2010 február 07.

és akkor jöttem hazafelé
és azt éreztem, talán beteg leszek.
siettem.
meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán,
meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán,
és a lábamról is le kell még szedni a szőrt,
meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán
meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán
ismételgettem,
és csúszkáltam a jéggé fagyott budapesten.

és aztán beszálltam a liftbe
és kiszálltam a kilencediken
és a kezemben a lakáskulcs
meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán,
meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán,
és a lábamról is le kell még szedni a szőrt,
meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán
meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán
mantráztam magamban,
és az ajtó előtt állva, azon gondolkoztam,
miért van ilyen furcsa szemeteszsák szag?

és kinyílt a szomszéd ajtaja,
kutyasétáltatásra készülődött a szomszéd fiú,
meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán,
szia, meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán,
és leguggoltam, hogy megsimogassam a kutyáját,
meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neo... szia,
oldalra néz,
nem itt kéne aludni, hallja? haLLJA?

és akkor kiderült, hogy a furcsa szemeteszsák szag
valakiből jön,
aki a lépcsőfordulóba vackolta be magát erre az éjszakára,
mert a lépcsőházban meleg van
és kint meg jéggé fagyott budapest.

és...
és...
és először azt éreztem, hogy itt van ez a fiú és igaza van,
és jó ez, hogy szól.
és aztán meg,
aztán meg
elönött valami elképesztő szívösszeszorulás.

meleg leves, meleg fürdő, takaró, meleg tea, neocitrán,
és a lábamról is le kell még szedni a szőrt?

--
és megvártam a fiút a kutyasétáltásból
és megnéztem a lépcsőfordulót,
és ott fekszik valaki a kabátjával betakarózva,
a cipője szép rendben a lépcsőn egymás mellett, mintha polcon,
egy kisebb fajta hátizsák a fejénél letámasztva
semmi több.

és megkérdeztem a szomszéd fiút,
hogy mondja meg, ha hülye vagyok és naiv
és meg fogom érteni és azt fogom gondolni, hogy igaza van,
és tudom, hogy igaza van, hogy el akarja küldeni,
de
de basszus, kint jéggé fagyott budapest
és nem maradhatna, ez a valaki itt,
erre az éjszakára?
és persze jött a válasz, amit tudtam, hogy jönni fog
és értem is,
hogy de akkor ideszokik
és nem,
és büdös van,
és őt zavarja, (és egyébként engem is, teszem magamban hozzá)
és az anyja is ki fog akadni, ha ezt meglátja.
és csak néztem rá, és értettem, amit mond
és zavartan mosolyogtunk,
mert azt hiszem mindketten értjük,
csak
csak valahogy a szívszorítás nem enged.

és azt hiszem, nem vagyok naiv,
pontosan értem, hogy mi van,
csak...
csak tényleg az van, hogyha a kisujjadat, akkor a karodat is?
nem lehetne azt,
hogy, ha majd a karomat is, majd akkor, majd akkor mondok nemet?
hogy egy éjszakát ér büdösnek lenni, ha nem hal meg ma ez a valaki az utcán?
hogy ez nem az a szakállas, vén hajléktalan a bevásárlókocsival,
aki már sok telet lehúzott.
hogy este 10 óra van és alszik, amit lehet, hogy már napok óta nem?
nem lehetne, hogy csak éjfélig?
nem lehetne, hogy... nem tudom...

és nő vagyok és egyedül élek és nyilván nagyon nem örülök,
hogy egy idegen alszik a "lakásom ajtajában".
csak közben meg ember is vagyok.

és nem arról beszélek,
hogy jöjjön be és főzök neki levest és fürödjön meg
és leszedem a lábáról a szőrt és neocitrán
és szeretetszolgálat....
nem megmenteni szeretném,
nem az én feladatom, tudom,
és nem ébredt fel bennem hirtelen a vágy,
hogy levest osszak a balahán.
nem ez morfondíroztat.
a pillanatnyi helyzet érdekel.

nem tudom.
hülye vagyok?
mit kell ilyenkor csinálni?

én azt hiszem csak annyit tehettem, hogy megkérdeztem a szomszéd fiút, hogy teljesen hülye vagyok-e, ha az jutott eszembe, hogy hagyjuk még aludni.
és egy lánc indult be egyébként, kijött a szomszéd nő, hallottam, amíg írtam, lement a gondnoknőért, és most ő van itt és próbálja felébreszteni....

"fiatalember, fiatalember, ébredjen fel!
hallja, keljen fel!
maga hagyott itt ruhát a múltkor?"