királylány-királyfi vol.4

a történethez hozzátartozik,
hogy a "lenyugizós" évem közepén,
aznap, amikor megtudtam, hogy felvettek a képzőre,
(2009.július.13)
durva lumbágó szerű derékfájásom keletkezett
a derült égből.

olyannyira, hogy nagyon nehezemre esett például felállni,
a derékfordítós napi szükségletekről meg ne is essék szó.
szóval fájt.
és annyira,
hogy elmentem vele orvoshoz is, pedig azt is kerülöm.
viszont vicces módon a kapott időpontra a fájás megszűnt,
az orvoslátogatás után egy nappal pedig visszatért.

gyanús volt ugyan, hogy pszichoszomatikus a dolog,
de eszembe sem jutott,
mondjuk, visszamenni a pszichológusomhoz ezzel.

több dolog miatt sem.

egyrészt, mert olyan vagyok, aki azt gondolja,
hogy nem kell mindennel azonnal orvoshoz fordulni.
én az a kivárós fajta orvoslátogató vagyok.
(tudom, hogy a pszichológus nem orvos, de hozzá sem)

másrészt, mert olyan vagyok, aki
nem szeret segítséget kérni.
jól megfontolom mindig.
körüljárom a problémákat egyedül, amik felmerülnek,
feszegetem, javítgatom, aztán,
amikor úgy látom, hogy ennek ellenére még mindig léteznek,
akkor körülnézek, hogy mi is segíthetne.
így jutottam el egyébként végül pszichológushoz is először is, meg másodszor is.
feltűnt ugyanis, hogy ugyanazok a körök ismétlődnek az életemben (elsősorban pasiügyben)
és bármennyire próbálok kilépni belőle, nem megy.

harmadrészt pedig, mert meg voltam (és vagyok) róla győződve,
hogy a fájás "poszt-traumatikus" görcs volt,
az elmúlt hónapok feszültsége, ami utólag csapott agyon.
(szakításos fájás, felvételi para, művészeti önleértékelés átugrása, félelem leküzdése..stb..stb)

úgy hagytam abba a pszichológushoz járást,
hogy én most jól vagyok, összeállt a kép,
megvan az új stratégiám és menni fog.

és ment is.
felvettek a képzőre, tehát beindult az álom önmegvalósító gyár
rendben volt a szüleimmel a kapcsolatom
voltak barátaim
volt munkám
volt jövőképem remekül kitalálva,
tehát, amin az elmúlt 4-5 évben melóztam,
az meghozta az első rügyeket.
és ez abszolút így is igaz.

nem voltam ugyan maradéktalanul boldog,
megmaradt a furcsa kesernyés szájíz.
nyilván a
"hol a boldog párkapcsolat, hellló, nekem azt ígérték?!" kérdés miatt,

de úgy gondoltam, és nagyjából be is igazolódott később,
hogy már csomó mindent megtettem magamért.
beindult a dolog, sínen vagyok ÉN,
és a pasitalálós dologhoz majd szépen hozzátesz a nyugi, amin dolgozom,
és most majd jól el is foglalom magam végre a SAJÁT kis életem építésével.

(egészen vicces, hogy miközben erről írok, most ebben a pillanatban, megfájdult ugyanott a derekam...talán emlékeztetőül)

szóval eszembe sem jutott pszichológushoz menni
a pszichoszomatikus fájásommal.
és
eldöntöttem, hogy kimasszíroztatom a fájást.
és mivel masszőrt nem ismertem,
A Békáról, a természetgyógyászról, pedig már hallottam,
hát tőle kértem időpontot a gyógyuláshoz.

és nem is számítottam rá, hogy attól a naptól kezdve
hetente járok majd hozzá
közel egy éven keresztül.
--
folyt.köv.holnap

királylányok-királyfik vol3.

