2009 november 1.

azt hiszem,
szeretem a tökéletes pillanatokat,
és
azt hiszem,
egy pillanat attól tökéletes,
ha éppen abban a pillanatban,
csak az a pillanat van.

még akkor is,
ha közben
előtte
és utána
csomó másik pillanat történik.

és a pillanattal az is van még nekem,
hogy nincs időhöz kötve, hogy meddig tart.
mint álmunkban.
csak történik.
volt néhány tökéletes pillanat mostanság.
volt olyan, ami
egy másodpercig tartott
volt olyan, ami
két hétig
volt olyan, ami
hat óráig
volt olyan, ami
hónapok óta
volt olyan, ami
..
szeretem a tökéletes pillanatokat.

azt hiszem olyan az élet,
mint egy hatalmas kép.
és a pontjai pillanatok.
és a pillanatok össze vannak kötve.
nem mindegyik mindegyikkel
hanem, mint ahogy a vonal lesz a pontokból.
és ezek a vonalak
nem egyenesek, és
különböző színűek, és
mind-mind átszövik ezt a képet.
keresztül-kasul barangolják.
teljesen.

és szeretem, ha
egy pontpillanat pont egy pillanatra ott van.
mert akkor érzem,
hogy én is ott vagyok.

pont például,
amikor ezt írtam.

1 megjegyzés:

Király Emese írta...

:) igen igen. Jim Jarmush "Az irányítás határai" címmel is így mesél el egy amúgy talán érdektelen történetet. Ezt az érzetet keltette bennem legalábbis.