2008 július 9.

nem lesz ez egy ilyen visszautalós blog,
meg vállonsírós blog tudom,
mégis az elsô bejegyzés most ezt érdemli

elsô bejegyzés
egy kitörölt blogkommentrôl, az anyákról és a felnövésrôl.

na az van, ha még nem sejtettétek volna, de biztos igen, hogy azt hiszem, én kifogtam a világ egyik legjobb anyáját. nem azért mondom, hogy itt most behízelegjek neki, vagy így orvosoljam az utolsó blogbejegyzésbôl kitörölt kommentjét, hanem azért, mert ez az egyszerû tény.
elmondom hirtelen, hogy mi történt és a háttérinformációkat is. röviden.

van egy utolsó bejegyzés az elôzô blogban,
van egy nagyon szívetmelengetô komment névtelentôl,
vagyok én a friss otthonommal magamban,
vagyok én egyke gyerek,
van a mamám, csupaszívében csupaén (mármint én, aki ezt itt írom)
van az Ô és az én örök harcunk a távolságokért,
és örök együttállásunk és mélységes kapcsunk,
és van a mamám kommentje a névtelen után kedves névtelennek,
egy szép komment volt és nem tudom itt már fejbôl idézni,
egy köszönetféle volt mindenkinek, aki az elmúlt két évben
ott volt.

és hirtelen két oldala lesz ennek az érmének,
ugyanannak az érmének a két oldalán,
együtt érvényesek, értik egymást,
de egyenként igazak.

az egyik oldalon ott van az anyai szív,
az elmúlt és eljövendô évek minden értem dobbanása,
ami nélkül nem, egyáltalán nem lennék az, aki vagyok.

a másik oldalon pedig ott van az a küzdés,
amit magamért magam követtem el,
ami nélkül szintén nem lennék az, aki most vagyok.

kitöröltem a mamám kommentjét,
mert azt az érzést keltette bennem, hogy helyettem válaszol.
és azt kívántam bárcsak ne érezném ezt,
bárcsak annyit tudnék neki adni én is, mint amennyit ô adott nekem.
bárcsak ne lennék most kicsinyes fasz,
bárcsak ne érezném úgy, hogy be kell védenem a saját teritóriumomat.

de nem ment.
kitöröltem, és felhívtam.
felhívtam, és elmondtam.

és ô értette, én miért csináltam,
és én is értettem minden egyes szavát,
amikor arról beszélt, hogy mennyire nehéz volt neki is ez a két év, hogy mennyire sokszor törölt ki kommentet Ô maga, mert nem akart engem zavarni, hogy ma éjjel felébredt és az jutott eszébe, hogy jól vagyok-e, hogy....

ez volt.
majd eljön az az idô,
amikor majd azon az oldalán fogok állni egy ilyen kapcsolatnak, ahol ô van,
...és azt kívánom magamnak, hogy legalább ennyire jól csináljam...

...

egyébként meg isten hozott mindenkit, az új blogomban.
welcome home