2009 október 31.

ma ezt találtam. gyönyörű.
valami elképesztően gyönyörű.

2009 október 30

na ez a körteosztásosdi és a dallaslányok..:)

és
MA 14.30-kor a DEÁK TÉREN,
a templom előtt,
megint körteosztás és filmpromó
Gyere, kapsz egy mondatot!



november 5-től a mozikban...
mármint nem ez...
hanem
az
"1"

2009 október 28.

frissült

--

na, visszatérve az Agutira.
még sosem dokumetáltam a tervezésesdit.
úgyhogy most megpróbálom,
mert szerintem,
ez egy elég vicces feladat.
nos, ma este ezek születtek az agutiról,
a holnapi órára.

rajz1_az aguti nevű állat















rajz2_az aguti nevű állaton gondolkozik




















rajz3_az aguti nevű bábon gondolkozik















rajz4_felhasználja, amiket ma vásárolt















--

ma egyébként egész sikeresen
multiteszkeltem
és mindhárom jól haladt.
a dolgozó nős,
a művészes,
meg a szociális.

sose rosszabbat.
és közben olyan álmos voltam,
hogy konkrétan
bele tudtam volna fejelni
egy pillanatra
a sajttortába a greshamben délután.
de aztán megint jó lett.

--

talán a zokni így ok lesz,
vicces, hogy rá van írva, hogy sport...
na ez persze volt a 100ft-os boltban
bár nem elég puha, szőrös..stb

csak még azok a kis tálak nagyon kellenének...
mert feje,
na, az nincs a bábomnak...

2009 október 28.

kis segítségre lenne szükségem.

a bábtervezés feladatomhoz
keresek
sízoknit,
vagy kötött zoknit (hú, az milyen szuper lenne)
barnát
lehet csúnya, régi, használt.
nagyon jó lenne, ha
vastag lenne
lehet gyerek méret is,
de valami miatt azt gondolom,
hogy ez egy
barna, vastag, kötött férfizokni,
ami egy sportcipőbe sem megy bele,
azt is gondolom, hogy
a szárán felül olyan gumis bordás.
meg azt is,
hogy a sarkánál, meg a lábujjainál
más színű.

node..
ha eleresztem az álmokat,
és csökkentem az elvárásokat

akkor:
ha van
bármilyen vastag zoknid,
amit nem használsz,
mert már összement a mosásban, stb.
és megvan mindkét darab a párból.
kérlek add nekem.
a héten.

van?

továbbá
nagyon szeretnék még
kettő darab
ovális kis tálkát,
(végigjártam vagy 8 százforintosboltot,
ott mindig van, de most nincs persze)
olyat tudod,
amiben a mogyorót lehet kínálni pl.
kb 10cm a hossza, van kis pereme
éss ovális, az nagyon fontos lenne
és nem kell már neked,
vagy elfogadsz helyette két kereket
(mármint nem kereket, hanem kereket..na érted.)

mert én aztán összeragasztanám őket
és aguti fejet csinálnék belőle
az aguti zoknitestéhez.

majd este felrakok ide egy rajzot,
hogy hogy is lesz ez.

és cserébe eljöhetsz majd megnézni a zoknidat a bábszínházba.
na, deal?

2009 október 27.

az van,
hogy nagyon be voltam
parázva
ettől a születésnaptól.
még soha egytől sem,
de ez
valahogy kiütött.
előtte egy nappal.
de mostmár utána van.

és
köszönöm
a sok jókívánságot,
meg üzenetet,
meg szeretetet.

és én,
Várok E Csillagba,

külön köszönöm ezt az estét

Annyi A Hinta,
Lomtári Amen,
Kina Sós Ebe,
Leng A Vita Torka,
Dutyi Kéjnök,
Mávos Kacsát,
Tudom Ki A Dij,
Colos Dán Sztár

nevű
családtagjaimnak.

az van,
hogy ez az egész múlt év
egy fabatkát sem ért volna
nélkületek.

--

és van itt még valami.
úgy döntöttem,
hogy saját szórakoztatásra,
most egy hónapig,
minden nap rajzolok egyet.
épp ahol elkap.
semmi művészet.
csak egyszerű rajzok.
viszont megosztom ezt is.
itt is van az első.

boldog új évet!

2009 október 26.

