2010 május 28.

vannak azok a szőrszálak,
amiket sosem venni észre csak akkor,
amikor már ijesztően hosszúra nőnek.
hiába figyeled,
hiába tudod, honnan szokott előbújni
nem látszik, amíg nem nő meg arra a
iijjjjjüüüü-hát-ez-meg-mi-a-fene hosszúra.

azt hiszem pont így vagyok én a hízással,
egyszercsak elkezdek enni,
és nem történik semmi,
tudom, hogy ebből pocak és dudorfenék lesz
és hatalmas mellek,
de nem bírom abba hagyni
ÉS!
nem látszik.
figyelem, de nem, nem jön.
csodálkozom,
a gyanú nem múlik,
az evés nem szűnik.

aztán egyszercsak,
amikor nem is számítana rá az ember
az egyik reggel
hipp-hopp
ott az a felszedett három kiló
például belenézve a visszapillantó tükörbe
ott mosolyog a kis toka,
ami csodás módon néhány hónapig hiányzott a fényképekről.
hát visszatért, isten hozta. jaj.

azért írtam róla ennyire hosszan, mert
ez sokkal egyszerűbb, mint holnaptól diétázni kedvesen.