2009 december 13.

kár, hogy nem lehet mindent felhívni,
mint a mobilomat, amikor nem találom.
ha fel lehetne hívni,
most felhívnám a kedvemet,
biztos az is a táskámban van,
mint ahogy a mobil szokott.


--
pedig olyan jó dolgok történnek,
amiket még úgy, de úgy meg fogok emlegetni jól.
például ma
anyával varrtunk.
apával szögeltünk.
rumlival szagoltunk.

csak a kedvem,
a kedvem valahol becsúszott a bélés alá.
de az nem ma.
de mikor?
de hol?
de miért?
és mikor lesz meg?

2009 december 9.

elmondom, hogy
három szakmai tárgy van ebben az iskolában:
jelmez, báb és díszlet

az első félévben, aminek szerdán (december 16.) lesz vége,
jelmezre Kosztolányi Édes Annáját kell bedolgoznunk a főbb karakterek és ruhák megjelenítésével... itt a színes ceruza kultúrámnak még igencsak fejlődnie kell, viszont megtanultam alakot rajzolni, meg azon ruhát...és arra is rájöttem, hogy nappal a rajzok másképp néznek ki, mint éjszaka.
bábra Tóth Krisztina Állatságok című gyerekverses kötetéből kellett kiválasztanunk egyet vagy kettőt és bábot készíteni belőle... itt az aguti készül.
díszletre pedig egy szabadon választott ókori római épületet kellett térkompozícióvá transzformálni...
ez a poszt erről szól.

az épületem a Vesta templom a Fórum Romanumon.
és hosszú és fáradtságos munkával
a következő dolgot sikerült belőle faragnom végül.
a címe:

Rhóma felkhelő naphja, cshodálathos.


















































még a külső kör alulról a negyedik kábeljét kicserélem hosszúra...
ennyit tudok tenni az ügy érdekében.
és nemszeretek makettezni. pont.

2009 december 8.

az a nagy tanulság, a makettezés kapcsán
és valószínüleg mindenfélére igaz,
hogy
ha az ember gyorsan akar valamit csinálni,
akkor sokkal lassabban lesz vele kész.
nyau.

2009 december 8.

annyira utálom,
hogy hajnal fél négykor még simán fent vagyok,
reggel nehezen kelek nyolckor
és aztán csodálkozom,
hogy egyszercsak hirtelen és számomra is váratlanul
le kell feküdnöm az arany jános utca járdájára,
egy szombat hajnalban.
elalélván a fáradtságtól.
és aztán napokat megijedve lennem
és beparázva, és sírdogálva, és szédelegve,
hogy milyen dolog már
hogy valakik egyszercsak lekapcsolják a központi biztosítékot bennem.

az alvászavar múljon el.

nem
inkább
az időzavar múljon el.

2009 december 7.

imígyen szóla, Lotterfeld kolléga,
anélkül, hogy kérdeztem volna,
de valami miatt, néha elgondolkozik
a megfejtésemen,
megpróbál bekukkantani a muppet-show (ahogy ő nevezi) mögé
aztán közli.
általában mellétrafál.

de azt hiszem ma olyat mondott,
amit egyrészt csak titokban vallok be magamnak,
és csak itthon félhomályban.
másrészt pedig igazán kellemes dicséretnek fogom fel.

és mivel ezt most nem én mondtam,
nyugodtan idemásolom
és ironikus kis megjegyzéseket írok majd a végére,
csak, hogy véletlenül se gondolja azt senki, hogy
32 éves férjvadász nőszörny vagyok,
mert nem vagyok (azt figyeld, magyarázkodik)
de az igazság az, hogy eszembe jutott a minap nekem is,
hogy lassan be kéne ezt a dolgot engedni az álmaim közé,
mert a többi szépen lassan alakulgat.

és nyilván elgondolkoztam azon is,
(nem most, már néhány éve figyelem, hogy mit művelek.)
hogy miért nem lett ez eddig.
éshát azért nem lett,
mert valami hiányzott.
egyensúlynak szoktam nevezni, de biztos lehet máshogy is.
ígyhát vagy elevenen faltam fel a férfiakat az életemben,
vagy be sem engedtem őket.
éshát erre nem igazán lehet építeni
semmit sem,
nemhogy
boldog családot,
lássuk be.

