2009 november 27.

több dolog is van

az egyik, hogy ezt az oldalt találtam
my_parents_were_awesome
és szerintem zseniális.

és bár addig is tudtam,
de eszembe jutott, hogy
ők, az enyémek, milyenek voltak.
és
egyszerűen imádom
anyám orrát
és
apám űberszexi grübedlijét

és azt, ahogy
néznek egymásra,
azt is
nagyon.






















nem gyönyörűek?
de most tényleg....


a másik,
hogy ezt az oldalt meg
frissítettem
néhány rajzzal.


--

(a grafikus ismerőseimtől pedig elnézést kérek a dropshadow használatáért)

2009 november 25.

én szeretek dohányozni,
de nincs kedvem...
nincs-
-ked-
-vem
elképesztő...

ma már csak egyszer próbáltam meg
és nincs kedvem
és nem értem, hogy miért kéne
egyszerűen hiányzik a motiváció...
és leteszteltem,
nem vagyok terhes.

és a főzésre gondolok.
arra például,
hogy hurkát és kolbászt sütök
meg arra, hogy áthívom a barátaimat vacsorázni.
hú, de régen volt már ilyen.
elképesztő.

sosem gondoltam még a főzésre
dohányzás nélkül.

ízekre és illatokra gondolok.

és színekre meg vonalakra.

2009 november 24.

ma reggel úgy ébredtem,
hogy nincs kedvem dohányozni.
tettem rá néhány kísérletet napközben,
de nem, egyszerűen nem lett kedvem,
pedig ez szokott működni...
nem értem, hogy miért lett ez egyébként.
de elfogadom, ok.
és kiváncsi vagyok meddig fog tartani.
csak figyelem.

viszont

az is van
hogy cserébe viszont ennem kellett.
reggeliznem (!)
meg ebédelnem
meg éppen most vacsoráznom.
és a főzésre gondolok.

patt helyzet.

2009 november 19.

műhelyben az aguti(k)

itt még csak az egyik
letolt zoknival
áll a talpán



















ez a műhely,
a kedves öregúr a bal sarokban
Pali bácsi, a bábkészítő mester,
egy csoda Ő.















ez itt én vagyok
éppen agutifejet fúrok
tényleg így kellett
és igen, paráztam, hogy belefúrok az ujjamba
de nem.



















ők itt Ski és Rosco (nagyon-nagyon eredeti nevek)
az aguti pár,
még van hátra némi dolog,
de szemek, fülek, talpacskák és szerkezet már látszik.















jó,
és most tegye fel a kezét, aki elhiszi,
hogy apám és én
legalább 3 idényt síeltünk ezekben a zoknikban....

2009 november 17.

ezek vannak:

2009 november 10.

azt hiszem szeretnék egy teamet,
ami megvalósítja az ötleteimet....
vagy csak felírja..
csak megcsinálja a kutatást..
csak megrajzolja az unalmas részeket..
csak hogy én ülhessek és csak
és kizárólag olyan dolgokat csináljak,
amikhez van kedvem...
mondjuk olvashassak, meg aludhassak,
meg üldögélhessek és beszélgethessek,
meg rajzolhassak, meg tervezhessek,
meg kutathassak, meg figyelhessek,
meg nézhessek, meg láthassak,
meg szervezhessek, meg építhessek,
meg tárgyalhassak, meg szinezhessek,
meg festhessek, meg ragasztahasssak,
meg mérhessek, meg segíthessek..

és mindezzel akár még pénzt is keresnék
nagyon szívesen

de az is van, hogy valójában mindenhez,
amit éppen csinálok nagyon
nagyon nagyon
van kedvem..
ok, kivéve a dorottyát...
azt az icipicit sem, ami még rajtam van belőle..
pedig hej, de segítve vagyok...

tehát akkor valami mást kéne
mondjuk osztódással szaporodni...
vagy inkább megduplázni a sebességet...
vagy inkább az időt...
vagy inkább türelmet...
vagy csak egyszerűen strukturálni az időt...
meg magamat....

na jó, nem ilyen nagy a baj..
sőt nincs baj..
valójában megy..
meglep engem is, de megy...
kisebb csúszásokkal, amik az elején keletkeztek..
de lassan beérem magam...

csak most megint eszembe jutott valami...
amire nem tudom, honnan kerítek időt..
és elmélyülést...
úgyhogy inkább felírom...
és beteszem a fiókba.
úgyis kiugrik majd onnan, ha eljön az ideje...

