Ez így nehéz lesz. Még kell egy pár hónap míg leszoksz hogy hasonlíts. A hősőktere nem a trafalgar, nincs többé portobelloroad, tatemodern de van körút, korvintető és hőségriadó. Én úgy kezelem a dolgot, hogy félévente, évente visszamegyek egy pár hétre, seggen csókolom magam a covent gardenbe es már mehetek is vissza a hétkerbe.
hasonlítgatok vajon? nem tudom. nekem az oxford circus volt az octogon és a liverpool street station a nyugati pályaudvar. valahogy nyugodtabb vagyok.. múlt héten pedig oda jutottam, hogy jó, hogy nem kell repülőre ülni jövő héten és visszamenni... lassan itt is történni kezdenek a dolgok. például látogatnak..például biciklizem... tudtam, hova jövök, nem voltak elvárások...ígyhát nem is érzek csalódást..csak valahogy nehéz volt elkezdeni itt lenni ...és mindenki karnyújtásnyira van akit régebbóta szeretek.
:) de azt hiszem novemberben azért visszamegyek egy hétvégét...csak a seggencsókolás végett...:)..mert remek ötletnek tűnik:)
hehe. örvendek ha egy-egy ötlettemmel javíthatok mások életminőségén.
nekiálltam végigolvasni a blogod, 2006tól. eddig jó. de mi ez a bejegyzés "Tate Modern, hát nem a kedvenc házam itt.". értsem azt hogy te aki a kőműveskelemen történetben a szerencsésebb oldalon állsz, nem teccik a tate modern ?
így is van..hát nem tetszeTT... de utánajártam.. egész London nem tetszett... de már annak is utánajártam.. és ez így van jól.. én is örülök, meg a zagyam is...mert megértettem kontextusba'...és úgy meg már...
ja... és végigolvasod????...jesszus.. elvetemült vagy...:) többeket sikerült leszoktatnom a blogolvasásról egy életre a kilométeres bejegyzésekkel...:) .. persze nem mondom, hogy nem simizi a májam...
Van az úgy, hogy azemberfia ül dzsobba, nuku munka, csak lezsör egésznap. Namostmár ha nem olvastam volna az egricsillagokat akkor most azt olvasnám, de az adott helyzetben jó lesz a blogod is. Mert ismerős a helyzet. És ez az extrovertált karakter is. És természetesen nem olvastam végig, tudod én abból a világból jövök ahol az ember szája mozog ha olvas, s így lassabban haladok. Megaztán valóban nem könnyíted meg a dolgom ezekkel a méteres bejegyzésekkel. Mindenestre a jó hír az, hogy nekem könnyebb elolvasni, mint neked leirní.
Kőmíves téma : boldogok kik megértették, én továbbra sem értem. azt értem, hogy a luftwaffe a képzelőerőt is lebombázta és lett utána sok sok értékelhetetlen, de azóta eltelt 6o év és a helyzet változatlan.
Egy kicsit olyan vagy mint a túlérett alma, ami leesett a fárol és csak gurul le a domboldalon, a völgybe, néha beleakad egy turista lábába, egy kőbe aztán jön a szél vagy az eső és visszi tovább.
Cicabicikli lelőhely nem csak rózsaszín van ... én egyszerűen szerelmes vagyok ezekbe a fiúkba
Szuterén Stúdió rajziskola mindenkinek, Tamáskodással és Bazilkodással ... én is itt lettem képzőművész (hehehe)
Wamp az igazság az, hogy még csak egyszer vásároltam a wampon...viszont ez az egyetlen piac Budapesten, ami emlékeztet a Spitalfields-re, ami a kedvencem volt Londonban..
8 megjegyzés:
Ez így nehéz lesz. Még kell egy pár hónap míg leszoksz hogy hasonlíts. A hősőktere nem a trafalgar, nincs többé portobelloroad, tatemodern de van körút, korvintető és hőségriadó. Én úgy kezelem a dolgot, hogy félévente, évente visszamegyek egy pár hétre, seggen csókolom magam a covent gardenbe es már mehetek is vissza a hétkerbe.
hasonlítgatok vajon?
nem tudom.
nekem az oxford circus volt az octogon és a liverpool street station a nyugati pályaudvar.
valahogy nyugodtabb vagyok..
múlt héten pedig oda jutottam, hogy jó, hogy nem kell repülőre ülni jövő héten és visszamenni...
lassan itt is történni kezdenek a dolgok.
például látogatnak..például biciklizem...
tudtam, hova jövök, nem voltak elvárások...ígyhát nem is érzek csalódást..csak valahogy nehéz volt elkezdeni itt lenni
...és mindenki karnyújtásnyira van akit régebbóta szeretek.
:)
de azt hiszem novemberben azért visszamegyek egy hétvégét...csak a seggencsókolás végett...:)..mert remek ötletnek tűnik:)
hehe. örvendek ha egy-egy ötlettemmel javíthatok mások életminőségén.
nekiálltam végigolvasni a blogod, 2006tól. eddig jó. de mi ez a bejegyzés "Tate Modern, hát nem a kedvenc házam itt.". értsem azt hogy te aki a kőműveskelemen történetben a szerencsésebb oldalon állsz, nem teccik a tate modern ?
így is van..hát nem tetszeTT... de utánajártam..
egész London nem tetszett... de már annak is utánajártam..
és ez így van jól.. én is örülök, meg a zagyam is...mert megértettem kontextusba'...és úgy meg már...
ja...
és végigolvasod????...jesszus..
elvetemült vagy...:)
többeket sikerült leszoktatnom a blogolvasásról egy életre a kilométeres bejegyzésekkel...:)
..
persze nem mondom, hogy nem simizi a májam...
Van az úgy, hogy azemberfia ül dzsobba, nuku munka, csak lezsör egésznap. Namostmár ha nem olvastam volna az egricsillagokat akkor most azt olvasnám, de az adott helyzetben jó lesz a blogod is. Mert ismerős a helyzet. És ez az extrovertált karakter is. És természetesen nem olvastam végig, tudod én abból a világból jövök ahol az ember szája mozog ha olvas, s így lassabban haladok. Megaztán valóban nem könnyíted meg a dolgom ezekkel a méteres bejegyzésekkel. Mindenestre a jó hír az, hogy nekem könnyebb elolvasni, mint neked leirní.
Kőmíves téma : boldogok kik megértették, én továbbra sem értem. azt értem, hogy a luftwaffe a képzelőerőt is lebombázta és lett utána sok sok értékelhetetlen, de azóta eltelt 6o év és a helyzet változatlan.
Kérdés : hány órakor születtél ?
No, szorgalmasan haladok a végkifejlet felé.
Egy kicsit olyan vagy mint a túlérett alma, ami leesett a fárol és csak gurul le a domboldalon, a völgybe, néha beleakad egy turista lábába, egy kőbe aztán jön a szél vagy az eső és visszi tovább.
Mostmár kinyomtatom, mert kikészült a szemem.
Csináltam egy ilyen pixelizét is, katt ide => :: a blogzabáló szörny ::
Természetesen a fentieken kívül még számos – elsősorban gyakorlati – csoportosítási lehetőség van, de ezek a leggyakoribbak.
Megjegyzés küldése