32

2009 október 24.

na, és most,
hogy kialudtam magam

mi a dallasteam_and_company,
köztük én is
várunk mindenkit
szeretettel
az OKTOGONON
MA 13.00-kor,
ahol is
csodálatosan felcimkézett,
és fantasztikus mondatokkal ellátott
(saját kis kezünkkel gyártottuk)
körtéket osztunk
az
1 című film
reprezentálásához

a filmről még

www.1film.hu

2009 október 20.

uh, de álmos vagyok..
na mindegy..

mennem kell
csontot rajzolni..

hajnalban meg
majd a nagybanira..

és addig még
körömfestés..
is..

uh, de álmos vagyok..
nyaunyaunyaunyááu

--
csak
a
kindermaxiking
a
túrórudi
a
melódia csoki
a
krémtúró
meg a
pogácsa
tart életben.

--
és azt utálom
a legjobban
a pénztelenségben,
hogy
ott kell hagynom
a
könyveket
a boltban.

nagyon
nagyon
nagyon
nagyon
..(

ha majd egyszer,
megint gazdag leszek,
akkor két dolgot fogok vásárolni.

az egyik
a könyvek
sok sok sok
könyvek lesznek.
ki sem jövök majd a könyvesboltból egy álló napon át.
sőt
könyvesboltról-könyvesboltra fogok vándorolni
és hatalmas
nájlonszatyrokban
cipelem majd
az
albumokat,
meg a szépirodalmat.

a másik meg
egy piros,
egy türkizkék,
egy nagyonszép sárga,
és
egy csodálatoszöld
pulóver lesz,
és rengeteg
új harisnya,
meg kettő darab szoknya.

na ez a kettő.

2009 október 17. - blogbejegyzés csak haladóknak

egészen elképesztőt álmodtam..

színházban voltam,
olyan volt, mint a MU színház legfelül, ahol legutoljára egy szerintem nagyon rossz, mások szerint nagyon jó Bodó Viktor darabot láttam. olyan volt a tér, mint egy nagy kiürített panellakás nappali, pont mint a MU teteje, pont mint abban a darabban...
szóval ez a helyszín.
a darabot azt nem tudom, színes ruhában, emberek. kicsit mint a tegnap esti darab a Sirályban, valami ami a történéstől függetlenül beszippantott, nyilván az is segített, hogy konkrétan az első sorban a színpad szélén, benne ültem a darabban...na mindegy érdekes élmény volt..de nem erről szeretnék, hanem az álomról..

szóval panellakás kiürített nappali, színes ruhában emberek magyaráznak, színház ez, és én néző vagyok..és akkor egyszercsak oldalról egy szélsőjobbos tüntetés megzavarja az előadást..egészen vicces mert úgy jönnek be a színpadra, hogy a felsőtestükkel, és az arcukkal a nézők felé fordulnak, de a lábuk előre néz, olyan egyiptomi ábrázolásosan vonulnak, a legjellemzőbb felület törvényét követve.
és zászlókat lengetnek, és kiabálnak, de igazándiból mókás az egész.
és erre valahogy ők is rájönnek.. és valahogy megtörik a lendület.. érthetetlenné válik, hogy mit keresnek éppen itt..miért éppen ez a színház..és a színdarab is megszűnik ettől egyébként, mert innen már nem lehet folytatni... szóval bejönnek kb középig és ott egyszercsak szétesik minden darabokra... és mindenki csak áll és hülyén és kínosan érzi magát... aztán valaki elkezd nevetni... és valahogy feloldódik a dolog... megrántják a vállukat a színészek is meg tüntetők is meg a nézők is... valahogy "hát ez van, na akkor menjünk tovább érzés" van.. meg hogy "egyébként ez így is érdekes volt"... meg "milyen furcsa dolgok tudnak történni, nahát"... ilyen és hasonló gondolatok mennek át az éteren.. de valahogy senki nem szomorú... egyáltalán nem szomorú... kicsit olyan az egész, amikor könnyedén képes az ember venni azt, hogy valamit elrontott.. és ez a könnyedség segít megtenni a következő lépést...na pont olyan....

és mivel vége van a darabnak lemegyünk a büfébe... és ott beszélgetek valakikkel, és szépen lassan valahogy odajön hozzám az egyik tüntető... egy lány... én meg mosolygok...a "szia te ki vagy" mosolyommal... nincs bennem harag és nincs bennem félelem..illetve azzal van tele a fejem, hogy az előadásnak úgyis vége van..és lehet hogy holnap majd megint tüntetni fog ez a lány valahol, valaki hangosat követve, de ma itt van velem együtt, ebben a színházban egy ilyen furcsa katarzis után.. ahol nem sikerült, amit akartak... de valami más történt helyette...és ők is beszorultak ebbe a helyzetbe..és miért nem beszélgethetnék vele ma... holnap már lehet, hogy megint nem lehet... csak meghallgatnám, hogy mit is gondol, hogy mi az ami motiválja... nem akarom meggyőzni, megváltoztatni.. egyszerűen csak kíváncsi vagyok, mit gondol...

