királylányok-királyfik vol2.

szóval a kép kb. összeállt a királyfiról,
és rólam is a királylányról.
természetesen az évek során szépen csiszolódott
kicsit itt kiszínezve, kicsit ott kiradírozva,
ide kicsit több-oda kicsit kevesebb.

remek elfoglaltság ez,
a bibi csak az hogy a várva várt boldogság jól nem érkezett meg,
vagy ha megérkezett, akkor már az elejétől azon paráztam, hogy elmúlik,
és ha elmúlt akkor belehaltam,
és kezdhettem újra az egészet.

itt egy kicsit kiradíroz, ott egy kicsit belerajzol.
az éppen megélt tapasztalatokra építve természetesen.

valami nem stimmelt.

elmentem
karmasztrológushoz
kineziológushoz
pszichológushoz

beszélgettem
anyámmal
barátaimmal
barátnőimmel
ismeretlenekkel
szerelmeimmel

néztem filmeket
olvastam könyveket
olvastam önsegítő könyveket
átrendeztem a lakásom
átrendeztem mások lakásait

elutaztam külföldre
visszajöttem külföldről
kitaláltam magamnak egy életet
és elveszítettem ugyanazt

lettek új barátaim és
veszítettem el barátokat

az érzelmi hullámvasút
ment meredeken felelfelé
zuhant lefelé
vánszorgott
vagy éppen letépte a fejemet úgy rohant.

és aztán egyszercsak baromira elegem lett.

és elfáradtam

elfáradtam
a rohangálásban,
a keresgélésben,
a vágyakozásban,
a reménykedésben.

és akkor megálltam
lecövekeltem
nem mozdultam, ha mozdulni akartam
becsuktam a szemem, és nem nyitottam ki, amikor ki akart nyílni
odaszögeztem magam egy ponthoz, saját magamhoz,
minden akaratommal.
ami a valóvilágban azt jelenti, hogy

lecsökkentettem a szociális nyüzsit a minimumra.

természetesen az sokat segített, hogy közben a szakmai oldal nem állt meg.
munkák jöttek, az iskola elindult..szóval volt min bütykölni..
az élet nem állt meg,
csak a muszáj-elmennem-valahova-ma-este dolog halványodott.

ettől függetlenül
majd bele pusztultam eleinte az otthonlevésbe.
de nekem ez volt az egyetlen út.
icipicit olyan lehet ez, mint amikor egy drogfüggő bezárja magát egy szobába
és addig nem jön ki, amíg el nem múlik, amíg túl nincs rajta.

nem volt más választásom.
a sokéves tapasztalat azt mutatta, hogy
bármennyire
gyúrok, kapálózom, igyekszem,
kitalálok és megvalósítok magamon
és másokon is
és
akarok
ez a párkapcsolati dolog nem működik
márpedig

én királylányként(sok más királylányhoz hasonlóan)
úgy képzeltem az életemet,
hogy boldog párkapcsolatban
és családban fogok megöregedni
és közben persze csodásan sikeres nő is lesz belőlem
természetesen.

szóval eljött az idő tenni valamit
és mivel, amit addig csináltam nem működött
ki kellett próbálni valami mást.

ott álltam "lecövekelve"
ha a régi énem szól belőlem, akkor megakadva.
a fejem zúgott,
a lelkem háborgott,
az összes porcikám tiltakozott,
és azt üvöltöttem a saját fülembe,
hogy
mozdulj már meg!
csinálj már valamit!
menj, mozogj, csináld!
és
lusta vagy!
és ez így nem lesz jó!
és elmegy melletted az élet!
és hidd el,
nem kopognak a királyfik az ablakodon,
ha te nem mész el a bálba!
el-megy-melletted-az-élet!
és megöregszel!
már megöregedtél!
túl késő!
mit ácsorogsz itt!
nem lehetsz ennyire gyenge!
most tényleg feladod?
lehet, hogy már csak egy lépés és odaérsz!
a következő buliban találkoztok!
nem próbálkoztál elég erősen!
nem voltál elég ügyes!
ez így nem lesz jó!
elröpül az a kevéske időd, ami még maradt!
menj, menj, csináld, csináld!
egy olyan csaj, mint Te nem adhatja fel!
Te ennél az ácsorgásnál sokkal többet érsz!
sokkal többre vagy képes!
--
folyt.köv.holnap