2008 június 13-án
láttam egy kortárs táncelőadást Londonban,
amit
egyrészt értettem,
másrészt nagyon szíven talált.
és most az a remek hírem van,
hogy az élmény
megosztódhatik,
minthogy
2009 szeptember 16-17-én
a Trafoban megtekinthető.
Akram Khan Company: BAHOK
Jöttök?
megígérem,
hogy
NAGYON jó lesz.
--
erről a darabról és az életem összefonódásáról
azt kell még tudni,
hogy
olyannyira szíven talált,
és olyannyira azt éreztem és érzem,
hogy ez az egyik legfontosabb dolog,
amit megtanultam Londonban,
(hogy mindannyian BAHOK vagyunk),
hogy a búcsúlevelemben,
amit az irodának írtam,
erre hivatkozom.
és mindenki sírt rajta.
okok...
hatásvadász vagyok,
vessetek rám követ :)
és hívjatok nyugodtan Hamvasbélánénak,
de most legalább megtudhatjátok,
hogy miért vagytok mindannyian része
az otthonomnak
és az itthonomnak.
--
tessék a búcsúlevél a kiváncsiaknak:
Dear All,
Today is my last day at KCA, and within few days I’m going back to Hungary and will leave London also.
And although I’m happy that I’m moving again I’m deeply sad as well.
It’s really hard to leave behind something which is really precious.
I have learnt loads of things here and not only on the professional way.
I have learnt a lot about people and cultures, similarities and differences.
And to work and think together and develop something together in a company which has so many different nationalities was not always easy, but for me was always the most interesting and inspiration giving thing.
A whole new world opened for me here.
And I can’t be grateful enough for this.
Few weeks ago I saw a contemporary dance performance, and that was somehow the summary I have learnt during this 2 years.
Let me share some of the thoughts of that.
The show is called bahok, which is Bengali for carrier.
Akram Khan Company and National Ballet of China
BAHOK
“We are all travellers. We are all voyagers.
Born into this world, embodies, we can only move forwards.
But we are also carriers. We are all bahok.
We carry with us our genetic and cultural inheritance our experiences, our dreams and aspirations.
All stories are about the journey of our body through life: its birth and origin, the search and quest for its identity, its transformation, its death.
All stories are both unique and universal.
Regardless of our cultural background our stories resemble each other and reveal the same underlying themes.
In of this globalised world’s transit zones we come together. We try to communicate, to exchange our stories, our memories of home.”
I’m moving back home now, back to my origin.
But there is another layer of this thing:
“Perhaps if we keep moving, home isn’t a place anymore. Home becomes just and idea, a sentiment, a memory.
It no longer has a physical meaning.
Home becomes your body and your memories - disconnected entirely from the actuality of place.”
I think it’s another home here we are talking about. It is an inner home.
And I know that having memories with you means for me you will be always a part of me, a part of my home.
Thank you.
So much.
Gabs.
20090520_Nagymaros
14 éve
Bejegyzések
1 megjegyzés:
lefordítottam a búcsúlevelet:
Kedves Mindenki,
A mai az utolsó napon a KCA-nél, és néhány napon belül Londont is elhagyom és visszaköltözöm Magyarországra.
És bár nagyon boldog vagyok, hogy mozgásban vagyok és költözöm újra, de a szívem mélyén nagyon szomorú is.
Nagyon nehéz valami olyat hátrahagyni, ami ennyire értékes és fontos.
Sok mindent tanultam ezalatt az idő alatt, és nem csupán szakmai szempontból.
Fontos dolgokat tanultam meg az emberekről, a kultúrákról, a hasonlóságokról és a különbözőségekről
Dolgozni és építeni valamit, egy olyan irodában, ahol nagyon sokféle különböző nemzetiségű ember dolgozik együtt, nem volt mindig könnyű, de ez volt az a dolog, ami a legérdekesebb és a leginspirálóbb volt ebben az időszakban számomra.
Egy teljesen új világ nyílt meg itt előttem.
És nem tudok elég hálás lenni ezért.
Néhány héttel ezelőtt, láttam egy kortárs táncelőadást, és az az előadás valahogy az összegzése volt annak, amit ezalatt a 2 év alatt tanultam.
Megosztom veletek néhány gondolatát.
Az előadás címe Bahok, ami egy bengáli szó a szállítókra, teherhordókra.
Akram Khan Company és a Kínai Nemzeti Balett:
BAHOK
„Mindannyian utazók vagyunk. Mindannyian felfedezők vagyunk.
Megszülettünk erre a világra, és egy irány van csak amerre mozoghatunk: előre.
De mindannyian teherhordók és szállítók is vagyunk. Mindannyian Bahok vagyunk
Magunkkal hordozzuk genetikai és kulturális örökségünket, az álmainkat és a vágyainkat.
Minden történetünk a testünk utazásáról szól az életen keresztül: a megszületése és eredete, a keresése és kutatása az önazonosságunknak, az átalakulásai, és a halála.
Minden történet egyedi és univerzális egyszerre.
Tekintet nélkül kulturális hátterünkre, a történeteink hasonlítanak egymásra és valahogy ugyanarra a mögöttes tartalomra világítanak rá.
A globalizált világ egy-egy tranzit állomásán összetalálkozunk.
Megpróbálunk beszélgetni egymással, kicserélni a történeteinket, az emlékeinket az otthonainkról.”
Én most visszaköltözöm az otthonomba, vissza az origómba.
De van egy másik szintje is ennek a dolgonak:
”Talán, ha mozgásban maradunk, az otthon, többé nem egy hely lesz.
Az otthon egy érzéssé, egy elképzeléssé, egy emlékké válik
És elveszíti testi, fizikai jelentését.
Az otthon a testünk lesz és az emlékeink – és teljesen leválik, elszakad a valós helytől.”
Azt hiszem itt egy másik otthonról beszélünk.
Egy belső otthonról.
És tudom, hogy az emlékeim veletek, azt jelentik nekem,
hogy örökre a részem maradtok, mert része vagytok az otthonomnak.
Köszönöm ezt nektek.
Nagyon.
Gabs.
Megjegyzés küldése