2009 március 9

azon gondolkozom, hogy ez a világválság dolog kicsit emlékeztet valahogy a mobiltelefon-internet-információ robbanás előtti időkre...
és ez igazándiból jó...

amikor nem volt mobil (tudom akkor nem volt pénz sem, de mégis talán pont ezért kell arra az időre emlékezni, hogy még úgy is, hogy nem voltál közvetlenül technikailag materiálisan összekapcsolva másokkal), akkor azokkal találkoztál, akik igazán fontosak voltak és akikkel tényleg kellett találkoznod...vártál arra simán akár több órát-napot-hetet is, hogy megérkezzen...vártál egy levélre, egy vonalas telefonhívásra...koncentrált volt az erő...és megtaláltad az utakat, hogy legyen életed, munkád, szerelmed, pénzed..
bármilyen sorrendben...

aztán egyszercsak minden bepörgött és minden azonnal kellett..

most van mobil-internet-stb, és nincsen pénz...
az elmúlt években megszoktuk a rettenetes pörgést és a millió, sokszor felesleges információt, és igazándiból szerintem sokszor nem sikerült kiválogatnunk, hogy mi is az, ami igazán fontos, rohantunk és kapkodtunk és telefonáltunk és emailt írtunk és rohantunk és azonnal kellett..
jött a pénz és ment a pénz ugyanebben az ütemben...és sokszor nem tudtuk, hogy igazán fontos dolgokra adjuk-e ki...
habzsolva fogyasztottunk...és nem csak pénzt, hanem energiát, és emberi kapcsolatokat is..
egymást ettük... és az egyensúlyt..
őrülten löktük a hintát: magasabbra, magasabbra...
és belebetegedtünk, de mindegy volt..

és elfelejtettünk türelmesnek lenni...
elfelejtettünk várni jól...
elfelejtettük, hogy az igazán fontos dolgok tényleg mindig megtalálnak...

és ezért most, hogy hirtelen nincsen pénz és belassulnak a dolgok, pánikba esünk..
talán mindenbe beleugrunk, csak hogy történjen már, hogy pörögjön föl megint, lökjük...
vagy kővé merevedünk, mert a felgyorsult iramhoz igazodott agy már nem érzékeli, ezt az ritmust...
mert elfelejtjük, hogy a mozgás nem áll le ....mert nem tud leállni..mert örök mozgás van...
csak mi elfelejtettük, hogy merre van előre..

már nincs hitünk, csak kalimpálunk a hintán és hajtanánk ezerrel..
csakhogy kikapcsolódott a biztonsági lánc, gyerekek...

és tudod mit? ez jó...

mert ha nem igazodsz, ha lökdösöd..
-mondjuk kiesel és összetöröd magad, és vagy felállsz vagy nem.. ez ilyen
-az is lehet, hogy megtartod magad erőnek erejével, csak elveszik a játék öröme mégis...
-vagy elkezded mondjuk élvezni, élvezni azt, hogy a lelassult mozgásban, már nem csak elsuhanni látod a tájat...és ez először furcsa, és nagyon nagyon félelmetes is...és új mozgást is kell tanulni, és új szemléletet, és új látásmódot, és új hitet...most ez is a munka része...
a törzzsel lassan előre és lassan hátra...
a finom mozdulatok kora jön...

különbözőek vagyunk..különbözőképpen is fogjuk ezt kezelni...
mindenkinek, (és tényleg azt hiszem, hogy mindenkinek)
megvan a saját ritmusa a saját hintájához...