2010 február 06.

tegnap
egy nagyon jó színház után
ezt játszottunk,
megmutatom,
mert szerintem szép

szűz hóangyalok szűzhó angyalok
















FagyiBubuAndrás




















gabi




















és mindezek azok után,
hogy megpróbált meghúzni a hóban,
de aztán rájöttünk, hogy csak a tolás működik.
sikítva élveztem.
:)

2010 február 5.

nos, eltelt az első hét a második félévből
és az a kellemes benyomásom támadt,
hogy ebben a félévben
fognak velünk kommunikálni is
és nem "csak" oktatni.

by the way
az élet párhuzamosságai igazán érdekesek.

2010 február 1.

nem tetszik az "új" írók boltja
nem nem nem
ronda, rossz
elveszett belőle a kellem és a báj
és nincsenek feliratok és káosz van
és összevissza vannak a művészeti albumok,
és úgy éreztem magam benne,
mintha az új áfa törvényt kellene végigolvasnom,
nem mintha könyvek szép sorban kívánatosan...
nem nem nem
csúnya, rossz, ellenséges írók boltja..:(

2010 január 31.

na, holnaptól megint őrültek háza egy fél évig....
rettenetesen parázom, hogy miből fogok élni...
de megoldódik.. tudom, csak látni szeretném az időmet.
még két hónapig teljesen ok.. csak előre kellene termelni.
..valahogy... idő idő idő idő idő azt szeretnék okosan.

2010 január 29.

fáradt vagyok a szappanoperától.
és nagyon szomorú.

2010 január 25.

már akkor gyanakodnom kellett volna,
amikor a paradicsomot írta,
de nem, én nem,
csak mentem neki eszetlenül.

holnap nekifutok mégegyszer,
de ma büntiből lenyomom a daráltlecsós padlizsánkrémet.
főtt paradicsom, főtt parika..jaj jaj jaj..brrrr...

2010 január 23.

csak ha valakit érdekel,
elmondom, hogy a vizsgáim jól sikerültek
a két jegy közül, amit osztogatnak
én az ötösöket kaptam.
a tegnapin is.

elmúlt a karfiol hatása,
viszont szétbűnöztem magam tegnap,
kakóscsigával,
csokis rúddal,
mazsolás drazséval
és kólával.
jaj, dehát
a csokoládé, az csokoládé...

ja és, hogy egyébként hogy vagyok?
kicsit néha szomorú,
de közben meg könnyű is,
meg furcsa, hogy nem vagyok szétzuhanva,
meg az is,
hogy semmi nem múlt el,
csak és kizárólag
az az őrjöngő, türelmetlen várakozás,
ami rettentő mennyiségű energiát emésztett fel.
évek óta.

nyilván nem hiába.

azt is gondolom, ha az ember ezt történteti magával,
akkor maga is eléggé fél attól,
hogy mi lesz, ha azok az energiák felszabadulnak.
és szétrepesztik a ház oldalát.
mint ahogy sokszor szét is repesztették.
újra és újra szétrobbantották.

azt hiszem az történt az elmúlt évben,
hogy valahogy lettek bennem helyek.
és most hogy felszabadulnak az energiák,
megtalálják a helyeket.
és nincs baj.

és érdekes ez hagyni tudni,
hagyni hogy legyen.
legyenek a dolgok, amik történnek.
és tevékeny részese lenni a mostnak.
és nem annak, ami majd történhet.
meg vagyok lepődve, hogy képes vagyok erre.

2010 január 21.

négy napja tanulok,
nem eszelősen, de odafigyelősen
élveztem is,
de a görögök még hátra vannak.
aztán főztem egy hagymakrémlevest
most hat és hét óra között,
ettem hozzá némi karfiolt.
finom volt,
és most nem emlékszem semmire.
csodás.

na, majd holnap eszembe jut a vizsgán.

a karfiol veszélyes étel.
mondom.

és ráadásul nem csoki.

2010 január 20.

azért most egy kicsit sajnálom, hogy a karfiol az nem csoki.

2010 január 18.

most, hogy három napja egy kedves kis diétába kezdtem, tisztítókúra címen, most végre megtudhattam, hogy milyen az, ha az ember gyomrában két darab kiscica és a egy nagyon aranyos kiskutya kergetőznek. vagy ha éppen nem kergetőznek, akkor a kiscicák dorombolnak édesen. de nem azért írom ezt ilyen szépen, hogy elkendőzzem a hasmenést. mert nincs olyanom, csak amikor csak úgy üldögélek és nézem a kikölcsönzött filmet, vagy bújom a jegyzeteimet, közben ők ott bent játszanak. tényleg nem megy a hasam. csak mocorog. de úgysem hiszitek el és egyébként sem vagyunk még olyan jóban, hogy ilyenekről beszéljünk. na jó, ezt most abbahagyom, mert életem legborzasztóbb bejegyzését sikerül most. sosem gondoltam, hogy ilyenekről fogok itt írni. de minden rendben az emésztésemmel..tényleg...na jó mostmár lassan elég...elég lesz...viszont idelinkelek egy videót..tudom, hogy elsőre furcsa, de ez szerintem ez valahogy mégis vicces... na, csak hogy tudjátok mi az a stádium, amiben mi vagyunk, mármint az olvasóm és én, nos, az a kapcsolat előtti rajongás állapota..és nem lépném át ezeken a hasábokon ezt a határt tényleg, csak le kellett írnom a kiskutyát meg a cicákat, mert úgy örültem, hogy eszembe jutott. és tényleg nem megy a hasam...fogjam már be....