és mostanában érzem először azt,
hogy talán talán
bármi is lesz,
de képes vagyok
ülni és vezetni azt a nagyon nagyon sok lóerős versenyvonatot,
amit alám rakott a Jóisten, amikor megszülettem.
a többit majd meglátjuk.

meghát azért az is igaz,
hogy kellene egy férfi,
a talpán...
de nem baj, ha a feje kicsit a felhőket is...

node,
imígyen szóla, Lotterfeld kolléga,
ahogy ígértem:


Lotterfeld: rájöttem egyébként egy óriási dologra
én:
21:01 :)
na mire?
21:02 Lotterfeld:
pill, minnyá mondom a nagyonokosat
21:03 szóval
21:04 magyaráztam neked egyszer
hogy veled minden szép és jó
csak éppen párkapcsolati szinten annyira sok lehetsz, hogy az ember előbb-utóbb tuti menekül
és amikor ezt mondtam
21:05 arra gondoltam, ez valami személyiségi hiba lehet nálad, szóval egy orvosolandó dolog
pedig nem
ugyanis
azért vagy "sok" mert valami hiányzik, és szerintem
21:06 neked egy gyerek kéne, és olyan nő lennél, akit sohasenem un meg a férje, mert te úgy vagy sok, hogy egy személynek sok
kettőre-háromra leosztva már simán kényelmes lehet
szóval sokasodj
:)


és most az ironikus megjegyzések,
ahogy fentebb említettem:

elgondolkodtató, de tényleg.
valaki?
na mindegy, addig elmakettezem itt csendben.
vagy most makettezzek egy férjet, meg 2 gyereket?

2009 december 6.

ezt nem én írtam, hanem a DAV zenekar
ez a zene
(bár nekem egy
másik verzió jobban tetszik,
de azt nem találom kisvideó nélkül)

de most a szöveg,
ez a szöveg:

9 tanács

Jól rágjad meg a falatot!
Ne kérj akkor, ha akarod!
Legyen rend, hová hazamész!
Akkor mond "elég", ha elég!
Hogyha nem figyelnek, akkor ne beszélj!
Örülj annak, ha jön a tél!
Õrizd meg azt, ami adatott!
Ha van, emeld meg kalapod!
És akit igazán szeretsz,
magadhoz erõsen ne öleld!
Minden jót neked!

Felébredsz egyszer.
Így jó.
Elalszol sokszor.
Így jó.
Felébredsz sokszor.
Így jó.
Elalszol egyszer.
Így jó.




2009 december 6.

.?
...?
,?

?.

--
ez egy vers,
tegnap írtam
a címe:
hát akkor az

2009 december 4.

ma (tegnap) délután az agutik
így néztek ki:

















(a pálcák, a tömés és a varrás jövő héten)


ma (ma) hajnalban a lakásom
így nézett ki:

















(vizy úr, édes anna és jancsi a hétvégén)

közben
ma (tegnap) délben úgy tűnik befejeztük Fekete úr lakását Lindával.

a mai napot produktívnak minősítem
és most elmegyek aludni.

Parov Stelar életmentő.

..
és nagyon szeretném kifesteni a körmöm.

2009 december 3.

azért szeretek itt lakni, mert ez egy olyan hely, ahol a táskám és a papírjaim nyugodtan várakoznak a bejárati ajtóm előtt, amíg be nem engedem őket... akár hosszú órákat is.

és azért is,
mert a mosogatólefolyónak és a kádlefolyónak ellenkező hullámú a bioritmusa, így hát amikor az egyik eldugul, biztos lehetek benne, hogy a másik működik, és fordítva.
ezt még nem tudom, miért hasznos, de idővel biztos kiderül.

az ömleszt címkét pedig magától rakta a számítógépem,
én csak elmesélni szerettem volna.

ezek az érdekes dolgok történnek.

2009 december 1.

azon gondolkozom,
hogy miért mondják azok az emberek,
akiket éppen csak megismerek, viszont remekül elnevetgélünk..
(ok, mondjuk főleg rajtuk)
hogy,
dilinyós vagyok, meg hogy nem vagyok százas?
de közben örülnek ennek.
talán elképesztő pofákat vágok beszéd közben?
valaki mondja meg...
légyszíves.

és
azon is gondolkozom,
hogy mindig,
(tényleg mindig legalábbis az elmúlt két hónapban)
amikor reggel annyira szürke és esős minden
mint például tegnap reggel,
akkor én miért éneklem
azt, hogy

szééééééép nyári nap...foltos farmerek az út mentéééén....
szééééééép nyári nap...sokan vándorolnak úúúúgy, mint éééén...
és, hogyaszonygya
széééééép nyári nap....minket nem zavar a forrrróóóóóósáááág...
széééééép nyári nap....néhány óra csak a távolsááááág....

egész nap.

jó a klipp, nem?
azok a frufruk meg bajszok...
hammhammnyammnyamm...
hiperszuper.

de most tényleg,
nem vagyok százas?

boldog decembert mindenkinek!

--
magyarázat:
hajnal 3-ig a magyar színházban fotóztunk.
illetve anna, én csak a perspektívát állítottam be,
a többiben móka és kacagás.