a felelősségvállaláson és az elköteleződésen is gondolkozom.
most, hogy végigrágtam magam
a türelmetlenségen és a teljesítménykényszeren.
mert ezek négyen együtt járnak...
vajon együtt járnak-e?
és vajon képes vagyok-e
a fenenagy szabadságomban
felelősséget vállalni és elköteleződni,
vagy ha
elköteleződöm és felelősséget vállalok,
akkor automatikusan megszűnik-e
a frissen szerzett szabadságom?
az van, hogy nekem
(és van egy olyan sejtésem másoknak is)
a türelmetlenség és a kényszeres teljesítés rossz,
viszont
felelősséget vállalni és elköteleződni szeretnék.
mert az jó.
mert az motivál.
ezt hívom úgy,
hogy a szívemet teszem a dologba.
legyen az bármi.
és azt szeretem.
szeretem a szívemet tenni a dolgokba.
és baromira félek is.
(és minél több idő telik el annál jobban)
már többször meg kellett ragasztani.
jaj.
1.
vajon egymással rántják-e egymást a fogalmak?
ha egymással rántják,
és nemet mondok,
márpedig nemet mondok
a türelmetlenségre
és a kényszeres teljesítésre.
(édes istenem, de nehéz azt)
nihil marad.
céltalan lebegés.
hely szív nélkül,
szív helyek nélkül.
nem szeretem.
beakadok tőle,
és elvesznek, elporladnak az órák.
ha nem rántják egymással,
és nemet mondok,
márpedig nemet mondok,
akkor vajon,
hogy haladok majd abban a dologban,
amiért felelősséget vállalok,
és ami mellett elköteleződöm?
elég-e a saját szívem motivációnak?
azt hiszem, egészen addig elég,
amíg csak magamért dolgozom.
aztán már nem elég.
abban a pillanatban,
hogy körülnézek a cirkuszban,
megannyi összetört-ragasztott szívet látok.
felelősséget vállalni egymásért..
elköteleződni egymással..
és az most mindegy,
hogy minek nevezem.
és hányan vagyunk benne.
felelős vagyok a gondolataimért.
és felelősek vagyunk egymásért.
akármilyen közhelyesen is hangzik.
2.
ami nem öl meg, az megerősít?
ott leszek erős, ahol eltörtem?
de tényleg?
tehát az összetört-ragasztott,
gyönyörű rajzos és beszédes
vonalakkal teli szívemet
(jaj, a tied is ilyen,
nincs itt
semmi pátosz és önimádat)
igenis használnom kell
és beletenni dolgokba.
jaj,
kibaszottul félelmetes.
3.
ugarnom kell, hogy repülhessek.
bíznom kell, hogy elkaphassanak.
használnom kell minden tudásomat.
az élet társas vállalkozás.
minden szinten.
minden tudásomat latba vetve,
meg kell néznem,
(és azt csak úgy lehet,
ha csinálom is,
nem csak nézem...
és jaj, de nehéz csinálni, ha fél az ember.)
hogy kivel szerződöm
és mire.
minden szinten.
zoom in
zoom out
zoom in
zoom out
4.
nade
nem lehet, hogy
pont ezért vannak a repedések a szívemen,
mert oda van írva,
minden,
amit tudok?
--
20090520_Nagymaros
14 éve
Bejegyzések
8 megjegyzés:
"While my heart is a shield and I won't let it down
While I am so afraid to fail so I won't even try
Well how can I say I'm alive"
Amikor Dido énekli, akkor persze sokkal szebb. Én ezt hallgattam, amikor így voltam. És ezt hallgatom, amikor így vagyok.
Tőled pedig ezt imádtam a legjobban:
"Ugranom kell, hogy repülhessek."
Én ezt magamnak úgy fordítottam le, hogy még akkor is, ugranom kell, ha nem kap el senki. A repülésért.
(Egyébként minden sorod aranyat ér, és az hiszem, hogy ezekből idővel kellene majd egy könyvet csinálni.)
