2009 július 27.

azt hiszem David Bowienak vann a legszexibb hangja a világon,
ez a szám most csak úgy az eszembe ugrott...
és agrhhhgrrrgrhhhhh..vaúúúúúúvaúúúúvaúúúúú
még ezt is hozzátenném.

2009 július 26.

na és akkor most az a feladat
(mármint az enyém)
hogy nyugodjak meg, és
a valamit, amit visszakaptam,
ne dobjam gyorsan el,
csak azért mert azt hiszem,
hogy forró és megégethet.

hanem helyette, kezdjek el neki örülni.
és tartsam magamnál.

ahelyett,
hogy csak úgy nyugodtan örülnék,
hátradőlnék, és
csak úgy élvezném, hogy mik történnek,
csak úgy,

ahelyett
ez a pánikolás,
kapkodás,
türelmetlenség,
görcsölés,
akarás...

na ez
a kurva idegesítő bennem.

--
mert visszakaptam,
minden szinten visszakaptam valamit,
ami régen elveszett,
és amiről mostanra megtanultam,
hogy szép is, meg jó is, meg hiányzott is.
valamit magamból.

ehhez el kellett veszítenem néhány másik dolgot.
nem kellemes.

de úgy tűnik megérte.
feltéve,
ha most nem követem el a régi jól bevált trükkjeimmet,
hogy gyorsan újra elveszítsem.

(miért kell félni boldognak lenni, azt valaki mondja már meg)

ha nem követem el őket,
pánikolásból,
kapkodásból,
türelmetlenségből,
görcsölésből,
akarásból...

--
nem nem a nagy szerelem az,
nem.
hanem valami,
valami bennem.

talán képesnek lenni szabadnak lenni.
hmm...ühüm...
a jóféle szabadságomat kaptam/kapom vissza épp.
azt a fajta szabadságot, ami valóban összeköt.
és jó lenne nem elveszíteni, még mielőtt örülhetnék neki.
meg utána sem.

csak rajtam múlik.

2009 július 24.

na ezt az smst-t kaptam épp most,
muhahaha

"Gratulálunk! Megcsináltad!
Hozd ki a maximumot a diákéveidből!
Legyél, aki lenni akarsz! www.diakhitel.hu"

2009 július 24.

1.
na,
azért a harry potter után,
hajnali fél egykor,
olyan homokviharba kerülni a párter utcában,
amiben egy pillanatra csak az imbolygó sárgafényű lámpák látszanak,
az igenis para.

--
2.
a 435 tényleg elég volt a 388-hoz.
szeptembertől tényleg diákigazolvány.

ma ennek örülünk.
nagyon.

--
3.
"aludj tovább, én rádhagyom"

2009 július 22.

egész egyszerűen a testem egy csatatér.
na és ennek holnap utánajárok.

derékfájással kezdődött,
aztán csak olyan jaj-becsípődöttre redukálódott,
sőt on-an'-off fájás lett belőle,

aztán bevérzett a szemem,
úgy nézek ki mint a terminátor,
csak úgy, semmi nem történt, csak
ezt a jelmezt kaptam ajándékba néhány napra,
nagyszerű

aztán kicsi kékfoltok mindenhol,
anna szerint úgy nézek ki mint egy barack,
ami egyébként jó is lenne,
de ő arra gondolt,
ami egy hete van a hűtőben
és ahol a többi barack hozzáért ott bebarnul,
na én is pont ott.
simogatásra kékfoltos leszek.

na ez.
lehet stressz,
meg légnyomásváltozás,
meg gyenge vénafalak,
de legfőképpen
kedves pszichoszomatikus,

a testem egy csatatér.

update:
(war and peach
tamás tényleg lefotózta.)

2009 július 20.

csodálatos,
csodálatos hétvége.
köszönöm.

2009 július 18.

és még azt is,
hogy amikor jöttünk ma haza a kirándulásról,

valami olyan fények voltak a városban mintha,
isten kereszthívásos technikával szórakoztatta volna ma este a nagyérdeműt.

2009 július 18.

én és a kisruha
ellátogattunk tegnap a margitszigeti szabadtérire.
Aida.
remek és csinos társaságunkat megosztottuk
a remek és csinos annával, guy-jal és jan-nel.
aztán én és a kisruha
többször elpilledtünk a második felvonás alatt,
a fejünk is félre-félrebiccent,
mint régen az ábrázoló geometria előadás közben.
azt gondoltuk, én és a kisruha, hogy
semmi másra nem vágyunk,
csak nyálcsorgatva aludni,
és én örömmel adtam át magam a gondolatnak,
hogy kutyául elfáradtam mégiscsak az elmúlt három hétben.
milyen jó is lesz félegykor ágyba bújni szépen, gondoltam én.

azt hiszem a kisruha valami mást tervezett.

merthogy végül
reggel hatkor véletlenül
még a napfelkeltét bámultuk,
hétkor meg
a múzeumban reggeliztünk.
én és a kis ruha és anna és havier és david.

aztán tizenegykor én és guy és jan elindultunk
szentendrére, visegrádra és nagymarosra
és közben a nyárból a télbe is sikerült
(de ezt mindenkinek, tudom)

a kisruha itthon pihent.
én egy tényleg csodás napot éltem.

most pedig havier és david és anna várnak engem.
tovább tovább...
(aludni? eh?)

de mit vegyek fel?

2009 július 17.

a nők bolondok.

nincs pénzem,
hát mit csinálok?
vettem magamnak ma egy kis ruhát.
úgy nézek ki benne,
mint a világ legdögösebb angoltanárnője,
valami amerikai sorozatból.
nem bírtam otthagyni.

barna,
apró virágok vannak rajta,
és egyenesszabású,
simulós pamut.

a nők bolondok.

--
ui.
fent vannak a pontok: 435

2009 július 16.

ja,
és jelentem jobban vagyok.
ma már bicikliztem,
voltam kint a házon dolgozni.
tudok ülni.
tudok menni.
nem múlt még el, de jobb.
napról-napra.

(és köszönöm azt a kommentet,
amit arra a bejegyzésre kaptam,
amit aztán kitöröltem mégis.
nagyon. sokat segített.)