azt hiszem,
hogy engem egy olyan szobában lehetne őrületbe kergetni,
ahol felhalmoznak egy csomó csomó értékes és izgalmas dolgot
de nagyokat...
és mondjuk egyszerre három lenne belőlük mindig..
de az a trükk, hogy ha nem tartod rajtuk a kezedet,
akkor szépen eltűnnek
és mindig jönnek újak is...
és persze az még nem elég, ha csak rajtuk tartod a kezed..
akkor csak ott vannak..
de át is kéne ölelni őket szorosan..két kézzel...
teljes szívvel...
de közben mindegyik nagyon értékes és izgalmas...
és az a legnagyobb para, hogy hogy a fenébe válasszak,
ha nem tudom, hogy a másik nem jobb-e....
mivel csak akkor tudom meg,
ha elengedem a többit...

szeretném nemcsak elkezdeni,
hanem befejezni is a dolgokat.

muszáj ahhoz választani?

2009 november 8.

semmiség
köszönöm

2009 november 4.

..és ha valaki azt mondta volna nekem,
mondjuk három évvel ezelőtt,
hogy 2009 novemberében,
zoknit,
kistálkát, és
kockacukorcsipeszt
(ez milyen gyönyörű szó)
fogok rajzolni
éjnek évadján,
és élvezni fogom,
sőt ezt az egészet még ki is rakom egy site-ra,
ahol bárki láthatja...
akkor az a valaki
nagyon nagyon
nagyon csúnyán ki lett volna nevetve...

node, szelavi...

a tervezés folytatódik,
műhelyre készülődik az aguti

rajz5 _ tárgyak a fejhez


















rajz6 _ az aguti feje maga,
ikeás kistálból, némi kanállal és gombbal körítve

















rajz7 _ tárgyak az aguti testéhez
hogy miben fogok síelni, amikor újra gazdag leszek,
na azt még nem tudom.
















rajz8 _ tárgyak az aguti testéhez 2.



















rajz9 _ az aguti maga és belső szerkezete,
és még némi dolog,amire oda kell majd figyelni














és az aguti lassan leugrik az asztalról..cuki lesz..

2009 november 2.

nos
mivel én általában
sírósra fáradom
magam

például ma is,
miután 25 percre tornáztam fel
a késésemet az iskolából
csupán azzal,
hogy mikor mégcsak
5 percet voltam késve
hirtelen sírni kezdtem azon,
hogy már megint elkések,
amit aztán ügyesen nem tudtam abbahagyni
sőt
továbbfejlesztettem belül odáig
hogy a kurva életbe,
lehet, hogy
az egész életemmel el vagyok késve?

és a sírástól,
meg szerintem a szemüvegcserétől is
furcsán ég a szemem.

na ezért

ma ezt a
fétistárgyat
sikerült vásárolnom
az ikeában
miközben agutifejre vadásztam
és az is meglett.
(köszi linda, jó lesz. kicsit kell vágni a pereméből, de szuper:)














és azontúl,
hogy természetesen rózsaszín szemüveg,
még arany kis csillogó pöttyök is vannak benne.

mostmár sokkal jobb.
tényleg.

2009 november 1.

azt hiszem,
szeretem a tökéletes pillanatokat,
és
azt hiszem,
egy pillanat attól tökéletes,
ha éppen abban a pillanatban,
csak az a pillanat van.

még akkor is,
ha közben
előtte
és utána
csomó másik pillanat történik.

és a pillanattal az is van még nekem,
hogy nincs időhöz kötve, hogy meddig tart.
mint álmunkban.
csak történik.
volt néhány tökéletes pillanat mostanság.
volt olyan, ami
egy másodpercig tartott
volt olyan, ami
két hétig
volt olyan, ami
hat óráig
volt olyan, ami
hónapok óta
volt olyan, ami
..
szeretem a tökéletes pillanatokat.

azt hiszem olyan az élet,
mint egy hatalmas kép.
és a pontjai pillanatok.
és a pillanatok össze vannak kötve.
nem mindegyik mindegyikkel
hanem, mint ahogy a vonal lesz a pontokból.
és ezek a vonalak
nem egyenesek, és
különböző színűek, és
mind-mind átszövik ezt a képet.
keresztül-kasul barangolják.
teljesen.

és szeretem, ha
egy pontpillanat pont egy pillanatra ott van.
mert akkor érzem,
hogy én is ott vagyok.

pont például,
amikor ezt írtam.