2010 április 5.

bécs-gratz-salzburg-helstadt(?)-cheskykumlov
napszámolás
mi felnőttek-ti gyerekek brrrr
sohatöbbé nem akarnék újra 23 éves lenni
jaj, szerintem 23-tól a 30-ig a legnehezebb lenni
eddig
19 évesek lennék aztán 32 újra
de hát ez is van épp így
ugrálhatok
ez van

és
jó volt és furcsa is
idegölő
kiborultunk a végére
durván
mindenki magában tartotta
nem volt vérszívás egymásból
csak ami túlcsurrant a szélén
csak az látszott
csak pillanatokra
nagyon szeretem az osztálytársaimat
elfáradtunk előtte
elfáradtunk közben
de valahogy nem egymásban
nem tudom
a lélek
a lélek fáradt el
holnapután minden újra indul
öt hét még
képződik

de most újra itthon

ma kikozmetikáztuk Jucus patikáját
vagyis inkább
kipatináztuk Jucus kozmetikáját
mindjárt kész
pont olyan lett lesz,
pontosan,
mint, amit kitaláltunk
szépséges
majd képek is
most megyek és
kádbabújok

mi van még?
csomó minden
meglepetések
jók
nagyon
gondolatok
figyelés
kavargás
mi merre
nem tudom néha
nem vívom meg mások csatáját
nem is kell
ez jó
az enyémek az enyémek
a dolgok
majd kiforrják magukat
gondolom
mindegyik
zavart vagyok néha
ez is jó
befogadom
haladok

5 megjegyzés:

félős írta...

néha olyan nehéz látni, hogy kinek a csatája... főleg, ha az ember olyan "elhivatott", hogy kardkikard, ha csatát lát, hát megküzdi, mert úgy felvállalná rögtön...

Névtelen írta...

FÉLŐS ez így igaz, ez itt benne van a bloggerben! kösz

Gabriella Kovacs írta...

:) na...
hát ti meg kik vagytok?

NÉVTELEN, egy pillanatra azt hittem elaludtam és véletlenül kommenteltem közben egyet, ezért nem emlékszem,..de nem bloggerezném le magam és a google automatikusan odaírná a "nevemet"..

de ez mindegy is, csak fura így.

viszont mi a szösz az a kösz a végén?

végre megmondhattad, hogy ez bennem van? vagy mi az?

bennem van persze
valószínűleg azért is írom le, hogy nem küzdöm meg mások csatáját,
mert örülök neki, hogy éppen nem küzdöm meg mások csatáját
sőőt
annak is örülök, hogy mások megküzdik a csatájukat magukért és értem is, ha úgy adódik
vagy nem küzdik meg
és képest vagyok ezt hagyni
meg befogadni
és én meg az enyémeket babrálhatom éppen

egyébként
biztos tudod, a szuperhősködésről elég nehéz lepattanni..és mindig örülök neki, amikor sikerül, ha csak kicsit is
és azt gyanítom, soha nem fog teljesen és nem is kell, mert
egyszerűen segítő típus vagyok.

Félős, ez így igaz, ez bennem van ..nagyon igyekszem figyelni
kurva idegesítő ugyanis erőszakos segítőnek lenni ..meg fárasztó is

mer ha örökké előrántom a kardom, ha csatát látok, akkor soha nem jutok el abba a csatába, ahol valóban rám van szüksége az én seregemnek

és hogy hol van a határ az igazi segítés és az erőszakos segítés között, arról azt gondolom, hogy ezt az egyes felek közötti kommunikáció dönti el

az ez van-ezt gondolom-ezt szeretném-mit gondolsz-érdekel a véleményed-csak el szeretném mondani-te mit tennél a helyemben-igen és nem
típusú mondatok kimondása, meghallása és elfogadása
oda-vissza

félős írta...

ó, hát én épp csak magamra ismertem a soraidban, mert épp ezzel kellett szembesítenem magam, hogy nem kell ám mindig "hatni", meg "ott lenni", csakhát engem mindig vonzottak a rejtvények, a kirakós meg a szuperhősség, jah:)

de rajtavagyok.
az ügyön.
hogy ne legyek rajta...
annyira.
vagymi...
:)

(az a szóellenőrzőm, hogy subnessi, ez olyan kedves, mintha a loknessszi szörnyet becézgetné:))

Gabriella Kovacs írta...

:)
a subnessi a loknesszi szörny párja olyan szexjáték dologban asszem