2009 szeptember 23.

az van, hogy ma reggel
csupa gondolattal a fejemben ébredtem.
mármint nem azokkal a zavarosokkal,
hanem azokkal, amik úgy összeállnak és
hopp kiteszenek egy egészet,
egy egész monológnyit.
egy egész szófosásos, megfejtős blogbejegyzésnyit

viszont
az is volt ma reggel,
hogy megérkezett a takarítónéni,
aztán iskolába kellett menni
rajzolni
(példul erről is írnék)

és közben meg ott voltak
a gondolatok.
igazán érdekes gondolatok,
tényleg.
vannak benne férfiak és nők
és múlt és jelen és jövő
és kapcsolatok és kapcsolódások
és szex is van benne
és nagyon fontos megállapítások
arról
hogy hogyan is és miért is
és hogyan is és mit miért is
és miért a hogyan
és hogyan a miért
érezni.

na erről írnék.
csak össze kell szedni.
és a reggeli ihlet elszállt éppen kicsit,
mert jött a takarítónéni
és iskolába is kellett menni rajzolni.

viszont az is történt reggel
hogy egy másik gondolatsor
amit kérdések mentén írtam,
nem csak én
csak éppen én is,
az ma reggel megjelent.

ITT.

és ennek most örülök,
mert ezt is el szerettem volna már mondani.

és jó, hogy valaki megkérdezte.
és jó, hogy így kérdezte meg.
és jó, hogy nem csak engem,
de engem is.

szövegeknél nincs olyan, mint a zenében?
hogy odaírják a kotta tetejére, hogy
érzéssel, vagy hangosan vagy...

na most lesz.

olvassátok:
szeretettel.