"Én ezt magamnak úgy fordítottam le, hogy még akkor is ugranom kell, ha nem kap el senki. A repülésért."
na ezen meg én gondolkozom el most..
mert szerintem igen is, meg nem is..
de a dolog úgy áll szerintem, hogy bízni is kell...
magadban és másokban..
ismered azt a repülős álmot, amikor elkezdesz repülni és minden tök jól megy, de egyszercsak rájössz, hogy repülsz, (ekkor szerintem minden magasság félelmmetessé válik) és azonnal zuhanni kezdesz?...
a vicc a dologban, hogy addig is eljutottál valahogy..szóval utána is menne..és akár le is tudnál ereszkedni és biztonságban füldet érni, ha tudatosítani tudnád a bizalmat magaddal szemben és nem csak a mélységet...
vagy a másik módszer (vagy ugyanaz?)
a Galaxis útikalauzban, jobban mondva "Az élet, a világmindenség meg minden"-ben van leírva van a legszuperebbül...
...ideírom:
"A repülésnek is megvan a maga művészete, vagy inkább fortélya.
Abban rejlik, hogy megtanuld magad a földre vetni és elhibázni azt.
Válassz ki egy derűs napot-javasolja,-és próbálgasd.
Az első rész könnyű.
Mindössze annyi kell hozzá, hogy képes legyél teljes súlyoddal a földre vetődni, azzal az elhatározással, hogy nem baj, hogy fájni fog.
Ugyanis, ha nem sikerül elhibáznod a földet, akkor fog.
A legtöbb embernek nem sikerül, de ha tényleg lelkiismeretesen próbálkoznak, egyre valószínűbbé válik, hogy úgysem sikerül.
Tehát inkább a második része, az elhibázás nehéz.
Az egyik probléma az, hogy teljesen véletlenül kell elhibáznod. Semmi értelme szándékosan próbálgatni, mert úgysem sikerül. Az a lényeg, hogy félúton valami hirtelen elvonja a figyelmedet, és ne is gondolj tovább a zuhanásra vagy a földre, vagy arra, mennyire fájdalmas lesz, ha mégsem hibázod el.
Közismerten nehéz nem gondolni erre a három dologra a rendelkezésedre álló egy röpke másodperc alatt. Emiatt nem sikerül sokaknak, akik örökre csalódnak ebben az egyébként mókás és igen látványos sportban."
az elfelejtettem ideírni, hogy Arthur Dent megtanul repülni ebben a könyvben...
@ DOUGLAS ADAMS: Annyira jó, szívmelengetően angol...:) És, hát, persze nagyon igaz!...:)
Ahogy a Frank Zappa énekli a Joe's Garage utolsó számában,
"A little green rosetta
You'll make a muffin really betta."
Érdemes ezen is elgondolkozni.
Esetleg azon, hogy kedves türelmetlenség, nem húznál el a halálba, de azonnal?
Azt hiszem, azért az ember akkor mer igazán szabadon repkedni, hogy ha alatta ott van valami puha, amire vissza lehet zuhanni, amikor beüt a mennykő (mert igazából nagyon szar keményre zuhanni, írjanak bármit is a hazug írók). Na mindegy, a lényeg, amire ki akarok, így elgondolkodva, hogy de kéne már neked egy pasi.
De csak azért, hogy a majd a mi, a hódolóid darabokra tört szívén szép csipkések legyenek a forradások. Érted, mint egy rozetta... it makes a muffin betta... Érted!
[Nem mintha a FZ szám erről szólna, sőt. Az igazából egy jó szám.]
hát gondolom, majd lesz.
és amíg nem lép gyakorlati terepre ott is a kis életem, addig elütöm az időt gondolkozással. most ez van.
én is unom néha..:)
csókok
meg aztán az is van még Iso, ha már itt nyíltan a magánéletemet tárgyaljuk..(vagy csak én?:))..hogy az elköteleződéstől való para, amire csak mostanság jöttem rá, nemigazán segített a helyzeten az elmúlt években..de javulok..azt hiszem...csak pasikban még egyenlőre nem úgy alakul, de a többiben igen..és ez ad némi reményt..hogy majd egyszercsak az a görcs is feloldódik bennem..jó mélyre ástam, biztos, ami biztos.
ja, és nyilván ahhoz kéne egy másik ember is...nahát...:)
na ez.
imádlak ám, remélem, azt tudod!
és:
:)
sőt
:D
és mindig
és mindig
és
Megjegyzés küldése