2010 január 18.

most, hogy három napja egy kedves kis diétába kezdtem, tisztítókúra címen, most végre megtudhattam, hogy milyen az, ha az ember gyomrában két darab kiscica és a egy nagyon aranyos kiskutya kergetőznek. vagy ha éppen nem kergetőznek, akkor a kiscicák dorombolnak édesen. de nem azért írom ezt ilyen szépen, hogy elkendőzzem a hasmenést. mert nincs olyanom, csak amikor csak úgy üldögélek és nézem a kikölcsönzött filmet, vagy bújom a jegyzeteimet, közben ők ott bent játszanak. tényleg nem megy a hasam. csak mocorog. de úgysem hiszitek el és egyébként sem vagyunk még olyan jóban, hogy ilyenekről beszéljünk. na jó, ezt most abbahagyom, mert életem legborzasztóbb bejegyzését sikerül most. sosem gondoltam, hogy ilyenekről fogok itt írni. de minden rendben az emésztésemmel..tényleg...na jó mostmár lassan elég...elég lesz...viszont idelinkelek egy videót..tudom, hogy elsőre furcsa, de ez szerintem ez valahogy mégis vicces... na, csak hogy tudjátok mi az a stádium, amiben mi vagyunk, mármint az olvasóm és én, nos, az a kapcsolat előtti rajongás állapota..és nem lépném át ezeken a hasábokon ezt a határt tényleg, csak le kellett írnom a kiskutyát meg a cicákat, mert úgy örültem, hogy eszembe jutott. és tényleg nem megy a hasam...fogjam már be....