2009 július 30.

annyira, de annyira,
de annyira utálok hivatalos dolgokat intézni.
hogy nem is tudom, hogy maradtam életben eddig.

ja tudom, anya elintézte helyettem.
(aki most azt mondja, hogy
31 éves vagy édesem,
azok most mind chssssst-pszzzzzzzzt)

meg, ja tudom,
ha már nagyon muszáj,
akkor előveszem, azt a valakit belülről,
aki meg tudja oldani ezeket a dolgokat,
de előtte szétparázom magam rajtuk.
hónapokig képes vagyok halogatni.

csodás.

--
például most megjöttek a papírok a képzőről,
hogy felvettek és csomó dokumentumot kell bemutatni,
na és akkor a könyvelőmet is fel kell hívni,
hogy akkor most mi legyen,
jesszus, van egy "cégem" is (muhaha),
na az milyen para, el sem bírom mondani.
meg fénymásolni meg ilyenek,
meg akkor lakhatási támogatás,
meg tandíjbefizetés,
és akkor pénz is kell,
és jajjaj..
olyan sűrű ködöt ereszt a szemem elé,
hogy alig győzök megnyugodni,
és apránként elkezdeni cselekedni.