hogy beírta a keresőbe, hogy Cápa Róbert,
ígyhát én is és tessék kiderült, hogy nem is vagyok vicces...
vagy a humorunk ugyanolyan Cápa Róbertével...na persze...eh:)

a wikipedia most elárulta, hogy a Robert Capa név,
valóban Cápa Róbertből (igazándiból Cápa Endréből) lett...

idézem:
"Capa (ekkor még Friedmann) a harmincas évek elején hobbifotósként kezdett képeket készíteni.Bohém figura lévén hamar rájött, hogy kedvtelését megélhetésként is űzheti.
Mivel Párizsban sem volt neki könnyű a megélhetés, 1934-ben felvette a Robert Capa nevet (u.i.: magyar barátai között cápa volt a beceneve), ami amerikai hangzású volt, hasonlított az akkoriban népszerű amerikai filmrendező, Frank Capra nevére.
Ettől remélt több megbízást újságíróként vagy fotósként."

tehát azért lett Cápa Róbert, mert meg akart élni, el akarta adni magát...
hát így függnek össze a blogbejegyzések a nagy tudattalanban...

szupervicces...

ui.:
én is ezért lettem missSmith....ugye Tündér Boholy (cégem keresztapja)?

2009 március 9

azon gondolkozom, hogy ez a világválság dolog kicsit emlékeztet valahogy a mobiltelefon-internet-információ robbanás előtti időkre...
és ez igazándiból jó...

amikor nem volt mobil (tudom akkor nem volt pénz sem, de mégis talán pont ezért kell arra az időre emlékezni, hogy még úgy is, hogy nem voltál közvetlenül technikailag materiálisan összekapcsolva másokkal), akkor azokkal találkoztál, akik igazán fontosak voltak és akikkel tényleg kellett találkoznod...vártál arra simán akár több órát-napot-hetet is, hogy megérkezzen...vártál egy levélre, egy vonalas telefonhívásra...koncentrált volt az erő...és megtaláltad az utakat, hogy legyen életed, munkád, szerelmed, pénzed..
bármilyen sorrendben...

aztán egyszercsak minden bepörgött és minden azonnal kellett..

most van mobil-internet-stb, és nincsen pénz...
az elmúlt években megszoktuk a rettenetes pörgést és a millió, sokszor felesleges információt, és igazándiból szerintem sokszor nem sikerült kiválogatnunk, hogy mi is az, ami igazán fontos, rohantunk és kapkodtunk és telefonáltunk és emailt írtunk és rohantunk és azonnal kellett..
jött a pénz és ment a pénz ugyanebben az ütemben...és sokszor nem tudtuk, hogy igazán fontos dolgokra adjuk-e ki...
habzsolva fogyasztottunk...és nem csak pénzt, hanem energiát, és emberi kapcsolatokat is..
egymást ettük... és az egyensúlyt..
őrülten löktük a hintát: magasabbra, magasabbra...
és belebetegedtünk, de mindegy volt..

és elfelejtettünk türelmesnek lenni...
elfelejtettünk várni jól...
elfelejtettük, hogy az igazán fontos dolgok tényleg mindig megtalálnak...

és ezért most, hogy hirtelen nincsen pénz és belassulnak a dolgok, pánikba esünk..
talán mindenbe beleugrunk, csak hogy történjen már, hogy pörögjön föl megint, lökjük...
vagy kővé merevedünk, mert a felgyorsult iramhoz igazodott agy már nem érzékeli, ezt az ritmust...
mert elfelejtjük, hogy a mozgás nem áll le ....mert nem tud leállni..mert örök mozgás van...
csak mi elfelejtettük, hogy merre van előre..

már nincs hitünk, csak kalimpálunk a hintán és hajtanánk ezerrel..
csakhogy kikapcsolódott a biztonsági lánc, gyerekek...

és tudod mit? ez jó...

mert ha nem igazodsz, ha lökdösöd..
-mondjuk kiesel és összetöröd magad, és vagy felállsz vagy nem.. ez ilyen
-az is lehet, hogy megtartod magad erőnek erejével, csak elveszik a játék öröme mégis...
-vagy elkezded mondjuk élvezni, élvezni azt, hogy a lelassult mozgásban, már nem csak elsuhanni látod a tájat...és ez először furcsa, és nagyon nagyon félelmetes is...és új mozgást is kell tanulni, és új szemléletet, és új látásmódot, és új hitet...most ez is a munka része...
a törzzsel lassan előre és lassan hátra...
a finom mozdulatok kora jön...

különbözőek vagyunk..különbözőképpen is fogjuk ezt kezelni...
mindenkinek, (és tényleg azt hiszem, hogy mindenkinek)
megvan a saját ritmusa a saját hintájához...