konkrétan azt érzem, hogy elhányom magam,
ha mégegyszer le kell rajzolnom Vizynét vagy bárkit az Édes Annából.
próbálkozom már itt néhány órája, de a könnyeim potyognak...
ezt ÍGY nem.
azt ismétli az agyam, hogy én már megdolgoztam és kiböjtöltem azt, hogy ÉLVEZZEM basszus, amit csinálok...főleg, ha rajzolásról van szó...
NEM, ezt nem adom oda..nem nem nem nem.... nem adom oda, hogy SZERETEK rajzolni..
még akkor sem, ha van még mit tanulni.. mert van... igen.. és tanultam is..sokat ebben a félévben... és igen nem vagyok jelmeztervező művész... azért nem vagyok, mert még sosem csináltam ilyet.. és azért sem, mert kb 14 éve mondjuk mérnök vagyok vagy legalábbis arra tréningeltek.... mérnök szabad lélekkel..... és nem művész....
de élvezni szeretném a tanulást... hamár.. főleg ezt...
különben nem éri meg...
nem
éri
meg....
és nem az Édes Anna a baj.. hanem, hogy azt érzem, hogy kurva mindegy, hányszor nyalom még végig Vizynét, egyszerűen én most 2009 decemberében itt tartok..
és kész... és ennél nem lesz jobb akkor sem, ha ma hajnalig maszatolok a ceruzáimmal...
főleg úgy nem, hogy összeszorul a fogam és potyognak a könnyeim.... úgy semmit nem lehet...
nem nem nem nem nem....
kibaszott teljesítménykényszeres oktatás.....
ha majd lenyugszom és átgondolom ezt a dolgot,
majd akkor szépen megfogalmazom...
most éppen csak az állkapcsomat próbálom kilazítani....
20090520_Nagymaros
14 éve
Bejegyzések
5 megjegyzés:
Lehet, hogy elborult kérdés, de Vizyné milyen rajzot szeretne magáról? (Nem fontos belegondolni. Csak hátha segít.)
IV. (a lélek mérnöke)
A kitömött hattyú
Ha dolgozom, gondolta ( ), megnő bennem a szeretet. Egy röpke, gőgös és mafla pillanatig valóban úgy érezte, mintha ő a lélek mérnöke volna, hosszan integetett a távolodó taxi után, mely szolid, bús líraisággal tűnt el a leereszkedett ködben, rejtélyesen, mint a hatalmas tengeri hajók, honnét örökkön friss foxtrott szól, majd csizmája orrával a megkeményedett hórögöket rugdalva hazafelé indult, amikor, még félúton sem járva, neki is váratlanul, sírva fakadt. Egyenletesen, nyugodtan sírt, könnyei szinte előírásszerűen peregtek, ám hiába nevezte a könnyek apadását fokozatos megkönnyebbülésnek, az a rossz tömörség, amelyet magában érzett, riasztóan nem változott. Sőt: ez volt ő, a kitömött hattyú.
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia in: Bevezetés a szépirodalomba, Bp, 1986, 500.
http://dia.pool.pim.hu/xhtml/esterhazy_peter/Esterhazy_Peter-Bevezetes_a_szepirodalomba.xhtml
ti miért nem alszotok éjjel?
bubu, a kérdés jogos és előremozdító is lehetne.. csak az üvöltés nem marad abba bennem mégsem..hogy nem.
egyszerűen nem tudok megújulni többé ebben a feladatban....és a rajzi tudásom is limitált.
nem megy tovább a kényszerített fejlődés ebben a félévben. és elfogyott a humorérzékem is, pedig onnan is megpróbáltam megnézni. nem hisztizem. tényleg. ez van.
be kell látni és kihúzott derékkal abból főzni, amim van. ami kb. 80 darab rajz fejlődő minőségben...
neszlar, isten hozott és pontosan.
egy komment utóélete:
http://neszlar.net/2009/12/egy-talalt-targy-megtisztitasa-6.html
így inkább:
egy komment utóélete...
Megjegyzés küldése