és elsétálunk a tömegtől kicsit.. és leülünk valami lépcsőre... és hallgatom a forróságot, ami ömlik belőle... és hazaszeretetről beszél, meg történelemről..nem emlékszem pontosan, csak az érzésre..mintha egy tömbben adná oda a gondolatait és nem szavakban... végighallgatom...
aztán felállunk és elindulunk visszafelé...kicsit elfáradtam és a beszélgetés a végéhez közeledik.. és azt kérdezem tőle,
hogyha ennyire szereti a hazáját, miért csomagolja a szeretetét mégis gyűlöletbe...

és mivel tényleg beszélgetünk és nyitva vagyunk épp arra, amit a másik gondol, és szabadon átmehetünk egymáson, nincs be nem engedés és nincs bezárás, beakadás.. szabad be és kihajtás van... emiatt látom, ahogy ez a mondat átcsorog a rendszerén...és látom közben az arcát... és nincs hatalmas változás... csak egy pillanat... és úgy érzem, abban a pillanatban van a fifty-fifty... mindketten kaptunk ebből a beszélgetésből... sokat... és itt volt vége ennek a résznek...

--
na, ezt álmodtam.
és a vicces az,
hogy mostanában nem is gondolkoztam ilyeneken...

--
ja később még azt is álmodtam, hogy a saját lakásomban valakitől egy szál, nagyon szép, narancssárga rózsát kapok és míg kimegyek a konyhába vázát keresni, addig ő valahonnan kerít még egy csokorral, de azok művirágok és egyébként is az előszobámban találta őket, de tényleg megszólalásig hasonlítanak az igazira..és úgy döntünk, hogy egy csokorban rakjuk őket vázába, amit egyébként én nem tartok annyira jó ötletnek, mert minek a művirágot vízbe tenni..de azt mondom hát legyen és belerakjuk a vázába őket, és vicces módon csak az igazi virágnak nem ér vízbe a szára, mert a művirágcsokor szétterpeszkedik...és akkor mondom, hogy én mégis lehet, hogy a művirágokat nem raknám vízbe..persze jó ötlet volt...de eddig is kibírták a szekrény előtt..szépek lesznek ott ezután is...

na még ezt is.
eseménydús éjszakám volt.

2009 október 16.

és még az jutott eszembe, Iso,
és gondoltam megosztom,
hátha neked is tetszeni fog,
hogy
párját ritkító éveket éltem...

és most ezen nevetgélek.
úgy értem,
magamon.

--

meg az is,
hogy
nyilván nehéz felszállni,
vagy rajta maradni
egy
dízelmozdony hajtotta
hullámvasúton.
de senki nem panaszkodott nagyon
igazándiból,
csak nekem kezdett már hányingerem lenni,
úgyhogy
kicsit ki kellett egyenesíteni a pályát.
asszem..remélem..
egyszercsak jó lesz.
nekem már jobb.

--

és
bár még csak holnap,
de
nagyon nagyon nagyon
Boldog Születésnapot Neked,
Te, régi új dolog.

és én is téged.

2009 október 14.

a felelősségvállaláson és az elköteleződésen is gondolkozom.
most, hogy végigrágtam magam
a türelmetlenségen és a teljesítménykényszeren.

mert ezek négyen együtt járnak...
vajon együtt járnak-e?

és vajon képes vagyok-e
a fenenagy szabadságomban
felelősséget vállalni és elköteleződni,
vagy ha
elköteleződöm és felelősséget vállalok,
akkor automatikusan megszűnik-e
a frissen szerzett szabadságom?

az van, hogy nekem
(és van egy olyan sejtésem másoknak is)
a türelmetlenség és a kényszeres teljesítés rossz,
viszont
felelősséget vállalni és elköteleződni szeretnék.
mert az jó.
mert az motivál.
ezt hívom úgy,
hogy a szívemet teszem a dologba.
legyen az bármi.

