2008 október 08.

ma, amikor s. 3-kor hazaért a munkából én is felébredtem, de csak kicsit:

g:-csak azon gondolkozom, mi volt még a listámon: arrébb menni, visszaadni a takarót, pisilni...hmmm...volt még valami.... nem emlékszem...
s:-ennyi pont elég lesz...(és röhög)

--

reggel viszont arra ébredtem, hogy azt mondja a hangom lebaszós stílusban:
-nem tudok semmit! (tudod, azzal a hangsúllyal ahogy azt lehet mondani, hogy: nem tudsz Te semmit!)
ez furcsa volt és nyüszítős odabújást is generált.

aztán felkeltem nehezen tükörbe néztem és láttam ám, hogy nemnagyon tudom kinyitni a szememet és a kis piros pötty, ami tegnap este lett a fehérrészen, mára kis csíkká transzformálta magát és a szivárványhártyám közelébe csúszott....kamillapakolásra hivatkozva azonnal itthon maradtam...és innen dolgozom inkább...