2008 szeptember 22.

nincs különösebben semmi közlendőm.
a napok csak úgy telnek.
kommunikálok és bár elfoglalt vagyok és csomó minden megy át a kezemen nap mint nap, mégis úgy érzem, nem dolgozom semmit.
viszont cserébe van időm kitalálni csomó mindent.
például álmot valósítani.
elkezdeni.
gondolkozni.
mérlegelni.
kiszámolni.
rugalmasnak hagyni.
kicsit lépni.
messze nézni.
meglátjuk.

mint ahogy két pontot is úgy köt össze az ember, hogy az egyikből elindul, a másikra pedig fókuszál, nem a kezedre, nem, hanem a másik pontra, szigorúan, és koncentrálj, én kicsit félrefordított fejjel, úgy megy, a kéz elindul, az egyenes megszületik, a két pont összekötve.

ugyanez van a kanyarokkal is,mint ahogy megtudtam a minap, autóban kanyarban messze nézz, ne a kocsi elé, messze előre, amennyire csak tudsz, amennyire csak látsz, és a többi kiszámolódik, a kanyar íve és a sebesség, pontosan érezni fogod.

messze nézek.
és a pillanatban ülök.
tekerem a kormányt.
húzom a vonalat.