és azt szeretem.
szeretem a szívemet tenni a dolgokba.
és baromira félek is.
(és minél több idő telik el annál jobban)

már többször meg kellett ragasztani.
jaj.

1.
vajon egymással rántják-e egymást a fogalmak?

ha egymással rántják,
és nemet mondok,
márpedig nemet mondok
a türelmetlenségre
és a kényszeres teljesítésre.
(édes istenem, de nehéz azt)

nihil marad.
céltalan lebegés.
hely szív nélkül,
szív helyek nélkül.
nem szeretem.
beakadok tőle,
és elvesznek, elporladnak az órák.

ha nem rántják egymással,
és nemet mondok,
márpedig nemet mondok,

akkor vajon,
hogy haladok majd abban a dologban,
amiért felelősséget vállalok,
és ami mellett elköteleződöm?

elég-e a saját szívem motivációnak?

azt hiszem, egészen addig elég,
amíg csak magamért dolgozom.

aztán már nem elég.

abban a pillanatban,
hogy körülnézek a cirkuszban,
megannyi összetört-ragasztott szívet látok.

felelősséget vállalni egymásért..
elköteleződni egymással..

és az most mindegy,
hogy minek nevezem.
és hányan vagyunk benne.

felelős vagyok a gondolataimért.
és felelősek vagyunk egymásért.
akármilyen közhelyesen is hangzik.

2.
ami nem öl meg, az megerősít?
ott leszek erős, ahol eltörtem?
de tényleg?

tehát az összetört-ragasztott,
gyönyörű rajzos és beszédes
vonalakkal teli szívemet
(jaj, a tied is ilyen,
nincs itt
semmi pátosz és önimádat)
igenis használnom kell
és beletenni dolgokba.

jaj,
kibaszottul félelmetes.

3.
ugarnom kell, hogy repülhessek.
bíznom kell, hogy elkaphassanak.
használnom kell minden tudásomat.
az élet társas vállalkozás.
minden szinten.

minden tudásomat latba vetve,
meg kell néznem,
(és azt csak úgy lehet,
ha csinálom is,
nem csak nézem...
és jaj, de nehéz csinálni, ha fél az ember.)
hogy kivel szerződöm
és mire.
minden szinten.

zoom in
zoom out
zoom in
zoom out

4.
nade
nem lehet, hogy
pont ezért vannak a repedések a szívemen,
mert oda van írva,
minden,
amit tudok?

--

2009 október 12. - cickafarkfű tea használati utasítás

"egy teáskanál droghoz adjunk 2 dl vizet"

vigyázni kell,
én mondom.

--és

mi van, ha
nem tudok
többé írni.
soha többé.
jaj.
és miért?

--

"kedves türelmetlenség,
legyél szíves távozni.
most."

"...de már hetek óta folytatni szeretnéd
amit elkezdtél ott írni,
és mindig olyan jó dolgok jutnak eszedbe,
amikor nem vagy gép előtt,
és aztán meg, amikor itt vagy, akkor meg
husssss...
na ezért vagyok itt,
üdvözlettel: türelmetlenség"

"kedves türelmetlenség,
megértem az érveidet,
de nem segítesz.
amíg itt vagy nem írok.
nem megy.
ér, hogy akkor jössz majd vissza,
ha valamivel késésben vagyok?
ez most pont nem ilyen.
de azért tényleg köszi, hogy megpróbáltad. :)
csókol: g."

--

"kedves teljesítménykényszer,
legyél szíves távozni.
most azonnal."

"...ja értem miről beszélsz,
nem is értem mit keresek itt,
amikor ez a te saját kis világod,
amiben azt művelsz, amit csak akarsz.
az van, hogy megpróbáltam elmenni,
de valami miatt nem bírok.
kiengednél?
szívnék egy kis friss levegőt.
köszi és üdv,
teljesítménykényszer"

"hmm...
megpróbálom.
pillanat.
és kösz, hogy szóltál,
csók, g."

--

rettentő vicces még az is,
hogy a fejemben,
a türelmetlenségnek
női hangja,
a teljesítménykényszernek meg
férfi hangja van.

és azt hiszem, ez
globálisan is igaz.

a nők mind hülyék,
és a férfiak is mind hülyék.
és
a nők mind mind csodálatosak,
és a férfiak is mind nagyon nagyon csodálatosak.

--

jesszus....
és akkor mi lesz,
amikor majd megfürdöm a cickafarkfűben,
és nem csak a csomagolását olvasom el?

gondolom, hogy elmúlik a felfázásom,
a többi meg marad ugyanúgy..

mondom, hogy a nők mind hülyék...
és csodálatosak is.
meg a férfiak is.