Szóval, őszintén szólva eléggé rossz volt
meg kellett beszélem magammal ezeket a dolgokat szépen
valahogy így:

mozdulj már meg!
nem

csinálj már valamit!
már csináltam, és tessék, elértem vele valamit? nem! tehát?!

menj, mozogj, csináld!
nem, most azt szeretném kipróbálni, hogy maradok
és
lusta vagy!
ez nem igaz. nem vagyok lusta, hanem kurva fáradt vagyok, és jogom van fáradtnak lenni, úgyhogy hagyjál kérlek!

ez így nem lesz jó!
majd meglátjuk, ha kipróbáltam, több is veszett mohácsnál

és elmegy melletted az élet!
így is

és
hidd el, nem kopognak a királyfik az ablakodon, ha te nem mész el a bálba!
már annyi királyfi ajtaján kopogtattam én úgy, hogy ők nem mozdultak, hogyha én meg tudom ezt tenni, akkor valószínűleg ők is! ha nem, hát akkor nagy gáz van és veszek egy kutyát!

el-megy-melletted-az-élet!
ezt már megbeszéltük, mondom még egyszer: eddig is elment!

és megöregszel!
hahaha, már 31 (32)vagyok

már megöregedtél!
viccelsz, még csak 31 (32) vagyok

túl késő!
ez nem igaz, paul gaugen 50 körül kezdett festeni, a mostani nők pedig későn szülnek,
úgyhogy kuss legyen!

mit ácsorogsz itt!
nem ácsorgok, mint mondtam már:el-fá-rad-tam!

nem lehetsz ennyire gyenge!
nos, lehet, hogy pont ettől vagyok-leszek erős. meglátjuk!

most tényleg feladod?
nem adtam fel, csak taktikát váltottam..igen tudom, hogy úgy néz ki, mintha feladtam volna, de lássuk be eddig sem ment flottul

lehet, hogy már csak egy lépés és odaérsz!
minden kényszerbuli előtt ezt mondom saját magamnak, és odaértem eddig?
nem! hát akkor?!

nem próbálkoztál elég erősen!
lehet, hogy túl erősen próbálkoztam, nem?!

nem voltál elég ügyes!
mire gondolsz? azt hiszem elég ügyes vagyok, néha mások helyett is.
mostmár legyen más is ügyes!

ez így nem lesz jó!
kipróbálom, meglátom.
ha nem működik, még mindig folytathatom onnan, ahol abbahagytam.
ezt már úgyis tudom hogyan kell.

elröpül az a kevéske időd, ami még maradt!
eddig röpült el az a rengeteg időm, amim volt!

menj, menj, csináld, csináld!
ezt már megbeszéltük. nem.
és ooohmmm..és zen..és flow...

egy olyan csaj, mint Te nem adhatja fel!
egyáltalán nem adtam fel, sőt ahhoz, hogy most maradjak magamban lehet, hogy sokkal több hit kell! ergo, most is "olyan" csaj vagyok. jó csaj! nagyon jó csaj!

Te ennél az ácsorgásnál sokkal többet érsz!
ez így igaz, és annál is sokkal többet érek,
hogy egyfolytában fussak valami után
vagy alámenjek helyzeteknek
vagy egy párkapcsolatban két ember helyett dolgozzak!

sokkal többre vagy képes!
igen, valóban sokkal többre vagyok képes,
képes vagyok arra, hogy boldog legyek!

ezek voltak a kis mantráim kb.
és néha legyőztem magam
és néha magam győztem le a csatában.
és megborultam és nekiindultam és visszatértem.

viszont a nyugalomban töltött idő hosszabbodott.
--
folyt.köv.holnap

királylányok-királyfik vol2.

szóval a kép kb. összeállt a királyfiról,
és rólam is a királylányról.
természetesen az évek során szépen csiszolódott
kicsit itt kiszínezve, kicsit ott kiradírozva,
ide kicsit több-oda kicsit kevesebb.

remek elfoglaltság ez,
a bibi csak az hogy a várva várt boldogság jól nem érkezett meg,
vagy ha megérkezett, akkor már az elejétől azon paráztam, hogy elmúlik,
és ha elmúlt akkor belehaltam,
és kezdhettem újra az egészet.

