2009 február 23 Zen mese a mosógépről

Minthogy a Nap utcában ismét esedékessé vált a mosógép bekötése,
merthogy a régi tönkrement
és a doboz a ruhákkal még mindig tele, bár a szekrényben már van hely,
hát eldöntöttem elintézem.

Megtörténhetett volna már előbb is,
"hozzáértők" próbálták rettentő erejükkel izomból elcsavarni sok hónappal ezelőtt azt a kis bütyköt, ami miatt a csőcsatlakozás se le, se fel.

Nem jártak sikerrel.

Kis bütyköket, hogy létrejöjjön a csatlakozás, erőből, úgy tűnik, nem lehet elcsavarni.
De ezt akkor még nem tudtuk.

Naszóval, egyszercsak úgy adódott, hogy a doboznyi ruha,
plusz még néhány a régi szekrény aljáról elöntötte a Nap utcát.
Ígyhát a csatlakozásproblémának meg kellett oldódnia.

És hosszas válogatás, rendrakás után, amikor már minden készen állt a mosásra,
jött a szerelők hivogatása,
hogy verjék szét a fürdőszobát, cseréljék ki és vigyék el az elrontomlott alkatrészt, és hozzanak újat és szereljék be..
és ők elmondták, hogy ezért mekkora árat kell majd fizetnem.

Soknak találtam.
Leguggoltam, hogy megnézzem mégegyszer azt a kis bütyköt.

És hozzáértem és elcsavarodott.
És odatettem a csövet és így volt hely neki rácsavarodni.
És a mosógéphez illesztettem a másik végét és odapasszolt.

Úgyhogy, kis barátaim,
Az idő, az idő az, ami megoldja a dolgokat és nem az erő.