tessék hát számot vetek magammal
az elvárások és a teljesítménykényszerek tükrében.
lehet, hogy hosszú lesz,
lehet hogy többfelvonásos lesz.
hol kezdjem?
ott kezdem, ahol a számotvetés kezdődött.
ezév februárban.
ezév februárban
lekapcsolódott a derekamról a biztosítókötél.
azóta, ha megijedek valamitől,
majdnem mindig eszembe jut egy mondat,
amit olvastam valahol:
"ezt most biztosítókötél nélkül csinálom"
ezt most biztosítókötél nélkül csinálom.
nincs más választásom.
ez adatott.
így kezdődött.
illetve a fenét így.
sorra kapcsoltam le magamról a biztosítóköteleket
éveken keresztül,
és ugrottam újra és újra
31 éven keresztül.
de az a biztosítókötél,
ami februárban lekapcsolódott a derekamról,
egy olyan biztosítókötél volt,
amit nagyon fájt elveszíteni.
az utolsó valaki mástól függő biztosítókötél.
nagyon fájt is,
meg nagyon el is kellett veszíteni.
tudtam én, csak elhinni nem akartam.
az úgy van szerintem,
hogy semmi sincsen véletlenül.
hogy minden, amit kapok,
azért van,
mert jó valamire.
valamire még jó lesz.
a biztosítókötelek jók
a nevében is benne van
biztosít és megóv,
amíg megtanulod a mozdulatsort.
és az, hogy lekapcsolod-e őket magadról,
hogy szabadon mozoghass,
csak és kizárólag rajtad múlik.
nos úgy adódott,
hogyha rajtam múlt volna,
én nem kapcsoltam volna le magamról azt a biztosítókötelet.
mindegy mennyire szorít,
mindegy miben korlátoz,
de kell,
mert nélküle félek élni.
és nélküle
csomó másik biztosító kötéltől sem mertem volna megszabadulni.
hogy ő hogyan lett és miért?
az úgy volt
hogy egyszer egy ugrásnál
nagyon megütöttem magam
nagyon.
nagyon.
ott elveszett egy egész évem, tudom.
és hogy ne vesszen el több,
mikor visszamásztam a trapézra egyedül,
őt kaptam.
egymáshoz kötöttük a biztosítóköteleinket,
egymás derekára.
8 évvel ezelőtt kezdődött.
biztosítókötelei lettünk egymásnak.
óvó-védő-segítő
szoros és laza
engedő és korlátozó
biztosítókötelei.
többször próbáltunk szabadulni.
nem ment.
eltávolodni egymástól vagy közelkerülni.
nem ment.
ott voltunk egymáshoz kapcsolva.
biztonságban.
tökéletes biztonságban.
én voltam a bátrabb kettőnk közül
és ő volt az erősebb.
én ugráltam
ő tartott és felsegített, újból és újból.
én próbáltam meggyőzni arról,
hogy ő is ugorjon,
ő kapaszkodott.
szorosra
teljesen szorosra kellett húzni a köteleket,
hogy megérezzük a korlátait.
és ahogy üldögéltünk ott a trapéz tetején hintázva,
kb egy évvel ezelőtt,
összekötve szorosan,
én azt gondoltam, nem akarok ugrani többé,
de mégis hiányzott a repülés,
de majd megoldódik gondoltam,
ő pedig indulni akart, de hiányzott a begyakorolt mozdulatsor,
és a bátorság is hiányzott,
ott ültem hát mellette és vártam
és egyszercsak elindult.
ugrott és én örültem.
és kiderült, hogy ő a bátrabb
mikor visszamászott csak egyvalami mondott volna, ha ismeri azt a mesét
"ezt most biztosítókötél nélkül csinálom"
másképp tanulunk.
teljesen ellenkező módon.
én gyakoroltam,
ő figyelt.
az eredmény
ugyanaz.
és lekapcsolódott a derekamról a biztosítókötél.
lekapcsolódott
és nem volt más választásom,
ha repülni szerettem volna,
minthogy megtanuljak nélküle ugrani.
új köteleket nem gyártok, azt már előtte megtanultam,
és ami nem öl meg, az megerősít, hát hajrá.
így kezdődött a számotvetés.
ezév februárban.
rettegéssel.
ezt most biztosítókötél nélkül csinálom.
--
úgy tűnik ez a mese többfelvonásos lesz.
20090520_Nagymaros
16 éve
Bejegyzések