itt egy kicsit kiradíroz, ott egy kicsit belerajzol.
az éppen megélt tapasztalatokra építve természetesen.

valami nem stimmelt.

elmentem
karmasztrológushoz
kineziológushoz
pszichológushoz

beszélgettem
anyámmal
barátaimmal
barátnőimmel
ismeretlenekkel
szerelmeimmel

néztem filmeket
olvastam könyveket
olvastam önsegítő könyveket
átrendeztem a lakásom
átrendeztem mások lakásait

elutaztam külföldre
visszajöttem külföldről
kitaláltam magamnak egy életet
és elveszítettem ugyanazt

lettek új barátaim és
veszítettem el barátokat

az érzelmi hullámvasút
ment meredeken felelfelé
zuhant lefelé
vánszorgott
vagy éppen letépte a fejemet úgy rohant.

és aztán egyszercsak baromira elegem lett.

és elfáradtam

elfáradtam
a rohangálásban,
a keresgélésben,
a vágyakozásban,
a reménykedésben.

és akkor megálltam
lecövekeltem
nem mozdultam, ha mozdulni akartam
becsuktam a szemem, és nem nyitottam ki, amikor ki akart nyílni
odaszögeztem magam egy ponthoz, saját magamhoz,
minden akaratommal.
ami a valóvilágban azt jelenti, hogy

lecsökkentettem a szociális nyüzsit a minimumra.

természetesen az sokat segített, hogy közben a szakmai oldal nem állt meg.
munkák jöttek, az iskola elindult..szóval volt min bütykölni..
az élet nem állt meg,
csak a muszáj-elmennem-valahova-ma-este dolog halványodott.

ettől függetlenül
majd bele pusztultam eleinte az otthonlevésbe.
de nekem ez volt az egyetlen út.
icipicit olyan lehet ez, mint amikor egy drogfüggő bezárja magát egy szobába
és addig nem jön ki, amíg el nem múlik, amíg túl nincs rajta.

nem volt más választásom.
a sokéves tapasztalat azt mutatta, hogy
bármennyire
gyúrok, kapálózom, igyekszem,
kitalálok és megvalósítok magamon
és másokon is
és
akarok
ez a párkapcsolati dolog nem működik
márpedig

én királylányként(sok más királylányhoz hasonlóan)
úgy képzeltem az életemet,
hogy boldog párkapcsolatban
és családban fogok megöregedni
és közben persze csodásan sikeres nő is lesz belőlem
természetesen.

szóval eljött az idő tenni valamit
és mivel, amit addig csináltam nem működött
ki kellett próbálni valami mást.

ott álltam "lecövekelve"
ha a régi énem szól belőlem, akkor megakadva.
a fejem zúgott,
a lelkem háborgott,
az összes porcikám tiltakozott,
és azt üvöltöttem a saját fülembe,
hogy
mozdulj már meg!
csinálj már valamit!
menj, mozogj, csináld!
és
lusta vagy!
és ez így nem lesz jó!
és elmegy melletted az élet!
és hidd el,
nem kopognak a királyfik az ablakodon,
ha te nem mész el a bálba!
el-megy-melletted-az-élet!
és megöregszel!
már megöregedtél!
túl késő!
mit ácsorogsz itt!
nem lehetsz ennyire gyenge!
most tényleg feladod?
lehet, hogy már csak egy lépés és odaérsz!
a következő buliban találkoztok!
nem próbálkoztál elég erősen!
nem voltál elég ügyes!
ez így nem lesz jó!
elröpül az a kevéske időd, ami még maradt!
menj, menj, csináld, csináld!
egy olyan csaj, mint Te nem adhatja fel!
Te ennél az ácsorgásnál sokkal többet érsz!
sokkal többre vagy képes!
--
folyt.köv.holnap

királylányok és királyfik

az a helyzet, hogy boldog vagyok.
és azon a boldogságon gondolkozom,
amim van.

