20090520_Nagymaros
15 éve
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elintéz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elintéz. Összes bejegyzés megjelenítése
2008 december 16.
..és akkor a tömött buszon az a nő, aki mellé odaszorultam, és egy nagy fenyőkoszorúval az ölében ült, már a megérkezésemkor elhatározta, hogy én leszek az, aki miatt nem fog tudni leszállni..
..odaálltam és rámsandított, az ideg megrántotta a szája szélét, de azért mosolyt színlelt a valószínüleg fiára (..igaz lóbaszó, nagy mafla kölyök volt..) és azt mondta neki, hogy na, ez jó hosszú megálló lesz..(jó hosszú megálló..ezt mondta..eh)..
..és aztán, amikor a jó hosszú megállónak vége lett, és megállt a busz, akkor felállt, én arrébb húzódtam, hogy elférjen..
..de neki ez nem volt elég, kicsit lebaszós hangsúllyal megkérdezte, hogy leszállnék-e, hogy ő elférjen...majd felállt és kissé meglökve, úgy, hogy igenis volt neki elég hely, elfurakodott mellettem...mondta és csinálta ezt, miközben a hátam mögött özönlött a tömeg..mert nem, nem az ajtóban álltam, hanem ott hátul, ahol igenis volt elég hely kettőnknek, meg a tömegnek..legalábbis a londoni tapasztalataim ezt erősítik bennem..de már, amikor felszálltam, én voltam a hibás.... odaírta a szájaszéle..
na mindegy..nyilván nem nekem van ilyen élményem egyedül..és nyilván én is egy hasonló élmény voltam neki..
úgyhogy kitaláltam valamit:
kéne egy feszültségérzékelő a buszokra, és amikor hasonló vagy szitut észlel, bekapcsolna egy gépezetet és a hangosbemondóban következő óvodai kiszámoló kezdődne el (amit én direkt erre az alkalomra írtam kb. 10 perccel ezelőtt):
dá-dá-dá
maga-fel-szállt,
er-rea-busz-ra,
úgyhogy-most-tud-ja,
hogy-dá-dá-dá,
maga-ahi-bás.
és közben lenne, egy ilyen kis piros lézerfény, ami homlokról-homlokra vándolrol a ritmusra, és akire a végén kijön, hogy hibás, azt egyszerűen homlokonpuffantják...
...na jó csak egy kis gyenge áramütéssel..hmm..na jó csak kicsit megszégyenítik és leszállítják....na jó vagy valami más mindegy... de megbüntizik..jól van..okéoké..akkor csak egy kicsit...
..na jó, de abból nem engedek, hogy letoloncolják a buszról, miközben egy szőrös nagydarab csávó azt üvölti az arcába nyálat fröcsögve, hogy MAGA A HIBÁÁÁÁÁSSS....
..szerintem ez így igazságos és nevelő hatású lenne...
úgyis kb. mindenki ugyanannyira hibás, aki ugyanarra megy, ugyanarra az ünnepre, ugyanolyan nagy csomagokat vásáról, és hulla fáradt és nyűgös egyébként is, mert tömeg van és lökdösődnek...úgyis mindenki ugyanazt érzi...legalább egy kicsit odafigyelnének..legalább arra, hogy ugyanazt érzik...
..odaálltam és rámsandított, az ideg megrántotta a szája szélét, de azért mosolyt színlelt a valószínüleg fiára (..igaz lóbaszó, nagy mafla kölyök volt..) és azt mondta neki, hogy na, ez jó hosszú megálló lesz..(jó hosszú megálló..ezt mondta..eh)..
..és aztán, amikor a jó hosszú megállónak vége lett, és megállt a busz, akkor felállt, én arrébb húzódtam, hogy elférjen..
..de neki ez nem volt elég, kicsit lebaszós hangsúllyal megkérdezte, hogy leszállnék-e, hogy ő elférjen...majd felállt és kissé meglökve, úgy, hogy igenis volt neki elég hely, elfurakodott mellettem...mondta és csinálta ezt, miközben a hátam mögött özönlött a tömeg..mert nem, nem az ajtóban álltam, hanem ott hátul, ahol igenis volt elég hely kettőnknek, meg a tömegnek..legalábbis a londoni tapasztalataim ezt erősítik bennem..de már, amikor felszálltam, én voltam a hibás.... odaírta a szájaszéle..
na mindegy..nyilván nem nekem van ilyen élményem egyedül..és nyilván én is egy hasonló élmény voltam neki..
úgyhogy kitaláltam valamit:
kéne egy feszültségérzékelő a buszokra, és amikor hasonló vagy szitut észlel, bekapcsolna egy gépezetet és a hangosbemondóban következő óvodai kiszámoló kezdődne el (amit én direkt erre az alkalomra írtam kb. 10 perccel ezelőtt):
dá-dá-dá
maga-fel-szállt,
er-rea-busz-ra,
úgyhogy-most-tud-ja,
hogy-dá-dá-dá,
maga-ahi-bás.
és közben lenne, egy ilyen kis piros lézerfény, ami homlokról-homlokra vándolrol a ritmusra, és akire a végén kijön, hogy hibás, azt egyszerűen homlokonpuffantják...
