2008 november 25._fejétől bűzlik a hal

sokat tanulok..
például olyanokat, hogy a kisemberek általában megpróbálják becsületesen végezni a munkájukat, meg olyanokat hogy bizonyos kártyavárak a felső kártyák miatt omlanak össze, hogy a felelősség vállalók általában ügyeskednek, hogy a kedvenc játékuk a körbeszaladós-zenestoppolós-székelvevős, egészen addig, amíg nem ők huppannak a földre. de valahogy ettől nem félnek. néha ketten ülnek egy székre és könyékkel vágnak a másik oldalába. aztán meg, hogy ezek nagyon magas székek, és igazándiból nem is ők szaladnak körbe, hanem a kisemberek, akiknek a vállán állnak, egy egy ilyen emeletes piramisjáték..
hatalmas emberpiramisok szaladgálnak nagyon magas székek körül, aminek a tetejére csak egy ember tud leülni..
az építőipar egy mocskos, pénzéhes, kis állat, és imád vért kiszívni az emberpiramisból..
éppúgy megy ez, mint a pohárból a lájtkóla a szívószálon keresztül, a tetején mindig csordogál, csak a szint csökkent...
én egy vidám kis buborék vagyok a lájtkólában épp, nem megyek végig az emésztőrendszeren, egy böffivel szabadulok egyszer talán, vagy még a pohárból pattanok a levegőre..de még nem..még keringek kicsit a pohár falán belül a fekete folyadékban, vagy csak üldögélek kicsit a szívószálon, hallgatva, ahogy szörcsög a lé...