2009 október 11.

:)

2009 október 11.

azért nem írok mostanában, mert rajzolok...
elméletben.
mindkét agyféltekemmel..
éshát kerül némi energiába...

2009 október 7.

azt hiszem melegfront érzékeny vagyok,
és ráadásul
ma
bolgár néptáncosnak öltöztem
véletlenül.

2009 október 5.

ez most nem tartozik szorosan az előzőekhez,
de szerintem
a töltöttkáposzta
a világ egyik legjobb dolga.

ma csak ezt szerettem volna mondani.

2009 október 1.

az van, hogy én félni félek a legjobban.

olyannyira félek szembenézni a félelmeimmel
hogy inkább mutatom magam
erősnek
és leszek belőle erőszakos
számomra észrevétlenül,
mások számára viszont nem.

és inkább vagyok
halált megvetően bátor
és ugrom magasságokból mélységekbe,
és mászom mélységekből magasságokba,

minthogy egy pillanatra is bevalljam magamnak, hogy
gyenge vagyok
félek
és
segítségre van szükségem.

segítséget kérni?
na azt még talán
elfogadni?
soha
még a végén adós maradok.
nem nem nem.

ezek voltak.
egészen
2006 májusáig.
amikor is elutaztam
a világ legpörgősebb városába,
Londonba,
meditálni
2,5 évre.

a változás kicsit előbb kezdődött
pontosan 2004-ben
a felismeréssel
és aztán a segítség kéréssel,
pszichológus és jóga
és
Pacsán
ahova alkotni mentem
magamnak magamért.

és olyan embereket találtam,
akik a mostani életemnek is
nagyon
nagyon fontos részei.
kettőt.
Csordit és Tamást.

Tehát hol tartunk?
2004-1977=27
27 év, hogy felismerjem

2006-2004=2
2 év, hogy rájöjjek a megoldásra

2008-2006=2 (és egy fél)
hogy kipróbáljam .
egy olyan helyen,
ahol igazán van mitől félni,
és igazán nincs mitől félni.

biztosítókötelek nélkül
kivéve persze
azt az egyet amiről beszéltem,
ami egyébként ott volt,
de a földrajzi távolság rátakart.

több dologra is rájöttem
2006 májusa és 2008 júliusa között.
de ami ebből most fontos,
azok a következők:

a biztosítókötelek hiánya nem jelenti azt,
hogy mindenképp halálra zúzom magam,
azért nem, mert

egy:
a jól,
értem ezalatt, hogy szeretettel,
leszerelt biztosítókötelek
alul a porond fölött
biztonsági hálóvá válnak.
(szülők és barátok)

kettő:
nem én vagyok az egyedüli, aki ugrál.
vagyis
mások ugyanebben a cirkuszban játszanak,
és ha ugrom,
megfogják a kezemet.
éppúgy, ahogy én az övéket.
bízni tanultam meg.

az élet szép.
félni ér.
nem tudni valamit ér.
segítséget kapni ér.
segítséget elfogadni ér, mert egyedül nem megy.
az élet társas vállalkozás.
a világ az enyém is.
vagyok, aki vagyok.
és vagy, aki vagy.

ígyhát
amikor 2009 februárjában
üldögéltem a trapéz tetetjén
ezeket a dolgokat már tudtam,
elméletben.

és volt némi gyakorlatom is.
mondtam
én úgy tanulok.
csinálással.

tehát
az első feladatom az volt,
hogy szembenézzek azzal, hogy rettegek.

a második, hogy gondoljam át,
hogy honnan vagyok képes
segítséget
elfogadni.

nem elvenni.

hanem kérni és elfogadni.
és hogy képes vagyok-e erre.

a harmadik,
hogy megvizsgáljam a rendszert.

minden egyes pontját
a biztonsági hálót alul,
a saját trapézomat,
a többi trapézt, a többi artistával.
a részleteket és az egészet.

zoom in
zoom out
zoom in
zoom out

minden ugrásomat
újra meg kellett csinálnom.
biztosítókötél nélkül.

meg kellett tanulnom
szabadnak lenni.
és
meg kellett tanulnom
szabadságot adni.

és nagyon
nagyon sok energiámba került...
kerül.

de minden egyes tizedmásodperce megéri.

--
még mindig nincs vége