tegnap a 9-es buszról a Nemzeti Múzeum homlokzatát bámultam és rettenetesen próbáltam kivenni, hogy mi van kiírva öles betűkkel egy krva nagy molinóra, két oszlop közé.
hamarosan rá is jöttem, hogy Cápa Róbert.
aztán nem értettem, hogy ki az a magyar képzőművész, aki odáig tolta magát már megint, hogy itt állít ki, Cápa Róbert, és hogy na vajon ez a csávó mit rakott le az asztalra, ami ekkorát durrant és ha valamit lerakott, akkor miért nem hallottam még róla soha a büdös életben...biztos most végzett a képzőn és az apukája a Nemzeti Múzeum igazgatója..whatever..
ez kb 2 nagyon hosszú, és így visszagondolva rettentő kínos másodpercig tartott..aztán szerencsére megvilágosodtam és nagyon kiröhöghettem magam...Cápa Róbert miatt, aki igazándiból
Robert Capa
és már hallottam róla ,
sőtmitöbb tudok egy embert biztosan, akinek olyan példakép féle ő,
éshát nemhiába ő a példakép, merhogy jó (volt), nagyon is, szívvel meg lélekkel meg szemmel meg ésszel meg..na mindegy.. majd megnézitek, ha akarjátok Cápa Róbert elő-kiállítását és aztán majd a Ludwigban is az igazit.
kultúrális ajánlónkat hallottátok.
azt meséltem, hogy gyerekkoromban csomó ideig azt hittem, hogy Illyés Gyula két ember?
Illy és Gyula, aki ha jól emlékszem úgy halt meg, hogy elütötte egy autó Budapesten...
5 éves voltam, de rettentően meghatott a dolog, hogy Illy és Gyula annyira jó barátok voltak, hogy egyszerre is haltak meg... és nagyon nagyon sajnáltam őket...
azt hiszem két évvel később jöttem rá az igazságra, amikor megtanultam olvasni...
20090520_Nagymaros
14 éve
Bejegyzések
3 megjegyzés:
Ezen az Illy és Gyulán és a megható barátságukon könnyeztem.
Viszont én meg az Ilf-Petrovra hittem, hogy egy ember. De az nem vicces,
ah..most emlékszem, hogy egyszer ezt már leíruk a másik blogban..:))
ezen nevetünk tíz perce mind a 4en, csok
Jean Claude Van Damme
Megjegyzés küldése