2008 szeptember 30.

az itt-szeretnék-élni és az itt-kell-élnem-nincs-más-választás városok között igen igen nagy különbség van, még akkor is ha végül/egyenlőre (megfelelő pillanatnyi hangulattól függően aláhúzandó) ugyanúgy hívják őket egyébként.

akkor is ha bárhol vannak itt vagy ott.

ez például remek tapasztalat.

az itt-kell-élnem-nincs-más-választás város abból a másik városból, ahova elmenekültünk előle, félelmetesnek tűnik, főleg, amikor rájövünk, hogy itt-kell-élnem-nincs-más-választás város itt-szeretnék-élni várossá változik lassan bennünk.

aztán ha végül rászánjuk magunkat és visszacuccolunk, de már az itt-szeretnék-élni városba, ami előtte itt-kell-élnem-nincs-más-választás város volt, akkor valahogy már másképp élünk ott, talán mert tudjuk, hogy van más választás, és a választásnélküliség nem keseríti meg a hétköznapokat és segít túllendülni a kellemetlenségeken, és kicsit azt a másik várost, ahol áttranszformáltuk az itt-kell-élnem-nincs-más-választás várost itt-szeretnék-élni városra, azt is magunkkal hozzunk.

és ez jó. teljesebb az élmény. uniózálódunk (igen ezt a szót most találtam ki), miközben valahogy mégis mégis tartozunk valahová.

igen én itt most Budapestről írok. nekem ez lett végül/most (megfelelő pillanatnyi hangulattól függően aláhúzandó).

de lehetett volna például pont fordítva is.

persze biztos, hogy vannak, akiknek anélkül is sikerül megtalálni az itt-szeretnék-élni várost magukban, hogy oda-vissza költözködnének mindenféle városokba.
lehet, hogy csak oda.
lehet, hogy oda-vissza.
lehet, hogy oda-vissza-el-ki-össze-vissza.
vagy lehet, hogy egyáltalán nem.
mindegy, mennyi mozgással, mert mindenki magának találja meg a ritmust és a helyet.
jó lenne, ha mindenki megtalálná.
mert különben nem annyira jó táncolni.

---

na akkor most olvasd el mégegyszer LASSAN, kérlek.
mivel nagyon fontos, amiről itt írok.
legalábbis nekem.

Nincsenek megjegyzések: