2009 szeptember 25.

azon gondolkozom,
hogy hány éves is vagyok valójában.
tudom, hogy mindjárt 32,
de ez most nem számít.

először arra gondoltam,
hogy hány évvel érzem magam fiatalabbnak
a válasz erre 4 vagy 5.

tehát azt jelenti 27-28.

de nem tetszik az eredmény.
már voltam 27-28
és nem szeretnék újra az lenni.
szeretem a koromat.
szeretem az összesféle tapasztalatot,
ami a fejemben és a szívemben van.

de valami mégsem stimmel.
de akkor mi is van?

és azt hiszem az van,
hogy vannak éveim,
amik elvesztek.

nem egyszerre,
hanem apránként.
lemorzsolódtak
elfelejtődtek
kb 4 vagy 5.

hogy mikor
azt nem tudom.
nem tudom, hány éves vagyok.

hogy hogyan,
azt viszont tudom.
azokban a periódusokban,
amikor megálltam topogni,
amikor beakadt, bekattant bennem valami probléma,
amin más egy tigrisugrással lendült tovább
én ott megtorpantam,
és csak kerülgettem.
elaludtam és vártam,
vártam, hogy valaki vagy valami felébresszen.
biztonságos volt aludni.

és akkor még nem volt fontos az idő
nem tudtam, hogy egyszercsak majd 32 éves leszek,
és nem tudom majd, hogy milyen is 32 évesnek lenni,
mert hirtelen összekeveredik majd minden
és az egyik felem 32 éves lesz, a másik 23,
a harmadik 26, a negyedik 45.

csak azt tudtam, hogy befagy az idő
és befagyok vele én is.
hogy nem mozdulok, hanem
valami furcsa hibernált állapotból nézek kifelé.
figyelek. figyelek és tanulok.
lassan. alaposan.
és meg kell várnom, hogy elmúljon.

és vártam sokat.
türelmetlenül.

és néha megpróbáltam belőle kitörni.
de akkor hirtelen öregedtem meg,
az is befagyáshoz vezetett,
de a merev fajtához, ami eltörik, ha hozzáérsz.
sokkal rosszabb.

azt is gondolom, hogy meg kell néha állni
és hogy az jó.
jó megnézni mi is van.

lassú vagyok vagy gyors?

azt hiszem lassú vagyok,
ha a félelmeimmel kell szembenéznem.
és gyors vagyok,
ha elszánom magam a cselekvésre.

talán így morzsolódtak le és épültek vissza az évek.
sokkal többet is veszíthettem volna.

hány éves vagyok?
120? 5? 24? 32?

vagy
nullától százhúszig az összes egyszerre?

5 megjegyzés:

csordi írta...

De honnan ez a gondolat? Miért vagy mitől lett fontos, hogy hány éves vagy?

Gabriella Kovacs írta...

elgondolkoztam az iskolán, meg a tapasztalatokon, meg a fiúkon, meg az életen, meg a jövőn, meg a múlton, meg a jelenen, meg ilyeneken...
hát onnan...
hogy hol tartok...

Boholy Lotterfeld írta...

13:)

Gabriella Kovacs írta...

csak szeretnéd,kis pedofil barátom.

Csernus Ági írta...

Ahogy figyelem magamat és az embereket, az az érzésem, hogy mindenkinek van egy Saját Kora. Az az életkor amikor ő leginkább teljes és saját maga. És ennek az életkornak a pozitívumait mindenki egy életen át hordozza magával. Így aztán vannak örök ötévesek akiknek negyven évesen is kópéság van a szemükben és minden újra rá tudnak csodálkozni és örök nyolcvanévesek, akik 10 évesen is bölcsek és higgadtak.