2009 december 16.

rettenetesen sok minden kavarog a fejemben.
nagyon sok minden.
és majd ha összeáll a kép,
és megvonom a mérleget,
és kijelölöm az útirányt,
és osztok-szorzok, számot vetek,
akkor leírom...

...számot vetek után mindig azt szeretném írni, hogy vihart aratok..
számot vetek, vihart aratok?..nem stimmel...
..ha számot vetek, vajon mit aratok?
..na, pont ezen gondolkozom.. de majd később...

most csak elmondom, hogy mi a mai eredmény

ma volt a kipakolás
ma volt a coming out
ma volt az értékelés


ilyen volt a pakolásom:



















a coming out-élménybeszámolón hoztam a formám.
jó volt.

és az értékelés:

az értékelés személyesen zajlott és személyre szabottan.
nem egymáshoz, hanem saját magunkhoz mértek bennünket.
magunkhoz és persze magukhoz.
félévet értékeltek és hozzáállást.
arra adtak jegyet, amit a félévben éreztek rólunk,
a leadott anyag csupán egyfajta lenyomata a félévnek.

nem vitatkozom ezekkel a jegyekkel és értékelésekkel, mert értem őket, és azt is értem, hogy ez egy pillanatnyi lenyomat valakiben rólam.
megmértek maguknak.
de mivel én jobban ismerem magam, mint ők
hát megmérem magam magamnak is,
és azt is ideírom.
a következő értékeléseket kaptam:

díszlettervezés:
ismereteihez képest nem tett meg mindent!
sokkal tovább kellett volna jutnia!
3 (közepes)

fair enough.
pontosan a felezővonalon,
mint, ahogy a félévem telt,
az egyik lábam itt a másik már lépne,
az eddigi életemmel és szakmámmal és a tovább lépéssel kapcsolatban.

ez a jegy magamhoz mér és nem az osztálytársaimhoz,
ezt tudatosítanom kell magamban itt újra és újra, különben elszomorodom.

ha jegyet kellene adnom arra, hogy ebben a félévben (szeptember óta), hogy működtem a munkámban a valós életben, ugyanúgy hármast adnék magamnak.
és végül is az élet is hármast adott,
csak éppen nem jegyben, hanem mondjuk munkában és pénzben.

erről gondolkozom a legtöbbet mostanában,
latolgatok, mi éri meg, és mi nem,
hogyan és merre tovább,
és mi az az áldozat, amit hozhatok és miért,
méregetem, hogy
mi az, amim van és mi az, amim nincs,
mi az, amit elveszíthetek és mi az, amit nyerhetek.

nagyon nagyon sokrétű ez a dolog.
és nem csak engem érint,
hanem például a szüleimet is,
meg a leendő családomat is, mert szeretnék olyat.
és nem csak a pénzről van szó,
hanem kapott és adott és felhasznált és elvesztegetett energiáról
és útról.
és érint múltat, jelent és jövőt.

ötöst szeretnék kapni, mert ötösre vagyok kalibrálva,
és nem a teljesítménykényszer miatt, hanem mert ez van.

mert ez adatott, akkor is, ha ez alól újra és újra megpróbálok kibújni.

mert nem vagyok boldog és felszabadult, akkor
ha ez a kibújás dolog sikerül és hármast kapok.
akkor sem, ha egyszerre kettőt.

mert az nekem nem hatos,
csak egyszerűen két hármas.
két közepes.
két magamhoz képest közepes.
és ettől vagyok szomorú.

és közben értem is, hogy miért van ez így most.
és azt is gondolom, hogy fair enough, mindkét oldalról.
és azt is gondolom, hogy ez hasznos tapasztalás.
nagyon nagyon hasznos.
felbecsülhetetlen.

de most
össze kell egyeztetnem a realitást és az álmokat.
kőkeményen.
pontosan, nagyon pontosan kell most dolgozni.
MOST, hogy megvan az információ és tapasztalat, ami alapján lehet.
pontosan tudnom kell, hogy mikor és meddig és mit.
itt az idő.

át kell gondolnom a dolgokat újra.
újrastrukturálás jön.
most ez lesz.

a tervezés alapjai:
gondosabb makettdobozt!
igényesebb naplót!
(nem a blogra gondoltak :),
hanem a madách naplóra..félálomban, nyűgösen..)
4 (jó)

hát, itt is megkaptam, hogy egy építésztől többet várnak.
nos a dolog úgy áll, hogy
1. én MINDIG utáltam makettezni

2. ez a feladat (csináljunk térkompoziciót épületből) egyáltalán nem motivált.
icipicit sem. iciripicikét sem.
úgyhogy nem is raktam bele energiát. így van.

3. értem én, hogy van egy építész diplomám
és értem én, hogy mondjuk az elmúlt 9 évben, mióta dolgozom,
nem tv bemondó voltam, de makettezni akkor sem maketteztem...
és mondjuk építésznek sem nevezném magam....
...
inkább identitászavaros belsőépítésznek,
ha már kell valaminek.

4. kíváncsi vagyok mi fog történni, ha valóban díszletet kell majd csinálni....
mert az érdekel,
mert abban van, telis-tele van, olyan információkkal, amikre szomjas vagyok....
a térkompozíció nekem most nincs.

jelmeztervezés:
játékos gondolkodás, alapos rendszerbe szervezett munka.
4 (jó)

na ez egy jó négyes.
megküzdöttem, viszont magasan van a léc.
és ugyan érintettem és nem enyém az aranyérem, de átugrottam.
és jól.
láttam a szemükön.
és örülök.
miattuk is és magam miatt is.
óriásit küzdöttem.

bábtervezés:
érdekes gondolkodás, de több szorgalmat!
4 (jó)

ez a négyes viszont, szerintem..na mindegy.
több szorgalmat?
és ha több szorgalommal csinálom,
akkor jobban ugyanolyan lett volna az elkészült aguti,
mint a terv, amit rajzoltam róla???





















megígértem, hogy nem vitatkozom.
úgyhogy, megpróbálom megérteni:
a több szorgalom itt valójában azt takarja, szerintem,
hogy igen, nem értem oda a bábműhelybe minden csütörtök reggel kilencre.
és azt is megmondom, miért.
azért nem, mert kilencen dolgoztunk ott bent,
és Pali bácsi, bármennyire is egy tündér,
nem tud egyszerre kilenc emberrel foglalkozni, például.
és igen, az is igaz,
hogy nem nekem csillogott legjobban a szemem a bábcsinálástól.
bár nagyon élveztem. nagyon.

de engem a díszlettervezés érdekel,
azért vágtam bele ebbe az egészbe.
viszont a "díszlettervezés" tantárgy ebben a félévben,
műszaki alapozás volt és térlátás fejlesztés,
ami nagyon fontos és nagyon kell is....
csak nekem ezek már megvannak nagyjából.
például ezt is beleveszem az átgondolandóba.

nekem a báb, egy vicces, érdekes feladat.
csupa játék és öröm.
és ez szerintem át is jött.
maximálisan.


Ennyi.

ja, nem is,
itt van mégvalami:
az osztálytársaim a munkáikkal kialvatlanul.
fantasztikus,
fantasztikus emberek.
(és csak most vettem észre, hogy AnnaK kimaradt...)

ez volt itt a tényfeltáró félév értékelésem.

hasonló mennyiségű szófosás majd még következik.
képződik és képzelődik témakörökben.