2010 január 23.

csak ha valakit érdekel,
elmondom, hogy a vizsgáim jól sikerültek
a két jegy közül, amit osztogatnak
én az ötösöket kaptam.
a tegnapin is.

elmúlt a karfiol hatása,
viszont szétbűnöztem magam tegnap,
kakóscsigával,
csokis rúddal,
mazsolás drazséval
és kólával.
jaj, dehát
a csokoládé, az csokoládé...

ja és, hogy egyébként hogy vagyok?
kicsit néha szomorú,
de közben meg könnyű is,
meg furcsa, hogy nem vagyok szétzuhanva,
meg az is,
hogy semmi nem múlt el,
csak és kizárólag
az az őrjöngő, türelmetlen várakozás,
ami rettentő mennyiségű energiát emésztett fel.
évek óta.

nyilván nem hiába.

azt is gondolom, ha az ember ezt történteti magával,
akkor maga is eléggé fél attól,
hogy mi lesz, ha azok az energiák felszabadulnak.
és szétrepesztik a ház oldalát.
mint ahogy sokszor szét is repesztették.
újra és újra szétrobbantották.

azt hiszem az történt az elmúlt évben,
hogy valahogy lettek bennem helyek.
és most hogy felszabadulnak az energiák,
megtalálják a helyeket.
és nincs baj.

és érdekes ez hagyni tudni,
hagyni hogy legyen.
legyenek a dolgok, amik történnek.
és tevékeny részese lenni a mostnak.
és nem annak, ami majd történhet.
meg vagyok lepődve, hogy képes vagyok erre.