úgyhogy, mivel sok minden zakatol a fejemben,
úgy gondoltam leírom.
és ha leírom, megosztom.
tessék:

királylányokról és királyfikról
életről, világról és szerelemről

királylányok és királyfik márpedig nincsenek.

de az igazság az, hogy vannak.
és mindig is voltak
és mindig is lesznek
a döntés csak rajtunk áll, hogy mit is kezdünk velük.

amikor kislány voltam,
mindig királylányként rajzoltam le magamat.
ott álltam szépen apa és anya között és sütött a fejünk fölött a nap

amikor kicsit nagyobb lettem természetesen elképzeltem magamnak a
királyfit is
sikerült is összegyúrni a következő összetevőkből,
a teljesség igénye nélkül

apámból,
a harmadik és legkisebb fiúból minden mesében,
patrick swayze-ból szigorúan a dirty dancingre koncentrálva, a táncos lába és a rosszfiú-de-jófiú dolog miatt
tom topgun cruisból, a kisfiús mosolya és az idegesítő szenvedése miatt
kicsit jézus krisztusból a jézus krisztus szupersztárból, mert olyan szépen énekelt és egyébként is jézus és buddha, úgy általában, mint a nagy tanítók
és poncius pilátusból is ugyanonnan, a gyönyörű orra miatt, és a politikus alkat is nyami
john travoltából a szombat esti lázból és a nicsak ki beszélből,
toulouse lautrecből, mert óriássá nőt a törpe,
medgyasszay istvánból, nagy sándor gödöllői háza miatt, ahol rajzoltam egy nyarat
itt egyébként mindegy csak szalmakalapos, fehéringes, nyitott zakós napsütésben, kertben szivarozó lánglelkű művészből legyen, lehetőleg az arisztokrácia diszkrét bájával meghintve
majd jött clark kent a louis és clarkból (superman, igen),
david hockney, kurt vonnegut, boris vian
és egy csipetnyi marc darcy

természetesen nem elégedtem meg a királyfi gyúrással.
magamra is fordítottam némi időt,
de mivel én ott voltam,
és vagyok a valóságban is magamnak,
ez egy kicsit másképp működött.
mivel önmagam szerettem volna lenni,
rájönni, hogy ki is vagyok, mit is érek és mi is a teendő,
nem bújtam senki bőrébe.

helyette szétcincáltam mindent,
és ami szembe jött, azt apró darabokra analizáltam.
(mindig épp annyira apróra, amekkorát hagyott a lélekügyességem,
tehát eleinte nagyobb egységekben,
később egyre inkább a részletekre koncentrálva)
ígyhát csak az sorolom fel nagyjából,
hogy kik és mik voltak, amik hasonlóságot rezegtettek meg a lelkemben,
annyira hogy fekapjam a fejem rá és odafigyeljek és tanuljak tőlük.
volt ott
anya
momo, ahogy segít
és fantáziaország királynője, ahogy uralkodik és ahogy meg kell menteni
madonna, ahogy menetel előre
dharma (a dharma és gregből), ahogy Él
frida khalo, ahogy érez és megél
egyáltalán bármilyen nő, aki nőként érvényesül a férfiak világában
a szupermodellek, de legfőképpen katemoss és cindycrawford
a próbababák tökéletes alakja (örök csalódottság forrása beépítve)
és az összes nő akivel összeakadtam életemben,
mind-mind figyelmem tárgya volt
összehasonlítás és értékelés, adok kapok.

a lényeg a lényeg, hogy kellett némi idő.

egyrészt arra, amíg összeállítottam a képet

aztán arra, hogy szétessen

és arra, hogy hagyjam, hogy a darabok maguktól álljanak össze újra.
hagyjam, hogy változzon.

kipróbáljam, hogy tudom-e hagyni,
és amikor meggyőződtem róla

akkor pedig arra, hogy elkerekedett szemmel figyeljem
milyen csodálatos dolog is az,
amikor a dolgok változnak
maguktól.

aztán pedig
és erre nem számítottam
újra meg kellett tanulni,
hogy hogyan is legyek részese a dolgoknak,
ha nem úgy, mint előtte.
--
folyt.köv.holnap