2008 július 15

visszatértem.

kiderült, hogy nem vagyok egy fesztivál arc,
hogy befordulok, ha össze kell zárva lennem 80000 másik emberrel,
viszont arra marad elég energiám még így is, hogy egyenként utáljam ôket.
nem véletlenül nem fesztiválsátoroztam kisebb koromban sem,
hát bebizonyosodott.

teljesen ôszintén szerintem a Balaton Sound úgy volt szar, ahogy volt.
a 80%-ban teknós-sutyerák közönségével együtt.
én szeretem az elektronikus zenét
és most nem fogok itt "bezzeg London"-olni,
de csak azért, mert megfogadtam, hogy nem lesz ez...
na jó, mégiscsak..hátha segít..na lássuk:
BEZZEGLONDON BEZZEGLONDON BEZZEGLONDON....

sokkal jobb most.

egyetlen dolog mentette meg a helyzetet,
az az, hogy ott volt a Balaton.
ami viszont egyértelmûen jó.
mindenkinek szívbôl ajánlom.

...

egyébként meg a legfurcsább,
hogy most olyan,
mintha az elmúlt két és majdnem fél évet csak álmodtam volna...
és most próbálnék felébredni...
vagy mintha most álmodnék... és az lenne a valóság..

mi van, ha nem is tanultam semmit,
mi van, ha csak fél órára elnyomott az álom a kanapén...
ezeken parázom, mikor úgy érzem aggódni kéne valamin...

de ma az volt, hogy baráti építészirodalátogatásokat tettem,
(közvetlenül, a széchényiben anyával eltöltött négy óra után..
jeheheheheheee:)
és beszélgettem is csomót,
ez megnyugtatott..

majd ha kell, elôugrik a nyuszi a kalapból
(remélem , addig nem döglik meg)
addig meg még nyaralok.