2008 szeptember 15

visszatalálni régebbi önmagunkhoz hosszú hosszú évek munkája.
először sokat kell az elvesztésén ügyködni.
elveszíteni jól, úgy értem, tényleg jól, az is hosszú hosszú évek munkája.

a végeredmény egy metszet, egy közös halmaz.
talán az leszek én felnőtt koromban.
mondjuk holnap.

--
ezt csináltam az elmúlt 12 évben,
és az ágy alatti raktárban megtaláltam a bizonyítékokat.
és ha most érzelgős hangulatban lennék,
egyszerre sírnék és nevetnék.
de csak jól érzem magam.
ez is lett.

azt hiszem irigyelném magamat, ha nem én lennék.
az ágy alá bújni és beletúrni önmagaimba...
...csodás.

2008 augusztus 19

Na, lassan lassan azért mostmár áll össze a kis életem.
Nem is tudom, mi lett volna, ha mondjuk szeptemberben jövök haza és rögtön dolgozni kezdek...a teljes szétesésre tippelek és erős menekülési kényszerre.
Van "új" lakásom is.
Mondjuk kb. úgy új, mint a fiúm, de ez semmit nem vesz el az értékéből...egyiknek sem.

Örülök itthon lenni.
Kb 2 hónapba telt megérkezni.
Lassú lóval jöttem, úgy tűnik.
Merthogy azt mondják, én is csak most hallottam nemrég, hogy, a lélek lóháton jön a gazdija után, és úgy egy kicsit hosszabb az út.
Mondjuk szeptember első hetére várom/érzem valahogy a teljes vágányra állást, mostmég melegítjük a motorokat a depóban, vagy mi, gyúrjuk a lovak lábát és fényesítjük a szőrüket, meg ilyenek. (még szerencse, hogy én értem ezt itt)

És mikor rendben lesznek végre a dolgaim, szépen felhívom és írok és találkozom azokkal, akikkel már rég kellett volna..vagy épp ettől lesznek rendben.

Példul, képzeljétek, a Cili pocijában már látszik a baba, küldött róla ultrahangos felvételt is.

és mi is van még..ja..szigetposzt
voltam egy napot a szigeten és nekem a kedvenc fesztiválélményem lett...
lehet, hogy én kispolgári vagyok, vagy rémesen budapesti lettem, meg sznob, de engem nem zavart egyáltalán, hogy nem volt "lepra" a sziget, hogy a drága jegyek miatt eltolódott a közönség, hogy olyan koncertek voltak, amilyenek voltak, és még az sem zavart, hogy Roisin Murphy kicsit unatkozott az elején.
Mondjuk nyilván a társaság is tette...nyugis volt és barátságos és vicces és hangos és sétálós-fárasztós...ilyenek.
jó volt. belépéstől-kilépésig.

na most megyek dolgozni.

2008 augusztus 6.

napok teltek el...
és azért nem írok, mert..
nem, nem azért mert nincs mit..
hanem azért mert arról tudósítani szórakoztatóan,
nap mint nap,
ami az ugyanezen nyelven beszélők többségével megeshet,
márha a nyelvhez tartozó országban is élnek...hmmm...
az talán tud unalmas lenni..másoknak, akik ezt olvassák.

de nem is ez valójában..
hanem hogy másképp figyelek itthon.
másképp osztom meg magam
magam és mások között..

vagyishát ugyanúgy figyelek magamra,
csak valahogy nem beszélek annyira hangosan belül..
és a beszűrődő kinti beszélgetések meg felerősödtek..

ez Londonban pont fordítva volt...
a belső beszélgetés hangos volt és érthető,
a kintiek, kicsit halkabbak a távolság miatt...

ez egyébként jó,
a londoni "csönd" segített hogy összebarátkozzam magammal,
úgyhogy mostmár jobban hallom, az itthoni hangerő eltolódások ellenére,
és az is jó, hogy most végre közelebb van a kinti, hogy jobban hallom,
mert az hiányzott,
egyfajta áldozat volt lemondani érte egy időre,
magamért.
és úgy érzem megérte.

egy-egy pillanatra megijedek azért.
és akkor fülelek nagyon a bentre.
mert nem akarok mégegyszer
(pont úgy, mielőtt elutaztam)
megsüketülni és ordibálni kezdeni másokkal azért,
mert magamat nem hallom.

...

és egyébként minden rendben van.
minden.
:)

2008 július 15

visszatértem.

kiderült, hogy nem vagyok egy fesztivál arc,
hogy befordulok, ha össze kell zárva lennem 80000 másik emberrel,
viszont arra marad elég energiám még így is, hogy egyenként utáljam ôket.
nem véletlenül nem fesztiválsátoroztam kisebb koromban sem,
hát bebizonyosodott.

teljesen ôszintén szerintem a Balaton Sound úgy volt szar, ahogy volt.
a 80%-ban teknós-sutyerák közönségével együtt.
én szeretem az elektronikus zenét
és most nem fogok itt "bezzeg London"-olni,
de csak azért, mert megfogadtam, hogy nem lesz ez...
na jó, mégiscsak..hátha segít..na lássuk:
BEZZEGLONDON BEZZEGLONDON BEZZEGLONDON....

sokkal jobb most.

egyetlen dolog mentette meg a helyzetet,
az az, hogy ott volt a Balaton.
ami viszont egyértelmûen jó.
mindenkinek szívbôl ajánlom.

...

egyébként meg a legfurcsább,
hogy most olyan,
mintha az elmúlt két és majdnem fél évet csak álmodtam volna...
és most próbálnék felébredni...
vagy mintha most álmodnék... és az lenne a valóság..

mi van, ha nem is tanultam semmit,
mi van, ha csak fél órára elnyomott az álom a kanapén...
ezeken parázom, mikor úgy érzem aggódni kéne valamin...

de ma az volt, hogy baráti építészirodalátogatásokat tettem,
(közvetlenül, a széchényiben anyával eltöltött négy óra után..
jeheheheheheee:)
és beszélgettem is csomót,
ez megnyugtatott..

majd ha kell, elôugrik a nyuszi a kalapból
(remélem , addig nem döglik meg)
addig meg még nyaralok.