csak,
hogy nekem nagyon jó volt ez a karácsony.
a türelmetlenség,
a máshol-lenni-akarás valahogy
kívül maradt az ajtón.
és ott találtam magam
a szüleimmel és rumlival gödöllőn,
békében.
békében belül és békében kívül.
és ezen most csodálkozom.
úgy értem, hogy
csoda-'lkozom.
mert évek óta szomorúsággal,
és összeszorult szívvel várom a karácsonyt,
és soha nem akarom ezt bevallani magamnak.
mert a karácsony jó, és
itt vannak a szüleim és vannak barátaim is
és sokat is dolgoztam ebben az évben,
és minden rendben van.
csak aztán valahogy, december 24-én este,
amikor ott állok a szüleimmel a fa előtt,
valahogy nem tudok elbújni többet az érzés elől,
nem tudom tovább simogatni a kis fejem,
hogy minden rendben.
hanem helyette
rettentően magányosnak érzem magam.
valakinek, aki elbaszta, aki ebben az évben is,
nagy gyerek módjára, társ és saját család nélkül
áll egyik lábáról a másikra.
és nyilván ez az érzés nem jobb évről évre.
és minden karácsonyom menekülés volt.
menekülés alvásba, vagy
menekülés el, emberek közé.
menekülés el, előre az időbe,
menekülés egy játszunk közös karácsonytba.
csak múljanak már el ezek a napok.
de valahogy,
bár azt hittem, hogy ebben az évben
szuperszomorú leszek,
nem történt ez meg.
nem.
ott álltam a szüleimmel és rumlival
december 24-én a fa előtt.
és csak örültem,
örültem annak, hogy ők vannak,
hogy vagyunk egymásnak.
nem a hangos ha-ha örüléssel,
nem, hanem valami nyugodt, belső csenddel.
és azt gondolom,
hogy soha nem volt még ilyen karácsonyunk.
hogy, valahogy mind a hárman felnőttünk.
és ez jó.
és ez jó akkor is,
ha még mindig nincs saját családom,
mert az még lehet, és remélem egyszer lesz.
de ők most vannak,
ez a féle "mi" most vagyunk.
és igen, továbbra is azt gondolom,
hogy a karácsony a gyerekek ünnepe.
és igen, továbbra is azt gondolom,
hogy nagyon jó lenne végre nem "csak" hárman állni a fa előtt.
és nyilván ez nem csak karácsonyi kívánság.
de ez most ilyen volt.
a furcsa az egészben az volt,
hogy nem kellett magam győzködni erről.
kérdezgettem befelé,
kutattam a nyugtalanságom után,
kutattam az önámításaim és az önsajnálataim után.
és igen találtam vágyakat,
és találtam némi szomorúságot,
de valahogy az az emésztő türelmetlenség,
és a menekülés kényszere,
ezen a karácsonyon,
kívül maradt az ajtón.
nem tudom, hogy.
nem kellett csinálni.
Bejegyzések