...na jó csak egy kis gyenge áramütéssel..hmm..na jó csak kicsit megszégyenítik és leszállítják....na jó vagy valami más mindegy... de megbüntizik..jól van..okéoké..akkor csak egy kicsit...
..na jó, de abból nem engedek, hogy letoloncolják a buszról, miközben egy szőrös nagydarab csávó azt üvölti az arcába nyálat fröcsögve, hogy MAGA A HIBÁÁÁÁÁSSS....
..szerintem ez így igazságos és nevelő hatású lenne...
úgyis kb. mindenki ugyanannyira hibás, aki ugyanarra megy, ugyanarra az ünnepre, ugyanolyan nagy csomagokat vásáról, és hulla fáradt és nyűgös egyébként is, mert tömeg van és lökdösődnek...úgyis mindenki ugyanazt érzi...legalább egy kicsit odafigyelnének..legalább arra, hogy ugyanazt érzik...
2008 augusztus 17.
Ma Miss Káoszkapitány meglátogatott, nem vettem észre, hogy megérkezett, úgyhogy gyanútlanul kezdtem a konyha-ganézásba.
Konyha-ganézás igen, minthogy 2,5 éve megmozdítatlan apróságok figyelnek itt-ott a szekrények mélyén.
Üdítő foglalatosság, mondhatom.
Aztán már az első polcon túl voltunk, meg a másodikon is.
Gyanút kellett volna fognom a konyhapultra kipakolt cuccok látványából.
Nem tettem.
Megtaláltuk a molylepke fészket is a fűszeres kosár aljában.
Egy kisebb mennyiségű pucolt dió, egy kedves kis, meleg nylonzacskó aljában jelentette a mennyországot az én kis tenyészetemnek.
A nyitott fűszereszacskók a szemétbe vándoroltak és lista készült a beszerzendő árukról.
Boldogságtól volt illatos a levegő.
Aztán a harmadik polc következett, de ott Miss Káoszkapitány nem bírt már visszafogni magát, rettentően unatkozott.
A pakolóslétra nüansznyi megmozdításával a földre lökte, az előzőleg, általa gondosan a pult szélére helyezett, időzített bombaként funkcionáló szójaszószos üveget.
Azt is elintézte, hogy a lé fröcsköljön szét kicsit és a talpra ragadva cuppanós, barna csókkal illesse a fehér zalakerámiát.
Miss Káoszkapitány szereti ha rendben mennek a dolgok és mindenki összebarátkozik mindenkivel.
De mostmár tudjuk, hogy a jó minőségű szójaszósz sűrű állagú, nem terül szét könnyen a konyha padlóján, viszont a szivaccsal nincsenek jó barátságban, de egy tekercs Wc-papír könnyen meglágyítja a szívét.
Káoszkapitány is boldog volt végre.
Könnyek szöktek a szemébe a nevetéstől, mikor észrevette, hogy a használtüveges kosár alá is becsuszhatott néhány csepp.
És azok a szép, csillogós üvegszilánkok...azokra szavakat sem talált.
Így takarítunk mi.
Miss Káoszkapitány és Én.
Igen, Miss Káoszkapitány Én vagyok.
Nem, Bovaryné, az nem.
Konyha-ganézás igen, minthogy 2,5 éve megmozdítatlan apróságok figyelnek itt-ott a szekrények mélyén.
Üdítő foglalatosság, mondhatom.
Aztán már az első polcon túl voltunk, meg a másodikon is.
Gyanút kellett volna fognom a konyhapultra kipakolt cuccok látványából.
Nem tettem.
Megtaláltuk a molylepke fészket is a fűszeres kosár aljában.
Egy kisebb mennyiségű pucolt dió, egy kedves kis, meleg nylonzacskó aljában jelentette a mennyországot az én kis tenyészetemnek.
A nyitott fűszereszacskók a szemétbe vándoroltak és lista készült a beszerzendő árukról.
Boldogságtól volt illatos a levegő.
Aztán a harmadik polc következett, de ott Miss Káoszkapitány nem bírt már visszafogni magát, rettentően unatkozott.
A pakolóslétra nüansznyi megmozdításával a földre lökte, az előzőleg, általa gondosan a pult szélére helyezett, időzített bombaként funkcionáló szójaszószos üveget.
Azt is elintézte, hogy a lé fröcsköljön szét kicsit és a talpra ragadva cuppanós, barna csókkal illesse a fehér zalakerámiát.
Miss Káoszkapitány szereti ha rendben mennek a dolgok és mindenki összebarátkozik mindenkivel.
De mostmár tudjuk, hogy a jó minőségű szójaszósz sűrű állagú, nem terül szét könnyen a konyha padlóján, viszont a szivaccsal nincsenek jó barátságban, de egy tekercs Wc-papír könnyen meglágyítja a szívét.
Káoszkapitány is boldog volt végre.
Könnyek szöktek a szemébe a nevetéstől, mikor észrevette, hogy a használtüveges kosár alá is becsuszhatott néhány csepp.
És azok a szép, csillogós üvegszilánkok...azokra szavakat sem talált.
Így takarítunk mi.
Miss Káoszkapitány és Én.
Igen, Miss Káoszkapitány Én vagyok.
Nem, Bovaryné, az nem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
