mindjárt abbahagyom a hisztit, csak még egy dolog eszembe jutott.
azt hiszem, azt például nem tudom feldolgozni,
hogy az emberek pénzért dolgoznak.
az időt megtanultam, mert határidők.
azt is megtanultam, hogy kell a pénz kenyérre.
de valahogy a kettő nem kapcsolódik bennem össze.
abban a pillanatban, amikor pénzért kezdek dolgozni,
azonnal extrán stresszelni kezdek.
és nem az a baj, hogy nem szeretek dolgozni.
nem.
mert szeretek.
és nem az van, hogy mormon szeretnék lenni,
és tagadom a pénzt, nem.
a pénz kell.
lehet használni egy csomó mindenre.
tök jó.
csak valahogy a kettő nem kapcsolódik a fejemben.
(mármint persze értem, meg csinálom is,
de van tőle a konstans szar érzésem)
20090520_Nagymaros
14 éve
Bejegyzések
6 megjegyzés:
Hát nem fehér európai aki tud követni godolataidban!
:) na ilyen az, amikor az embernek a saját anyja sem érti a szavát..:)
Nem azért, mert úgy érzed, hogy ha szereted csinálni a munkádat, akkor fizettség nélkül is szeretnéd csinálni? És ha szereted csinálni, akkor azt valahogy bemocskolja a pénz? Mintha érdekből csinálnád-- pedig nem
de..azt hiszem pontosan..:)
ööö..egyébként képzeld itt ülök a Kinoban...ööö..és most nézem csak, hogy a Figaroban kellene lennem..nos akkor következő péntek :)
Minden egyes gondolattal egyetértek. Én is utálok fogalakozni a hivatalos dolgokkal és pláne a pénzzel. A szívemből szóltál. Egyedül az itteni utolsóval nem értek egyet, hogy a pénz bemocskolná a szeretettel végzett munkát. Szerintem az két dolog, hogy valamit szeretettel csinálsz és az, hogy pénzt adnak a munkádért. Legalábbis nekem munka közben nem jár azon a fejem, hogy a végén majd jól kifizetnek. Viszont ha ez a kettő találkozik, az engem inkább boldoggá tesz, mert az látom, hogy örömmel és könnyen csináltam valamit, de mégis adnak érte pénzt. Ilyenkor sokszor azok jutnak eszembe, akik bemennek melózni, utálják az egészet és közben várják a hó végét, hogy a szenvedésüket kifizessék. Na, én inkább ezt nem értem, hogy hogyan tudják összehangolni a lelkükkel.
aha..értem mit mondasz, de én úgy értettem azt a mondatot,
hogyha például csinálok valamit és közben tudom, hogy ezt pénzért is csinálom, akkor valahogy lesz bennem egy fura blokk, pont úgy, ahogy andrás írta, hogy akkor ezt most érdekből csinálom-e vagy szeretetből.
valahogy eközött a kettő között nehezen lövöm be az egyensúlyt.
pedig kell,hogy legyen, hisz az a tuti állapot,amikor abból élsz meg, amit szeretsz csinálni.
(ezért például isteni volt Londonban elég pénzt kapni havonta a bankszámlámra, és közben nyugodtan dolgozni)
és ha választanom kellene,
hogy mmost akkor szerelemből csinálok-e meg valamit, és majd valahogy lesz a számlámon annyi pénz, amiből jól élek,
vagy hogy pénzért csinálok-e valamit, és majd valahol örülök máshol, akkor teljesen biztos, hogy az elsőt választanám...
(épp mmost a másodikban vagyok..és nemigazán tetszik a helyzet..és egyfolytában próbálok belelopni lelkesedést, meg örömet, hogy legyen miért csinálnom...de ez is kurva fárasztó)
azt persze én is szeretem, ha kifizetik a munkámat, amit ráadásul szeretek is csinálni, de azt valahogy nehezen kezelem, hogy nekem kell megmondani mennyit kérek érte...
például utálok árajánlatokat gyártani...hogy ennek kell lennie az első lépésnek..különben például nem kapok elég pénzt a végén...hogy ez az első gondolat, még akkor is, ha nagyon tetszene a project.
na én így értettem, hogy pontosan így értem :)
de mindjárt megvitatjuk élőben..
csókok
Megjegyzés küldése