annyira utálom,
hogy hajnal fél négykor még simán fent vagyok,
reggel nehezen kelek nyolckor
és aztán csodálkozom,
hogy egyszercsak hirtelen és számomra is váratlanul
le kell feküdnöm az arany jános utca járdájára,
egy szombat hajnalban.
elalélván a fáradtságtól.
és aztán napokat megijedve lennem
és beparázva, és sírdogálva, és szédelegve,
hogy milyen dolog már
hogy valakik egyszercsak lekapcsolják a központi biztosítékot bennem.
az alvászavar múljon el.
nem
inkább
az időzavar múljon el.
20090520_Nagymaros
14 éve
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése