2009 november 29 - önvizsgálós álom horrorisztikuus elemekkel

azt álmodtam,
hogy puszta kíváncsiságból megskalpoltam magam.

az úgy volt, hogy kiváncsi voltam, hogy mi van belül,
illetve, hogy úgy vannak e a dolgok, ahogy lenniük kell.
és először az arcom bal oldaláról,
aztán jobb oldaláról húztam le a bőrt a tükör előtt,
és a bőr alatt az izmok voltak és mindent rendben találtam,
úgyhogy szépen vissza is hajtogattam.
az arcom közepén futó illesztési csíkot óvatosan elsimítottam ujjal,
és így szépen nem is látszott többé kívülről,

hogy az arcom mögé néztem magamban.

aztán fogtam magam
és szépen körbevágtam a hajam körül is a bőrt,
félrehajtottam,
és szépen leszereltem a koponyacsontomat is.
és amikor a kezemben tartottam mint egy kis tálat
belenéztem és azt láttam,
hogy a fejem tetején belül egy kis monitor van a csontba építve,
mintha maga a csont lenne az lcd kijelző úgy
és a csontszerkezet a pixelháló.

le voltam nyűgözve.

és ebben a kis monitorban a fejem belseje látszik,
de igazándiból inkább belülről és felölről az a pont,
ahol a koponyám a gerincemhez csatlakozik,
egy olyan keresztmetszet féle, a gerincvelőmmel,
és ahogy mozgattam a koponyacsontot láttam, hogy élő a felvétel,
hogy a koponyám teteje tényleg,
élő adásban,
a gerinc és koponya csatlakozásást vetíti.

aztán úgy hallottam, hogy jön valaki
és megijedtem, hogy lebukom,
hogy itt állok nyitott fejtetővel
és vissza akartam tenni a koponyacsontot.

de a nagy szabadság miatt
az agyam fellélegzett és kissé térfogatot és formát válott.
(fehér védőburokban volt,
semmi vér vagy ilyesmi,
nem volt para, de tényleg nem)
úgyhogy nem passzolt vissza a koponyatető
úgy elsőre,

nem tudtam felvenni,
mint amikor az ember fejére nem megy rá egy sapka.
kicsit kétoldalról összenyomtam az agyam
és valahogy sikerült beleügyeskedni a koponyacsontba végül,
visszahajtottam a hajam és akár okénak is mondható volt a dolog
első pillantásra

két bibi volt csak
az egyik,
hogy úgy szorított a csont, mintha egy pánt lenne körben a fejemen.
a másik,
hogy a csont széle körbetöredezett az erőlködésben és sietségben.
és a hajam alatt ki tudtam tapogatni
az illesztés vonalát, meg a kis letört csontszilánkokat.

és megijedtem,
hogy szarul sikerült ez a skalpolás visszatétel a nagy sietség miatt,
és dühös is voltam magamra,
hogy nem gondoltam arra,
hogy az agyam majd térfogatot vált, meg deformálódik,
ha leveszem róla a sapit.
és hogy minek is kell kapkodni.
de már nem volt mit tenni.

és ma
többször simítottam végig az ujjaimmal az illesztési hézag helyét,
de nyoma sincs, hála istennek.