királylány-királyfi vol.4

a történethez hozzátartozik,
hogy a "lenyugizós" évem közepén,
aznap, amikor megtudtam, hogy felvettek a képzőre,
(2009.július.13)
durva lumbágó szerű derékfájásom keletkezett
a derült égből.

olyannyira, hogy nagyon nehezemre esett például felállni,
a derékfordítós napi szükségletekről meg ne is essék szó.
szóval fájt.
és annyira,
hogy elmentem vele orvoshoz is, pedig azt is kerülöm.
viszont vicces módon a kapott időpontra a fájás megszűnt,
az orvoslátogatás után egy nappal pedig visszatért.

gyanús volt ugyan, hogy pszichoszomatikus a dolog,
de eszembe sem jutott,
mondjuk, visszamenni a pszichológusomhoz ezzel.

több dolog miatt sem.

egyrészt, mert olyan vagyok, aki azt gondolja,
hogy nem kell mindennel azonnal orvoshoz fordulni.
én az a kivárós fajta orvoslátogató vagyok.
(tudom, hogy a pszichológus nem orvos, de hozzá sem)

másrészt, mert olyan vagyok, aki
nem szeret segítséget kérni.
jól megfontolom mindig.
körüljárom a problémákat egyedül, amik felmerülnek,
feszegetem, javítgatom, aztán,
amikor úgy látom, hogy ennek ellenére még mindig léteznek,
akkor körülnézek, hogy mi is segíthetne.
így jutottam el egyébként végül pszichológushoz is először is, meg másodszor is.
feltűnt ugyanis, hogy ugyanazok a körök ismétlődnek az életemben (elsősorban pasiügyben)
és bármennyire próbálok kilépni belőle, nem megy.

harmadrészt pedig, mert meg voltam (és vagyok) róla győződve,
hogy a fájás "poszt-traumatikus" görcs volt,
az elmúlt hónapok feszültsége, ami utólag csapott agyon.
(szakításos fájás, felvételi para, művészeti önleértékelés átugrása, félelem leküzdése..stb..stb)

úgy hagytam abba a pszichológushoz járást,
hogy én most jól vagyok, összeállt a kép,
megvan az új stratégiám és menni fog.

és ment is.
felvettek a képzőre, tehát beindult az álom önmegvalósító gyár
rendben volt a szüleimmel a kapcsolatom
voltak barátaim
volt munkám
volt jövőképem remekül kitalálva,
tehát, amin az elmúlt 4-5 évben melóztam,
az meghozta az első rügyeket.
és ez abszolút így is igaz.

nem voltam ugyan maradéktalanul boldog,
megmaradt a furcsa kesernyés szájíz.
nyilván a
"hol a boldog párkapcsolat, hellló, nekem azt ígérték?!" kérdés miatt,

de úgy gondoltam, és nagyjából be is igazolódott később,
hogy már csomó mindent megtettem magamért.
beindult a dolog, sínen vagyok ÉN,
és a pasitalálós dologhoz majd szépen hozzátesz a nyugi, amin dolgozom,
és most majd jól el is foglalom magam végre a SAJÁT kis életem építésével.

(egészen vicces, hogy miközben erről írok, most ebben a pillanatban, megfájdult ugyanott a derekam...talán emlékeztetőül)

szóval eszembe sem jutott pszichológushoz menni
a pszichoszomatikus fájásommal.
és
eldöntöttem, hogy kimasszíroztatom a fájást.
és mivel masszőrt nem ismertem,
A Békáról, a természetgyógyászról, pedig már hallottam,
hát tőle kértem időpontot a gyógyuláshoz.

és nem is számítottam rá, hogy attól a naptól kezdve
hetente járok majd hozzá
közel egy éven keresztül.
--
folyt.köv.holnap