2010 február 24 - tényleg tanulságos mese a káposztás tésztáról

például a káposztás tésztán, még sosem gondolkoztam.
de,
ma
dinsztelés közben,
hogy ki volt az az elmebeteg, aki kitalálta,
hogy
"hé, gyerekek, együnk tésztát káposztával, jaj, de jó lesz."

hányan röhöghették ki, de nagyon?
aztán tényleg jó lett.

zseniális.

én azt mondom,
az ilyen pillanatokért,
mint ami ezzel a káposztás emberrel is megesett,
például érdemes élni.

--
és
Isten bizony a részletekben lakik,
ahogy Ludwig Mies van der Rohe bácsi is megmondta.

3 megjegyzés:

csordi írta...

Én már a sűlthúsnál bonyolultabb ételeket sem értem. Ki a bántnak jut eszébe egyáltalán, hogy kavargason és macerálja a mindenféle füveket, amikor sokkal egyszerűbben is meg lehet oldani. Ezt meg talán valamelyik spártai mondta.

csordi írta...

kavargasson két s, de ezt is csak az ínyencek kedvéért

Gabriella Kovacs írta...

ja, a sült húst az ok, de láttál már káposztát egészben?
sosem jutna eszembe, hogy "hú, ez fincsi lesz egy kis tésztával, nyami..."

még a sült hús "advance" is ok, az kb, "na itt ez a darab hús,és hoppá milyen jó illata van ennek a fűnek itt és milyen fincsi lett a hús amikor mellé raktam, ott tartottam egy hétig és utána sütöttem meg" mondta az ősember a barlangban a véletlen húspácolásról..
de
a káposztástészta... a káposztástészta az röhejes...