2009 július 26.

na és akkor most az a feladat
(mármint az enyém)
hogy nyugodjak meg, és
a valamit, amit visszakaptam,
ne dobjam gyorsan el,
csak azért mert azt hiszem,
hogy forró és megégethet.

hanem helyette, kezdjek el neki örülni.
és tartsam magamnál.

ahelyett,
hogy csak úgy nyugodtan örülnék,
hátradőlnék, és
csak úgy élvezném, hogy mik történnek,
csak úgy,

ahelyett
ez a pánikolás,
kapkodás,
türelmetlenség,
görcsölés,
akarás...

na ez
a kurva idegesítő bennem.

--
mert visszakaptam,
minden szinten visszakaptam valamit,
ami régen elveszett,
és amiről mostanra megtanultam,
hogy szép is, meg jó is, meg hiányzott is.
valamit magamból.

ehhez el kellett veszítenem néhány másik dolgot.
nem kellemes.

de úgy tűnik megérte.
feltéve,
ha most nem követem el a régi jól bevált trükkjeimmet,
hogy gyorsan újra elveszítsem.

(miért kell félni boldognak lenni, azt valaki mondja már meg)

ha nem követem el őket,
pánikolásból,
kapkodásból,
türelmetlenségből,
görcsölésből,
akarásból...

--
nem nem a nagy szerelem az,
nem.
hanem valami,
valami bennem.

talán képesnek lenni szabadnak lenni.
hmm...ühüm...
a jóféle szabadságomat kaptam/kapom vissza épp.
azt a fajta szabadságot, ami valóban összeköt.
és jó lenne nem elveszíteni, még mielőtt örülhetnék neki.
meg utána sem.

csak rajtam múlik.