2009 szeptember 15.

pakoltam a lakásban
és egyszercsak rájöttem,
hogy olyan az egész,
mint
egy hatalmas gyerekszoba.

ez mikor lett?

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Egyszer mondá azt,arra a kérdésre, hogy mi szeretnél lenni:gyerek szeretnék maradni. És most mi szeretnél lenni? Puszma

Gabriella Kovacs írta...

egész
:)
puszik

Király Emese írta...

hú, mennyiszer van nekem ilyen érzésem amikor körülnézek a kis lakásomban:)

András Hídvégi írta...

Azt hiszem, 18 éves lehettem... és akkor - is:) - úgy éreztem, hogy valahogy nagyon beakadt az életem, és nem tudok előre lépni...

És akkor körülnéztem a szobámban, hogy hol tudnám valahogy megbolygatni a status quot, hogyan tudnék kizökkenni ebből a fájdalmas megrekettségből... szóval, körülnéztem a szobámban, amit tizenegykét éves korom óta nem rendeztem át... és akkor a pillantásom megpihent a nagy Chuck Norris-plakátot...:)

És akkor odaléptem a nagy Chuck Norris-plakáthoz, nagy levegőt vettem, és letéptem... és akkor olyan volt, mint amikor a léghajóból kihajítanak minden felesleges súlyt... hirtelen felrepültem...:)

Nem volt rossz 18 évesen gyerekszobában élni. Csak egy olyan állapotot próbáltam öntudatlanul konzerválni, aminek akkor már vége volt. És amíg egy gyerekszobában éltem, addig fiatal felnőttként gúzsba voltam kötve.

Hogy csak egyetlen példát mondjak, felettébb bizarr dolog elindulni este csajozni egy olyan szobából, aminek a falán Chuck Norris lóg:)

Gabriella Kovacs írta...

:)..
az van, hogy ez a lakberendezési stílus asszem az én választásom...
és az is van, hogy igazándiból tetszik.
megvannak a felnőtt dolgok is..sőt nagyjából csak felnőtt dolgok vannak..de valahogy úgy rendeződik el mint egy vidám gyerekszobában...

szóval félreértés ne essék, nem gyerekességről beszéltem...
hanem felszabadultságról...olyanfajtáról, ami általában a gyerekek sajátja..
ezt láttam meg itt hirtelen..és ennek nagyon örülök...

10 éve lakom itt, és sokféle változáson ment át ez a kis lakás,
minthogy az ars poeticam is az (höhö), hogy a lakótered Te magad vagy. úgyhogy szuper, hogy levetted anno a plakátot, mert változtál..és igen pontosan olyan érzés, mint amit írtál felszabadító...na erről órákat tudok beszélni egyébként...
nekem ez a fontos a belsőépítészetben...
felszabadítani, megnyitni, kiengedni, befogadni...és segíteni ezeket megélni....
teret és helyet csinálni a történéseknek és a dolgoknak
(na majd erről írok egy posztot)
:)

most épp nem próbálok konzerválni magamban semmit..sőt éppen nyitom fel a befőtteket...és meg kell mondjam, isteni ízük van...

a chuck norrisos plakát meg király, nekem is van egy (neeeem is) :)

JIZZLE írta...

Gabi, elvesztettem a szamod, es szeretnenk toled ajanlatot kerni belsoep tervezesre... :) megirnad emailben .....
nem volt ennel jobb otletem:
katai.tamas.priv@gmail.com

Iso írta...

Vazeg, nekem tökugyanezaz érzésem van! Az egész lakás egy gyerekszoba, állandóan pakolok, és három perc múlva megint minden szétvan.
Hm... ez vajon mikor lett? Emlékszem, amikor 18 éves voltam, egyáltalán nem ilyen volt... Furi.

csordi írta...

Ez azért van, mert nem jól álltok a dologhoz. Ugyanis nem a holmikat kell elpakolni, hanem a gyerekeket.